SPAR-mánia
Felkaptam a fejem a mandiner.hu jobboldali hírportál szombati tallózása során a következő címre: „A SPAR az Orbán-kormány ellen: példátlan, amit Magyarországon művel az osztrák bolthálózat”, de az alcím is elég hangzatos: „Miközben a magyar kormányzattal szemben rendre kimutatja a foga fehérjét a SPAR, más piacokon már jóval harmonikusabb a kapcsolata az adott ország vezetésével.” (Ez utóbbi azt sugallja, hogy a SPAR csak Magyarországon „zsörtölődik”, máshol a kormányok által is elfogadott piaci szereplő).
Emlékezzünk együtt! 2024. márciusában a SPAR Austria vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy kénytelenek voltak átszervezni a magyarországi SPAR működését és cégstruktúráját, hogy meg tudják védeni a céget a magyar kormány befolyásától. Ezzel párhuzamosan a cég az Európai Bizottsághoz fordult, mert az uniós jogot sértőnek találta a kiskereskedelmi láncokra kivetett magyar különadót. Ezen aztán nagyon „berágott” a magyar kormány egyik megmondó embere. Lázár János – szokása szerint – gyorsan „oda is csördített”: „Most, hogy az osztrák fűszeres-közértes, a Spar így viselkedett, felvetettem a kormányban, hogy ne tűrjük tovább a hazudozást, alaptalan állításokat tőlük, s inkább vegyük meg őket szőröstül-bőröstül”. A nagyképű Lázár-i kijelentés („fűszeres-közértes”) tükrében illik azt is tudni, hogy a SPAR Magyarország Kft. hazánk ötödik legnagyobb munkáltatója, közel 14 ezer dolgozó alkalmazásával. Az 1932-ben alapított nemzetközi áruházlánc 48 országban, 4 kontinensen, több mint 13 ezer egységgel rendelkezik. Persze lehet ezt a világcéget ostoba módon szidalmazni, csak nem biztos, hogy ez hosszútávon megéri. Természetesen Nagy Márton gazdasági miniszter sem maradhatott le a SPAR-elleni miniszteri szájkarate versenyben: „ha valaki kardot ránt, és elkezd kaszabolni, annak következménye van”. Lázár és Nagy felhorkanása után érdemes elolvasni a SPAR közleményét, amelyben megindokolta határozott lépését: „A SPAR Magyarország nyereséges lenne, ha nem lennének a szélsőséges ár- és adószabályok Magyarországon, melyek ebben a formában az EU egyetlen más országában sem léteznek. Sajnos a magyar kormány által bevezetett ár- és adószabályok arra kényszerítenek bennünket, hogy túlzottan magas különadókat fizessünk, és így a SPAR Magyarország már nem tud nyereségesen működni. Nem csupán apróságról, hanem 120 millió euróról (48 milliárd forintról) van szó, amelynek a nagy részét a magyar államnak kell befizetnünk. Másképp fogalmazva: ez azt jelenti, hogy ha visszaszámoljuk, akkor a SPAR Magyarországot tekintve munkavállalónként közel 8500 eurót (3,4 millió forintot) kell kifizetnünk. Ezt nem tudjuk és nem is fogjuk elfogadni, ezért tettünk panaszt az EU-nál.”
A SPAR tehát nem fenyegetőzött, hanem megelégelve a magyar kormány packázásait – az európai normának megfelelően – jogi útra terelte az ügyet. A mandiner.hu jobboldali pártlap ezt a lépést most így interpretálja: „A SPAR veri az asztalt, de egyelőre hiába” és „A SPAR a >>balhés gyerek<<”. Tévedés: a SPAR nem csapkod, nem üti a pultot, nem dulakodik, hanem csak a normatív módon szabályozott piac iránti igényét jelzi a bírósági beadványában.
Nem tudhatjuk, hogy mit eredményez az EU-szintű döntés, csupán érdeklődve várhatjuk az ügyben hozott ítéletet. De, míg a magyar kormány (és hűséges „Mandinere”) indulatosan hőbörög, addig a rutinos világcég így reagál a nyers miniszteri kifakadásokra: „Nagyon örülünk, hogy élelmiszer-kiskereskedők lehetünk Magyarországon, és szeretnénk tovább növekedni, új üzleteket nyitni és a meglévőket korszerűsíteni. Ezért számunkra nagyon fontos, hogy ebben az ügyben megoldás szülessen. Biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet tisztázódni fog.”
Lázár és Nagy miniszterek udvariatlan és pöffeszkedő nagyurak. A SPAR-nál azonban a vásárló az úr!
