Azonnal lépni kell, hogy enyhüljön a magyar állami nyugdíjrendszer nyomása
Egyre több EU-tagállam deklarálja, hogy az állami nyugdíjrendszernek nem feladata az aktív korban elért életszínvonal megőrzésének biztosítása. Ez csak az összes érintett fél – az állam, a foglalkoztató és a nyugdíjjogosultságot gyűjtő személy – együttes részvételével és áldozatával valósítható meg.
Ezért lehet kitüntetett szerepe az egyéni nyugdíjbiztosítási megtakarítási és befektetési lehetőségek mellett a foglalkoztatói nyugdíjpillérnek – ami nálunk egyre fájdalmasabban hiányzik. Ezt a hiányt azonnal orvosolni szükséges, hogy enyhüljön a magyar állami nyugdíjrendszert terhelő nyomás – írja a Portfolon megjelent írásában Farkas András nyugdíjszakértő.
Farkas András szerint az első lépés ezen az úton az lehet, ha a cafeteria-rendszerben visszaállítanák a munkáltatók 2017-től érthetetlen módon megszüntetett, azon kedvező adóelbírálását, amely a dolgozóik nyugdíjpénztári tagdíjához nyújtott munkáltatói támogatás adókedvezményében öltött testet.
Idén célszerű lenne emiatt bevezetni azt a rendelkezést, hogy a munkavállalók önkéntes nyugdíjpénztári tagsági díjához adott munkáltatói támogatás szocho-mentes legyen, vagyis a munkáltatónak 13 százalékkal jobban megérje a dolgozói hosszú távú anyagi biztonságának támogatása, mintha munkabérként fizetné ki az érintett összeget.
A szakértő szerint a jelenlegi és bármely jövőbeni magas inflációs közegben ez a szocho-mentesség különösen szolgálhatná az állam érdekeit is, hiszen támogatná a távolabbi jövőre halasztott fogyasztást, így az azonnali kereslet csökkentésével enyhíthetné a gazdaságra nehezedő inflációs nyomást.
