Dénes Ferenc: a szabadidősport joggal várhat állami támogatást

Dénes Ferenc úgy látja, hogy a nyári olimpia megrendezésének kérdésével 12-16 éves távlatban érdemes foglalkoznia Magyarországnak. „A kivitelezés mindenképpen az adott közhangulattól függ, hiszen a rendezésnek egyaránt vannak támogatói és ellenzői. Érdemes a kérdésen mindenkinek elgondolkodnia, saját véleményét kialakítania, nem pusztán a véleményvezéreket követnie. Mindenesetre társadalmi egységre lenne szükség az ügyben” – hangoztatta. 

A rendezés mellett szól, hogy egy olimpia távlatot adhat a sport iránt érdeklődő fiataloknak, egy sikeres olimpia valóban erősíti az ország hírnevét. A lényeg mindenesetre a gazdasági háttér, a költségek. Amennyiben helyesek a célok, a nagy anyagi áldozatok is megérik. Londonban ugyan végül 2 milliárdról 12 milliárdra ugrottak a költségek, de a nagyváros északi részének a játékok kapcsán végbement sokrétű fejlesztése társadalmi szempontból utóbb hasznosnak bizonyult. Lehet az ügy nézőpont kérdése is: a szocsi téli játékok rendezője az olimpia után azt állította, hogy nyereségesen jöttek ki – „ha csak a rendezés költségeit nézzük...”. Ezek mintegy 50 milliárd dollárt tehettek ki...

Dénes rámutatott, hogy a párizsi olimpiához eleve rendelkezésre állt a szükséges infrastruktúra. Ehhez képest eltörpül, lehet-e úszni a másfél milliárd eurós költségű víztisztítás után a Szajnában – bár itt még lehetnek meglepetések: a folyó vize bizonyos feltételek között lesz használható és akadhatnak ott váratlan problémák is.

Olyan típusú nagy logisztikai beruházásokra, mint az úthálózat, a légiközlekedés fejlesztése, mindenképpen szükség van, de csak addig kellene nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk ér. A rendezők kitűzött célja mindig az, hogy a kiadások és a bevételek kiegyenlítsék egymást, amire van nem egy példa, mint Los Angeles vagy Atlanta. Hazánk esetében, ahol az infrastruktúra jelentős fejlesztésére lenne szükség, számolni lehet érdemi uniós támogatással – mondta a sportközgazdász. 

Egy nagy sportrendezvény anyagi sikere attól is függ, milyen fejlettségű országról van szó. A nemrég véget ért németországi labdarúgó EB-nél nagyobb infrastrukturális beruházásokra nem volt szükség, rendelkezésre álltak a stadionok, a közlekedési hálózat, a szálláskapacitás. Más volt ez Katarban, a legutóbbi futball világbajnokságon, ahol egy sor stadiont kellett építeni. Figyelemreméltó egyébként, hogy – miközben Oroszországot az ismert okokból kizárják nemzetközi versenyek rendezéséből – Katar, ahol igencsak vitatott az emberi jogok helyzete, ilyen fontos feladatot kaphatott. Annak haszna ott nem anyagiakban, hanem az ország presztízsének növekedésében nyilvánult meg.

Dénes Ferenc megerősítette, hogy a labdarúgás hozza a sportban a legnagyobb anyagi hasznot. Az EB szervezője, az UEFA, a Európai Labdarúgó Szövetség mintegy 2.5 milliárd eurós bevétellel zárta a németországi rendezvényt, míg kiadása nem igazán volt. A szövetség ennek az összegnek 10 százalékát tartja meg és fordítja a futball céljaira, a többit visszaosztja a nemzeti szövetségeknek, a klubok, a versenyzők támogatására, képzésre, az utánpótlásra. E pénzekből jelentős összeget kap az MLSZ is, míg Szoboszlai Dominik után például klubja, a brit Liverpool, 180 000 euróban részesül. 

A közgazdász felhívta a figyelmet, milyen alapvető különbség van az Egyesült Államok és Európa között a sport finanszírozásában. „Amerikában tiszta a képlet: bárki, aki igazán tehetséges olyasmiben, amiért mások készek fizetni, az hivatásos sportoló lesz.” Az USA 150 éve kialakult rendszerében a hivatásos sport kizárólag üzleti alapon működik, a versenyzők fizetése a gyakorlatban részesedés a mindenkori bevételekből. Ami pedig a tömegsportot, a gyerekeket illeti, azt a családok finanszírozzák, bár van átmenet is a kettő között: az iskolai sportot támogatják a helyi közösségek, míg az egyetemek, főiskolák kapnak állami, szövetségi segítséget.

Európában lehet nagy pénzt ígérni a versenyzőknek, de ha változnak, vagy eltűnnek a szponzori támogatások, csődbe kerülnek kitűnő egyesületek is, amint arra nem egy példa van. 

A társadalmi érdek magasabb, mint a profité és ez gazdaságilag is megalapozott: kevesebbe kerül a sportot támogatni, mint a mozgás hiánya miatt is megbetegedetteket gyógyítani. Kétségtelen a sport kohéziós hatása a közösségi, a nemzeti identitásra, de ettől még lehetne a szórakoztató versenysportot csak üzleti alapon működtetni, míg a szabadidősport joggal várhatja a támogatást az állami költségvetéstől és a helyi önkormányzatoktól.

A KlikkTV Tíz című műsorát itt nézhetik meg.