Kormányváltás Berlinben – akadályokkal

Várhatóan a meggyengült, de korábban is a partnerséget választó két nagy párt működik majd ismét együtt. Markus Schöder, a bajor CSU vezetője máris sietett kijelenteni, hogy a szocdemekkel való együttműködés az egyetlen lehetőség. Ezúttal lesz ugyan az új Bundestagban a most 16 százalékon mért SPD-nél jóval erősebb párt: a szélsőjobboldali AfD-t 20 százaléknál több mandátumot szerezhet. Az AfD-vel azonban egyetlen parlamenti párt sem kíván együttműködni – bár a CDU/CSU-ban vannak olyanok, akik ezt megtennék. A kereszténydemokraták a Zöldektől igencsak messze vannak. Természetes partner lenne a liberális FDP – ha bejut. S ha feledtetni tudja kevéssé rokonszenves szerepét a Scholz-kormány bukásában.

A 2021-ben választott, a szociáldemokratákon kívül a Zöldekből és a liberálisokból álló koalíció az utóbbiak miatt ment csődbe. Mint a napokban kiderült, Christian Lindner, az FDP elnöke, egyben pénzügyminiszter, hónapok óta tudatosan készült a régóta válságban lévő koalíció felrobbantására – azt remélve, hogy ezzel pártjának és neki jobb esélyei lesznek a következő választáson. Elvileg a CDU fő partnere a gazdaság érdekeit képviselő FDP lenne. Miután azonban fény derült Lindner enyhén szólva inkorrekt szerepére kormányának bukásában, a CDU/CSU-ban növekszik azok száma, akik nem lelkesednek ezért a szövetségért. Amint Dennis Radtke, a CDU munkavállalói tagozatának elnöke kijelentette: „nincs egyetlen elajándékozni való szavazatunk sem, legkevésbé egy Lindner vezette, teljesen megbízhatatlan FDP-nek. Ez a párt ugyanis könyörtelen választási harcot fog folytatni ellenünk – hiszen máshonnan nem tudnak szavazatokat szerezni...” Alexander Throm, a CDU frakcióvezetője szerint „Christian Lindner játékos számomra, nem pedig megbízható politikus”. Throm szerint egyébként az FDP semmiképpen nem természetes szövetséges, hiszen társadalmi és belpolitikai kérdésekben szinte semmi azonosság nincsen a két párt között. Ezekben a kérdésekben a liberálisok inkább baloldali, mint polgári értékeket képviselnek. Az FDP, amelynek parlamentbe jutása egyébként egyáltalán nem tűnik biztosnak, máris állított egy feltételt a lehetséges koalíció elé: fenn kell tartani az adósságkorlátot. Egy alkotmányos rendelkezés szerint a mindenkori kormány csak akkor növelheti az államadósságot, ha szükségállapot van. (Ez a kérdés váltotta ki egyébként a Scholz-kormány bukását: szerették volna a Covid-járvány idejéből fennmaradt jelentős összegeket a gazdaság élénkítésére fordítani, de Lindnernek az alkotmányra hivatkozó ellenállása miatt ez nem volt lehetséges).

A kereszténydemokrata kancellár-jelölt, Friedrich Merz politikai tevékenységével a választók 40 százaléka elégedett, ezzel szemben Olaf Scholzéval csak 21 százalék. A megbukott szociáldemokrata kancellár ennek ellenére nehezen indokolható derűlátással kitart amellett, hogy listavezetőként, azaz kancellárjelöltként indul a választáson. Így nem meglepő, hogy az SPD-ben egyre erősebbek a hangok, hogy a reménytelen Scholz helyett Boris Pistoriusszal, a népszerű védelmi miniszterrel az élükön induljanak a választásokon.

Jóllehet meglepetéseket nem lehet kizárni, minden jel arra mutat, hogy a szavazás után a 69 éves Friedrich Merz lesz a szövetségi köztársaság 10. kancellárja. Politikai és gazdasági bizonytalanságba süllyedt országot vesz át, ahol a szélsőséges pártok – elsősorban a jobboldalon – erősebbek, mint valaha. Az új kormányfőnek meg kell majd győznie a németeket, hogy lényegesen többet kell ezentúl saját védelmükre kiadniuk, ugyanakkor helyre kell állítani a kapcsolatokat a legfontosabb európai partnerekkel, mindenekelőtt Franciaországgal. Meg kell fékeznie az illegális migrációt, egyúttal külföldről toboroznia szakembereket, akikre a gazdaságban szükség van.   

Merz már előre közölte: meg fogja értetni a németekkel: az egyesülés utáni viszonylag rövid béke-korszak véget ért, és erős hadsereget kell teremteni. Ez mindenképpen szükséges, mivel korábban (történetesen kereszténydemokrata védelmi miniszterek) hosszú évekig elhanyagolták a védelmet és az SPD volt az, amely 100 milliárd eurós külön alapot teremtett a fegyverkezéshez s megkezdte a véderő újjászervezését. Merz hangsúlyozottan katonabarátnak mutatkozik, ennek érdekében még egy Eurofighterbe is beült néhány körre. A feladat távolról sem lesz könnyű, hiszen a 100 milliárdos fegyverkezési külön alap 2026 végére kimerül, az ezt követő időszakban évente 30-40 milliárd többletre lesz szükség a védelmi költségvetésben ahhoz, hogy a NATO kívánalmainak megfelelően a nemzeti jövedelem legalább 2 százalékát fordítsák védelemre. Miután a jövendő kancellár megismerte a NATO távlati elvárásait, kiszivárgott értesülések szerint most azt mérlegelik: nem lesz elég még egyszer 100 milliárd, hanem ennek éppen a háromszorosa kell…  

A kereszténydemokrata kormányfő továbbra is támogatni fogja Ukrajnát, és – amerikai példára – várhatóan megengedi nekik, hogy a Németországtól kapott fegyverekkel orosz területet is támadjanak. Ehhez várhatóan Ukrajna végre megkaphatja a régen igényelt Taurus cirkáló rakétákat. Jóllehet Friedrich Merz is híve az adósság befagyasztásának, nyilvánvaló, hogy a fegyverkezési igények tükrében az nem lesz tartható. 

A kereszténydemokrata párt jelentős adókönnyítéseket is tervez. Merz szerint a német gazdaság vállalkozásai nyereségüknek olyan nagy részét fizetik be az államnak, mint szinte egyetlen nagy ipari államban sem. Mérsékelni ígéri a középosztály jövedelemadóját is. Ezek az intézkedések legalább évi 30 milliárd euróval csökkentenék az állami bevételeket. Mivel a forgalmi adó emelésére nem gondolhat, aligha marad számára más út, mint valahogy megreformálni az államadósság befagyasztásával kapcsolatos rendelkezéseket. Az államadósság befagyasztását előíró törvényt az alkotmányban rögzítették, további államadósságot csak természeti katasztrófák esetén vagy rendkívüli válsághelyzetekben lehet felvenni. Az előírás módosításához kétharmados többségre van szükség a német törvényhozás mindkét házában. Az FDP-re ebben a kérdésben nyilvánvalóan nem számíthat, sőt: a liberálisok a szélsőbaloldali BSW-vel és a szélsőjobboldali AfD-vel a következő parlamentben annyi szavazattal rendelkezhetnek, hogy blokkolhatnak ilyen törvénymódosítást.

Merz jelentős megtakarításokat remél attól, hogy szigorítják majd a szociális juttatásokat. Az úgynevezett „polgárpénzt” jelenleg 1,7 millió munkaképes ember kapja, olyanok, akik nem vállaltak munkát. Köztük több százezren vannak, akiknél a juttatást teljesen törölni lehetne, másoknál csökkenteni. Ezzel az évi 50 milliárd eurót, amelyet a szövetségi költségvetés egy évben ezekre a szociális segélyekre fordít, 10 milliárddal lehetne csökkenteni. 

Alapvető nézeteltérések miatt Angela Merkel, az akkori kancellár 2002-ben elmozdította parlamenti frakcióvezetői posztjáról Merzet. Merz kitart korábbi, 2015-től képviselt véleménye mellett, hogy a menekültek millióinak beengedése Merkel által „sorscsapást” jelentett az országra. A szabályozatlan migrációt csökkenteni akarja, legszívesebben maradéktalanul leállítaná. Ezzel sok városban, településen arat majd sikert, hiszen 2022 óta a további több százezer menedékkérő mellett több mint egymillió ukrán is Németországba érkezett és a dublini rendszer – amely megengedi a migránsok visszaküldését abba az országba, ahol beléptek az unióba – nem működik. Merz már korábban sürgette, hogy ne engedjenek be többé az országba szíreket és afgánokat, és már a határon utasítsák vissza a nem kívánatos menedékkérőket. A kereszténydemokrata frakció be is terjesztett a Bundestagban egy javaslatot, amely rámutat: a bevándorlás mértéke veszélyezteti a belső biztonságot. A felvételi kapacitások kimerültek, Németország kivételes helyzetbe került és erre hivatkozva nem kell teljesítenie az EU-s követelményt, hogy engedje be a menekülteket. A CDU/CSU egyébként eltörölné a Scholz-kormány rendelkezését, amellyel legálissá tette a marihuána használatát és a jövőben csak kivételes esetekben engedélyezné a kettős állampolgárságot. 

A jelenleg mért erőviszonyok alapján, a kereszténydemokraták elsősorban egykori „hagyományos” partnerükkel, az SPD-vel alakíthatnának koalíciót, és nem lehetetlen akár a Zöldek, akár az FDP bevonása – már ha az utóbbiak egyáltalán kapnak 5 százalékot és bejutnak a Bundestagba. Friedrich Merz a választási kampányban rendre kiemeli majd, milyen nagy különbségek vannak a CDU/CSU illetve az SPD és a Zöldek célkitűzései között. A valóságban programja leginkább arra hasonlít, amivel a szociáldemokrata Gerhard Schröder 1998-ban legyőzte Helmut Kohl kereszténydemokrata kancellárt. Schröder annak idején azt ígérte, „Nem akarok mindent másként csinálni – csak sok mindent jobban”… 

Friedrich Merz 2022 január óta áll a Kereszténydemokrata Unió, valamint a CDU/CSU parlamenti frakciójának élén. Fiatalon csatlakozott a kereszténydemokratákhoz, jogi tanulmányai után bíróként, majd vállalati jogászként dolgozott. 1989-ben került be a politikába, az Európai Parlament tagjává választották. Utána a Bundestagba került, ahol 2000-ben lett a CDU/CSU frakcióvezetője – ugyanabban az évben, amikor Angela Merkel a CDU elnöke lett. Az utóbbi posztot Merz is szerette volna megszerezni… A választások után Merkel magának igényelte a frakcióvezetést, Merz csak helyettes lehetett, ezért két év után lemondott, feladva több éves harcát Merkellel. 2009 és 2021 között nagyvállalatoknál dolgozott és saját bevallása szerint is jelentős vagyont szerzett. A fiatal Merz kemény antikommunista volt, politikusként pedig pártjának konzervatív, a gazdaság érdekeit támogató szárnyához tartozott. 

A Szövetségi Köztársaságot 1950-től a CDU/CSU irányította, egy kisebb jobboldali-konzervatív párt támogatásával. A '60-as évek végétől a két nagy, a szavazók többségének támogatását élvező tömegpárt, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták határozták meg a kormányokat. Hat alkalommal egymással koalícióban, máskor SPD/FDP, CDU/FDP vagy SPD/Zöldek koalíciók vezették az országot.