Neubauer Katalin: nagyon komoly piaci átrendeződés van

A kötelező akciózás az 1 milliárd forintnál nagyobb árbevételű vállalkozások esetében kötelező, ami azt jelenti, hogy akinek van két-három szupermarketje, az már elérheti ezt a határt. De nem csak a legnagyobbakat érinti, ez ugyanis kettéválasztotta a piacot – fejtegette Neubauer Katalin. Emlékeztetett rá, hogy a július óta kötelező akciózás először tíz százalékos árengedményt jelentett húsz termékcsoportnál, úgy, hogy a kereskedők hetente kiválasztottak abból egy-egy terméket. De augusztus 1-jétől már változott a rendszer, az akció mértéke 15 százalékra nőtt, és azok a termékek, amelyek korábban hatósági árasak – árstoposak – voltak, már nem azok. Csakhogy kilenc ilyen termék árát a beszerzési árakhoz kell igazítaniuk úgy, hogy hét terméket 0 százalékos, két terméket pedig mínusz 15 százalékos árréssel kell árusítaniuk. Miután pedig az akciózást meghosszabbították, ez azt jelenti, hogy a szokásos és a rendeleti úton kötelező akciózás mellett még a következő fél évben is, lesz hét olyan termék, amelyet árrés nélkül, kettőt pedig 15 százalékkal olcsóbban kell adniuk a kereskedőknek, mint amennyiért beszerezték – magyarázta az MNKSZ főtitkára. 

Szerinte ez egyrészt nagyon nagy teher a kötelező akciózásban résztvevő boltoknak, viszont nagy probléma a kisvállalkozásoknak is. Ők ugyanis annyira elszakadnak árban a nagy hálózatokban tapasztalt fogyasztói áraktól, hogy ezért elfordulnak tőlük a vásárlók. Ebből a szempontból is érdekes volt az elmúlt időszak. A hatalmas infláció miatt elszabadultak az árak, emiatt a vásárlók igen árérzékenyek lettek, nagyon megnézik, hogy mit, mennyiért vesznek. Minőségben lefelé váltottak, egészen más a vásárlói kosár összetétele, mint egy évvel ezelőtt vagy a Covid után volt. Az árérzékenység azonban azt hozta, hogy azokat a boltokat, amelyek nem vesznek részt a kötelező akciózásban, a nagy árkülönbség miatt már kevesebben keresik fel.  

Mi lesz azokkal a kisboltokkal, amelyek annyi vevőt veszítenek, hogy csődközelbe kerülnek? – kérdeztük. A főtitkár úgy látta, hogy nagyon komoly piaci átrendeződés van. Félő, hogy még nagyobb ütemben zárnak be a kisboltok. Az élelmiszer kiskereskedők közül az első félévben 900 kereskedelmi egység szüntette be tevékenységét, ez nagyjából a duplája, mint amennyi az előző évek hasonló időszakában volt. Ebben a szegmensben várhatóan olyan mértékűre csökken a bevétel, hogy hiába van a magas inflációs árak miatt jónak tűnő árbevétele egy boltnak, alapjaiban a megemelkedett költségek miatt ez kisebb eredményt jelent. Emellett nagyon nehéz versenyképes bért kigazdálkodni az alkalmazottnak. Az átlagbér-növekedés egyértelműen elszívja a kisvállalkozásoktól a bolti dolgozóként alkalmazottak körét, mert a nagyobb munkáltatók sokkal jobb jövedelmeket tudnak ma már biztosítani, úgyhogy az átrendeződés hátterében ez is áll. De nem tudni, hogy ez a sok bolt, és az általuk biztosított lefedettség mindig rendelkezésre fog-e állni, hiszen a „kicsik” most nem annyira keresettek az árszínvonal miatt.

Arra a kérdésre, hogy fordultak-e már a szövetségükhöz segítségért, Neubauer Katalin az felelte, hogy folyamatosan próbálják a „kicsik” érdekeit képviselni. Szorgalmazzák, hogy a gazdasági körülmények tegyék lehetővé a fennmaradásukat, segítsék a működésüket abban, hogy a piactorzító, hosszú távon fenntartott szabályozókkal ne katalizálják az amúgy is boltzárat indukáló globális folyamatot. A kormányzatnak is sok olyan dologra kell figyelnie, ami a gazdasági növekedést megtámogatja és lehet, hogy a kisboltok sorsa kevésbé van a látóterükben, jelenleg kevésbé érzékeny erre a kormány. „Viszont nekünk küldetésünk és kötelességünk, hogy ezekre az összefüggésekre felhívjuk a figyelmet.”

A kis benzinkutat és a kisboltot működtetők helyzete közötti nem lát párhuzamot, mert a benzinkutakon nagyrészt csak üzemanyagot értékesítettek, a boltokban viszont sokkal nagyobb választék van. A főtitkár azonban úgy vélte, hogy mindenféleképpen a kisvállalkozások vannak nehezebb helyzetben a munkaerő szempontjából is és azért is, mert sokkal rosszabb versenyfeltételekkel szerzik be az árukat, az igénybe vett szolgáltatásokat, köztük az energiaellátást. „Ezeket a KKV szektor szereplői bizony elszenvedik.”

Neubauer Katalint megnyugtatná, ha jövőre megszűnne a háborús körülmény és a veszélyhelyzeti kormányzás helyébe újra a szokásos jogrend és törvényalkotási folyamatok lépnének. Mert akkor ezeket az intézkedéseket és rendeleteket – amelyek például a kötelező akciózást is szabályozzák – sokkal részletesebben lehetne előkészíteni, modellezni, illetve azok hatásait sokkal árnyaltabban, mélyrehatóbban lehetne vizsgálni, szükség esetén pedig még időben változtatni rajtuk.