"A Nat 2020 az irodalomtanítás Mohácsa" - neves pécsi pedagógus is tiltakozik az új NAT ellen

2020. február 20. 09:43

Pethőné Nagy Csilla szakvezető, mesterpedagógus, tankönyvszerző, a pécsi Babits Mihály Gyakorló Gimnázium magyar nyelv és irodalom szakos tanára is szót emelt az új Nemzeti Alaptanterv ellen, melyre bemutatása óta ömlenek a szakmai kritikák. Kiss Georgina, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium magyartanára pedig egy interjúban a túlszabályozást és a gyerekek leterheltségét említette meg az új NAT hozadékaként.

Pethőné Nagy Csilla (fotó: Youtube/ Csorba Győző Könyvtár)

Az új NAT-ot kritizálva elsőként a Janus Pannonius Gimnázium magyar nyelv és irodalom munkaközössége tiltakozott nyílt levélben Pécsett, amelyben többek között arról írtak, hogy nem kívánnak "végrehajtói lenni a politika és az ideológia által vezérelt oktatáspolitikának, amely még tovább ront a közoktatás helyzetén." Az aláírókhoz a Leőwey Klára Gimnázium pedagógusai is csatlakoztak, majd a PTE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete is felemelte szavát az átszabás ellen.

Pethőné Nagy Csilla, a befogadás-központú és kompetenciafejlesztő módszer egyik hazai meghonosítója, két tankönyvcsalád és egy módszertani kézikönyv szerzője szerdán tette közzé sorait a Facebookon, melyet mostanra százak osztottak meg.

"Egész pályámon a magyartanítás korszerűsítéséért dolgoztam. A magyartanításban való tevékenységem (iskolai, hazai, nemzetközi) szakmai és professzionális. Úgy vélem, a Nat 2020 az irodalomtanítás Mohácsa (vagy Muhi csatája). Ezért tiltakoznak szakmai egyesületek, egyetemek, oktatási intézmények szerte az országban. Ezért szolidárisak velük a Babes-Bolyai Egyetem magyar oktatói. Magam nemcsak szakmai, bulgakovi értelemben lelkiismereti kérdésnek is tekintem a tiltakozást (Jesua Ha-Nocri: „A legnagyobb bűn a gyávaság”). Ragaszkodom állampolgári és emberi autonómiámhoz és felelősségemhez"

- kezdődik a poszt. A folytatásban a pedagógus saját nevében közzétette, hogy miért is utasítják el rengetegen a Nemzeti Alaptantervet.

  • 1. "Az alaptanterv irodalomtanítást érintő változásai a korábbiakhoz képest is visszalépést jelentenek.
  • 2. Nem világos számunkra, hogy a NAT milyen tudományos (neveléstudományi, irodalomtudományi és didaktikai) paradigmá(k)hoz pozicionálja magát.
  • 3. Ez a tanterv kifejezetten előíró, utasító, és a tanulói, a pedagógusi és intézményi szabadságot végképp megsemmisíti.
  • 4. A választhatóságot, az alternatívákat nem ismeri.
  • 5. Esztétikai megfontolások helyett/mellett ideológiai szempontokat érvényesít, ettől az 1978-as tanterv nagyon helyesen már „megszabadította” az irodalomtanítást.
  • 6. Miközben korszerű módszerekre hivatkozik, megtartja, sőt növeli a tananyag mennyiségét, nem vesz tudomást arról, hogy ha a gyermek aktívan tanul, az kétszer, háromszor időigényesebb, mint ha a tanár előad. Nem sikerült a mennyiségi szemléletet minőségire leváltani, sőt, a mennyiségi szemlélet a korábbinál még erősebb lett.
  • 7. A megnövekedett tananyaggal szemben csökkenti a tantárgy óraszámát, ezzel tovább lehetetlenítve az anyag elvégzését. A pedagógusnak döntenie kell, hogy kompetenciát fejleszt, vagy betartja az előírásokat. Utóbbi esetben viszont előad, az órákon irodalomról beszél, és nem a gyerekek olvasnak és értelmeznek irodalmat.
  • 8. Nincs kortárs irodalom, holott a klasszikus felé nagyon gyakran a kortárstól vezethet út. A gyerekek az irodalmat halott, piedesztálra állított szerzők poros szövegeiként fogják látni, így nem lehet olvasóvá, pláne értő olvasóvá nevelni.
  • 9. A tanterv szerzőközpontú és kizárólagosan kronologikus, nem veszi figyelembe a tanulók mint olvasók életkori sajátosságait. (Jókai, Mikszáth „életműként” való tanításának előírása teljesen képtelen. Regényeket nehezen olvas az átlag középiskolás, a regényírói életművek tanári előadásokon és nem a diákok olvasói tapasztalatán fognak alapulni. Vörösmarty nyelve a gyerekektől nagyon idegen, költészetének bölcseleti alapozása nehéz egy átlagos gimnazistának. Herczeg Ferenc teljesítménye nem említhető egy szinten Arany Jánossal, Petőfivel, a nyugatosokkal vagy József Attilával.)
  • 10. Az új paradigmaként megjelenő hazaszeretetre és hazafiasságra nevelés az eddig tanított szerzők (Janus Pannonius, Balassi Bálint, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Radnóti Miklós, stb.) esetében is kiemelt, kritikusan szemlélt, értelmezés alá vont szempont volt, ezért indokolatlannak tartjuk az ezen elv mentén történő módosítást.
  • 11. A korszerű, hatékony, használható tudást támogató alaptantervnek az elérni kívánt kompetenciaszinteket kellene tartalmaznia. Azt pedig, hogy ezeket a kompetenciákat milyen szerző- és műlistákkal, vagyis milyen tananyagtartalommal érjük el, sokkal nagyobb arányban a helyi iskola- és osztályközösségek sajátos igényeire kellene bízni, autonómiát, döntési felelősséget adva az intézménynek: szakmai munkaközösségek, pedagógusok, diákok, szülők közösségének.
  • 12. Meggyőződésünk, hogy a kompetencia- és készségfejlesztés (ami a köztudatban főként a humán tantárgyakhoz kötődik) komoly hatással van más tantárgyak tananyagának sikeres elsajátítására és általában az eredményes tanulásra, ezért is tartjuk visszalépésnek az új Nemzeti Alaptantervet."

A túlszabályozás a baj

A napokban a pécsi Leőwey Klára Gimnázium magyartanára, Kiss Georgina az önkormányzati pecsma.hu-nak adott interjút az új NAT-ról. 

Mint elmondta, a fő probléma nem az egyes, kormány által kiszemelt írók politikai hovatartozása - hiszen az remek vitaalapot adhat a diákokkal való beszélgetésben -, hanem az új alaptanterv túlszabályozása ellen tiltakoznak. 

"(...) eddig is tanítottunk olyan szerzőket, akik egyik vagy másik politikai oldallal kapcsolatban elfogultságot mutattak. Ezt egy pedagógus tudja kezelni, hiszen nagyon jó alapot teremthet a beszélgetésre. A baj azzal van, ha nincs idő a beszélgetésre, de azzal is, hogy nincs lehetőségem arra, hogy megválaszthassam, melyek azok a művek és témák, amik az én csoportomat, diákjaimat érdekelhetik. Pedig csak így lehet megszerettetni velük az olvasást. Meg kell tudniuk tapasztalni, hogy az irodalom az ő életükről (is) mond valamit. Hozzájuk is szól. Így viszont annyi marad nekünk, hogy kiállunk és negyvenöt perc alatt ledaráljuk a tananyagot, a gyerekek gépiesen jegyzetelnek, mi pedig visszakérjük, amit leadtunk. Másra nem jut idő. A 2012-es NAT-on eleve azért akartak változtatni, hogy csökkenjenek a diákok terhei. Magyarból ugyan eggyel kevesebb óra lesz kilencedikben, a tananyag viszont több, azaz otthon többet kell tanulniuk, a mostani túlterheltségük megmarad."

Kiss Georgina a gyerekek leterheltségéről is beszámolt, arról, hogy az iskolában általában 7-8 órát vannak (mint egy felnőtt munkanapja), majd utána otthon állnak neki a "második műszaknak", az egyéni tanulásnak, leckeírásnak, stb. 

Kitért arra is, hogy a pedagógusok bére alacsony, és nem követi az inflációt, mint mondjuk a minimálbér - ez pedig sem a pályán lévőknek nem jó, sem pedig az utánpótlásként érkező friss tanároknak, mert utóbbiak kedvét ez már előre elveheti a pályától. Ez, valamint az új NAT-tal fenyegető túlszabályozás az, ami miatt - mint elmondta - sok elhivatott tanár azon gondolkozik, hogy ha mégis változtatás nélkül vezetik be az új NAT-ot, akkor ők elhagyják a pályát.

Forrás: Pécsi STOP