Werbőcziné Horváth Zsuzsannával, a pécsi női kosárlabda egyik alapkövével beszélgettünk

2021. október 15. 22:23 2021. okt. 15. 22:23

Nemrég ünnepelte a pécsi női kosárlabda élvonalba visszakerülésének 50. évfordulóját. A siker részese volt, a kosárlabda 60-as éveinek halhatatlan táborát erősítő, Werbőczi Józsefné Horváth Zsuzsanna, az egykori 153 szeres válogatott játékos. Zsuzsa kiemelkedő teljesítményéért 2004-ben kapta meg a PVSK aranygyűrűjét is. A Balaton parti településen élő sportolóval beszélgettünk.

Mindenki számára szimpatikus kosaras 1969-ben Diósgyőrből került Pécsre. A kohász városban már 1965-ben bemutatkozott az élvonalban. 1967-ben 18 évesen húzhatta fel a címeres mezt a magyar válogatottban. Pécsett 1971-ben jutott először  az elit ligába. A PVSK színeiben a pozsonyi Vasutas Európa-bajnokságon beválasztották a torna All Star ötösébe. Zsuzsanna a kolumbiai világbajnokságra is kijutott, ahol a legeredményesebb magyar játékos volt. Baranya legjobb sportolójának választották 1971-1975 között.

Kérdésünkre elmondta, hogy Diósgyőrben, középiskolás korában magas és távolugrásban is iskolai csúcstartó volt. Általában délelőtt atletizált, délutánonként kosárlabdázott. Édesapja dobó edző volt. Az egész család sportolt.  Arról is beszélt, hogy a Bogotában rendezett világbajnokságon nagyon hiányzott a levegő. A magaslaton játszott mérkőzések minden játékost megviseltek, beszélgető partnerem is kapott oxigénpalackot segítségül.

Az egykori pécsi kosarast arról is kérdeztük, hogy napjaink kosárlabdáját hogyan értékeli, milyen sportkapcsolata van Péccsel.

- A mai kosárlabda jelentősen megváltozott. Legjelentősebb változás a keménység. Mondhatom, hogy ma már a kézilabdával vetélkedik a kosárlabda. A mi időnkben a testérintkezést a bírók már lefújták. Sokkal gyorsabb a játék. Ma már célzottan posztokra képeznek játékosokat. A mi időnkben számomra a magas bedobó volt a kedvenc helyem, az adottságaim is legjobban itt feleltek meg a játékhoz. Ennek ellenére többször előfordult, hogy irányító vagy center poszton játszatott az edzőm. Pécsi edzők közül Varga Feri bácsira emlékszek nagy tisztelettel. A szövetségi kapitányok közül Killik Laci bácsival dolgoztam. A kosárlabda igazi nagy mesterei voltak. Pécsett már sportkapcsolatom nincs. A klinikára járok, mert a térdemet operálták. Térdprotézissel élek. A gyaloglás nem, a kerékpározás jobban megy, ezért naponta kerekezek. Nem figyelem rendszeresen a napjaink kosárlabdáját, inkább televízióban nézek mérkőzéseket.  Kérdésre azt is elmondta, hogy Rátgéber László mesteredzővel még nem találkozott.

1976-ban újból az Európa-bajnokságra készülő keret tagja volt, de mivel ekkor már több időt szeretett volna családjával tölteni, lemondta a szereplést. Sportpályafutását 1984-ben a PVSK-ban fejezte be. Játéktudása mellett szerénysége volt az egyik legnagyobb erénye.

A sportág halhatatlanjainak 60-as listája:
nők:
1958-1980 Beloberk Éva, Czirákyné Rátvay Katalin, Kiss Lenke, Szabics Magdolna, Szuchy Katalin, Thuróczy Nóra, Verbőcziné Horváth Zsuzsanna, Winter Ilona

1980-2005 Balogh Judit, Boksay Zsuzsa, Borka Ágnes, Iványi Dalma, Nagy Dorottya, Németh Ágnes, Szöllősi Judit, Sztojkovics Éva

 

Szerző: Szabó Ferenc