A költségvetés zsebében hagytuk a személyi jövedelemadónk 1 vagy 2 százalékát
Több okát is látja Molnár László, a GKI vezérigazgatója annak, hogy a tavalyi évhez képest az idén 60 ezerrel kevesebb adózó ajánlotta fel személyi jövedelemadója (SZJA) 1 százalékát valamely civil szervezet, vagy egyház számára, mint tehette volna. Bár még mindig viszonylag magas az adakozási kedv, a NAV adataiból kiderült, hogy a jogosultaknak csak kevesebb mint a fele, 37 százaléka élt ezúttal a lehetőséggel. A civilek számára szervezett hagyományos évértékelő workshopon elhangzott: a felmérések azt mutatják, hogy bőven van tartalék a rendszerben, de sokakhoz nem jut el az információ még a lehetőségről sem.
Valóban csak a gyengébb marketing az oka az adakozási kedv csökkenésének?
Nyilván a tájékoztatás akadozásának is lehet szerepe abban, hogy az adófizetők egy tekintélyes hányada nem támogatja az arra jogosult civil szervezetek valamelyikét. A többség nem azért nem teszi, mert nem ért egyet a működésükkel. A lakosság egy jelentős része azt sem tudja, hogy kinek adhatná oda a pénzét. Valahol meg kellene ismerni, kiket és milyen azonosító feltüntetésével lehet részesíteni a kedvezményben, de ezeket a hirdetéseket nem adják ingyen. Pénzbe kerülnek, a civil szervezeteknek pedig ebből van a legkevesebb. Az amúgy is szűkös költségvetésükben nemigen találnak rá forrást. Ebből kialakulhat egy önmagába visszatérő kör: most üres a kassza, nem telik reklámra, emiatt nem jönnek a személyi jövedelemadóból származó bevételek, később újra meg kell húzni a nadrágszíjat, és egy év múlva megint nem lesz pénz reklámra…
Ennyire egyszerűnek látja ezt a jelenséget?
Korántsem! Ez csak a probléma egyik része. A másik az adóbevallások gyakorlatából fakad. Miután a bevallás átkerült a NAV-hoz, ők kiküldenek ugyan egy proforma bevallást, amelyet, ha adóalanyként elfogadunk, le is tudtuk a bevallási kötelezettségünket. Megszűnt a korábbi gyakorlat, amikor ki-ki elkészítette magának a kiküldött nyomtatványon a bevallást, vagy rábízta a munkahelyére, ahol elvégezték helyettük a formaságokat, és mielőtt beküldték volna a hivatalnak, megkérdeztek mindenkit a kétféle egy százalékos melléklet sorsáról. Melyik egyház és melyik civil szervezet számára szánják a támogatást? Sok helyen még abban is tudtak segíteni, hogy ismerték a kedvezményezettek körét és technikai számát. Most nagyon automatikussá vált a dolog, ezért oda kell figyelni, hogy aki fontosnak tartja az adózásának ezt a lehetőségét, nyilatkozzon az egy százalékról is, mielőtt jóváhagyja a NAV számításait. Tudom, hogy például az iskolák rendszeresen szoktak írni a szülőknek, hogy van alapítványuk, és kérik, hogyha még valaki nem rendelkezett róla, akkor nekik utalják. Ez is egyfajta működő marketing. Nyilván azok a civil szervezetek, amelyek nincsen közvetlen kapcsolatban a lakossággal, nehezebb helyzetben vannak.
Magam is beszéltem olyanokkal, akik azért nem töltötték ki ezeket a rubrikákat, mert azt gondolták, ezzel a saját adójukat növelnék. A megélhetés pedig nem lett olcsóbb…
Igen, és meglátásom szerint akár ez is lehet a harmadik ok, amiért hatvanezerrel kevesebb adózó nyilatkozott az idén. Ne felejtsük el, hogy tavaly volt egy jelentős reálkereset-csökkenés, ami azt is jelenti, hogy sokan kénytelenek voltak jobban megnézni, mire költenek el minden forintot. A KSH hivatalos számai szerint tavaly 15 százalékkal nőtt a nominális kereset, amivel szemben 18 százalékos infláció állt. Ez három százalékos reálkereset csökkenés. Hiába nőtt nominálisan a pénzük, ha egyébként többet költenek a családok, ezért nem mindegy, hogy értik-e az emberek: az az 1 százalék nem a saját jövedelmet terheli! Akik járatlanabbak az adózási szabályokban, vagy akiknek nem segítenek kitölteni a nyilatkozatot, joggal gondolhatták ezt másként.
Az állam sem igyekezett világossá tenni, hogy az egy százalékokat ő fizeti. A kormány sok mindent szeret hirdetni, de ez a Karmelitában nem jutott eszébe senkinek.
Ez is marketing kérdése. Az állam jövedelmét érinti, ezért nem biztos, hogy nagyon örülnének egyes hivatalokban, ha olyan szervezetekhez kellene pénzt küldeni, amelyek nem tartoznak az általuk kedveltek, támogatottak körébe.
Az adakozási kedv csökkenése és a népesség korosodása között nem lehet kapcsolat?
Az is tény, hogy a kimenő korosztályok nagyobb létszámúak, mint a bejövő korosztályok.
A lakosság öregszik, a nyugdíjat nem terheli személyi jövedelemadó, nincs miből felajánlani. Lehet egy másik demográfiai oka is a befizetések csökkenésének: a 25 éven aluli munkavállalók jövedelme szja mentes. Ami azt jelenti, hogy minden esztendőben öt évnyi korosztálynak, hozzávetőleg félmillió keresőnek, nincs módja erről a támogatásról intézkedni. Amikor kikerül a kedvezményezett korszakból évente úgy kilencvenezer fiatalember, nagy kérdés, hogy eszükbe jut-e, vagy szól-e majd nekik valaki azokról az értékes egy százalékokról. Erről nem szólt a mostani felmérés.
