Joe, nem kéne menni?

Közvetlenül a Biden számára igen kínosan végződött múlt heti tévévita után úgy tűnt, hogy pártja szekértáborral veszi körül elnökét. A párt nagyjai, köztük a két volt elnök, Bill Clinton és Barack Obama, akárcsak vezető törvényhozók egyszeri kudarcnak ítélték szereplését. Talán azért is, mert senki nem akarta elsőnek a visszalépésre felszólítani. Biden a Trumppal folytatott vita után, amelyben drámaian alulmaradt, mindeddig azt hangoztatja, hogy közelmúlt európai utazásai, az időeltolódások után egyszerűen fáradt volt. Szemmel látható fogalmazási, értelmezési zavarai egyszeri jelenségek voltak, a valóságban fizikailag és szellemileg változatlanul alkalmas, hogy – most 81 évesen – további 4 éven át is megfelelően vezesse országát.

Miután egyre több vezető demokrata, nemkülönben vezető média orgánumok is lemondásra szólították fel, végül engedett, azzal: döntése attól függhet, hogy hétvégi szereplései (tv-interjú, kampánygyűlések), valamint a NATO jövő heti, washingtoni jubileumi csúcstalálkozóján tartandó sajtóértekezlete tükrében milyen kép alakul ki róla.

Ez a kedélyeket aligha nyugtatta meg és elindultak a nagy találgatások, ki lehet a jelölt. A kézenfekvő utód, aki Biden halála vagy akadályoztatása esetén helyébe lépett volna, alelnöke, Kamala Harris. Őt jó három éves alelnöksége alatt nem kevesen bírálták, mert nem tudott sikert elérni az illegális bevándorlás leszorításában és általában keveset szerepelt a nyilvánosság előtt, nem nagyon ismerik. Harris 2020-ban maga is versenybe szállt az elnökségért, de – zűrzavaros körülmények között – hamarosan visszalépett. Kiválasztásának fő oka az volt, hogy színesbőrű, indiai anya, jamaikai apa gyermeke, szülei egyetemi tanárok voltak. Felmérések szerint a fekete választók közül lényegesen többen támogatják, mint Trumpot. Az 59 éves Harris jeles jogász, vezető posztokon állt Kalifornia állam ügyészi apparátusában. A CNN legújabb felmérése azt mutatta, hogy Trump már 6 százalékkal vezet a versenyben Biden előtt, míg Harris esetében ez a lemaradás csak 2 százalékos. Harris mozgósíthatja a fiatalokat és főként a női választókat, miután Bidennél is határozottabban állt ki az abortusz eltiltása ellen. Az alelnök – egyelőre – változatlanul lojális az elnökhöz. Mikor a héten a televízióban megkérdezték, kívánja-e vezetni az országot, csak annyit mondott: „Büszke vagyok rá, hogy újra Joe Biden alelnökjelöltje lehetek.” Súlyát egyébként mutatja, hogy a republikánusok, amióta Biden mind nehezebb helyzetbe kerül, egyre többet támadják alelnökét, a lehetséges utódot is. A fekete választók közül lényegesen többen támogatják, mint Trumpot. Lévén az első, hozzá színes bőrű nő, aki ilyen magas posztra került, helyette egy fehér, várhatóan férfi jelöltet állítani elidegenítené a színes szavazókat. Harris egyébként jelentős nemzetközi tapasztalatokat is szerzett hivatalában. Találkozott a világpolitika sok szereplőjével, köztük Zelenszkij ukrán elnökkel már vagy fél tucatszor.

A helyzet gyorsan változik. Nem a Demokrata Párttal van a baj – hanem annak vezetőjével, az elnökkel... Az év végén kongresszusi választások is lesznek és azokban a demokraták igen jó eredményekre számíthatnak: erősíthetik szűk többségüket a szenátusban, és remélhetik, hogy visszaszerzik a többséget a képviselőházban, ahol alig maradtak el a republikánusoktól. Jó jelöltekből Biden utódlására egyáltalán nincs hiány. Elsősorban egyes államok kormányzóiról van szó, akik közül már többen annak idején Biden vetélytársai voltak az elnökjelöltségért. A potenciális jelöltek között van Gavin Newson Kalifornia 56 éves, karizmatikus kormányzója. Az USA legnagyobb államát vezeti, de ez még hátrány is lehet: az ország sok államában túl baloldalinak tekintik Kaliforniát és nem igazán jellemzőnek az országra. Illinois állam kormányzója, J.D. Pritzker a politikában is sikeres milliárdos. Vagyona lehetővé teszi, hogy drága választási kampányokat finanszírozzon és mindeddig lojálisnak mutatta magát az elnökhöz. Pete Buttigieg kormányzó a párt liberális szárnyához tartozik, a 2020-as kampányban sokáig az élmezőnyben volt, majd Biden kormányában közlekedési miniszterként kapott helyet. Ő egyébként az egyetlen nyíltan homoszexuális tagja az amerikai kormánynak. Amy Klobuchar 64 éves szenátor, szintén küzdött a 2020-as versenyben, majd kiszállása után az alelnöki posztért. Azt megkaphatta volna, ám fontosabb szempont volt, hogy Kamala Harris személyében feketéé legyen ez a tisztség. Emlegetnek még a jelöltek között egy kétségkívül vonzó személyiséget: Michel Obamát, a volt elnök 60 éves feleségét, aki mindmáig rendkívül népszerű, de már ismételten kijelentette, hogy nem kíván politikai szerepet vállalni.
 
Van olyan elképzelés, hogy Biden marad, majd röviddel pártjának chicagói elnökjelölő kongresszusa előtt jelenti be, korára és egészségi állapotára hivatkozva, önkéntes visszavonulását. Így a kongresszus kerek 4 000 küldötte dönthetné el szavazással, kit jelölnek. Ez persze igen zavaros helyzetet teremtene, hiszen a sokrétű párt különböző szárnyai, irányzatai küzdenének meg egymással. Ám Biden – Barack Obama segítségével – a kulisszák mögött segíthetne utódja kiválasztásában és a párt egységére hivatkozva jelölhetné az utódot.

Egyébként Harris, vagy más személy jelölése jogi, politikai és pénzügyi szempontból rengeteg gondot okozhat. Felmerül a kérdés: milyen státuszuk van azoknak a kongresszusi küldötteknek, akik Biden és Harris mellett kötelezték el magukat, mi a helyzet azzal a majdnem negyed milliárd dollárral, ami kettőjük kampány-kasszájában van, hogyan lehet azt átadni másnak? Ezek a problémák is hozzájárulhatnak, hogy végül is hátrányosnak bizonyul a heves küzdelem a jelölt kiválasztásáért. Esélye új jelöltnek mindenképpen lenne, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy Biden – és Trump – azért sem népszerű, mert mindkettő idős és tovább öregedő férfi, akitől a fiatalabb választók semmit sem várhatnak. Így egy fiatalabb demokrata mindenképpen vonzó lehet Trumppal szemben.