Kohánmátyások és kroóziták világa

Nyilván nem véletlenül; a magasröptű víziók világából két dolog rángatta le, no azért nem a földre. Az egyik a 2026-os választások közeledése, a másik pedig Orbán Balázs. Politikai igazgatóját ugyan védelem alá vette – vagy inkább vetette –, de azért neki van annyi józan ítélőképessége, hogy a gazdasági semlegesség mibenlétének elemzése nem fogja kioltani a bizalmas árulását (tudniillik ’56-ét). 

Reálpolitikussá kellett átalakulnia, még ha nem is teljesen egészében. A reálpolitikusság mindössze annyit jelent, hogy szembe kellett nézni azzal, hogy közelednek az országgyűlési választások és ez az ország a jelenben él – rosszul. Persze Orbán a mát is rózsaszín szemüvegen – vagy csak a számára gyártott speciális statisztikákon - keresztül látja, illetve láttatja, de azért az emberek szembesülnek a mindennapok nehézségeivel. Azzal, hogy megint romlik a forint, hogy újra drágul a benzin, hogy igenis nő az infláció és drágulnak az élelmiszerek, valamint azzal is, hogy tovább süllyed a nemzetközi presztízsünk, egyáltalán nem látszik az alagút végén a fény. 

Muszáj tehát fényt mutatni. Ezért aztán megduplázza jövőre a családi adókedvezményt – most már csak két lépésben – és egymillió forintos fizetést ígér. Azt állítja – a KSH után szabadon –, hogy most is hatszázezer forint felett keresünk – átlagosan –, de ha az átlagember belenéz a pénztárcájába, sehol nem látja ezt az összeget. Igen, vannak, valahol tőle távol, akik ennyit, vagy ennél jóval többet keresnek, de ez olyan, mint a forró és a hideg víz; összeöntve kihoz egy langyosat. Csakhogy hol van az a milliós jövedelmű ember, aki átönti keresete jelentős részét a szegények zsebébe. Orbán azt gondolja, hogy ha ő ígér ilyen öntést – a költségvetésből –, akkor azt el fogják neki hinni. „Három év alatt ezt el lehet érni” – mondja az ország első számú politikusa, és a vele szemben ülő, ugyancsak mikrofonnal rendelkező állami alkalmazott nem kérdez vissza, nem is csodálkozik, elfogadja az állítást, úgy, ahogy van. 

Jut is eszembe: tegyünk most egy kitérőt. Szombaton tüntetést tartott Magyar Péter (plusz Hadházy Ákos) az MTVA előtt, és 16 pontos követelés-programot hirdetett meg. Tegyük hozzá: teljesen jogosat, pont az ilyen álriporterekkel szemben, vagy a Császár Attilákkal szemben, aki negyven év alatt semmit nem fejlődött, változatlanul eljátssza a hatalom bulldogját; a rendőrök közül kérdezi Magyart, mit kérdezi – vádolja. És az MTVA-nak ez lesz a fontos, vagy a Hír tv-nek, nem a hitelesség. A rendszer – ez a rendszer is – kitermelte a megfelelni vágyók, és túlteljesítők hadát, Bayer Zsolt követőit, akik – mind-mind – az állampárt kebelére borulva remélnek szép karriert és sok-sok pénzt. Itt van már az utánpótlás, kohánmátyások, kroóziták -– tudják, az „kolléga” (Pesti Srácok), aki Karsai Dánielnek üzent: miért nem tetszett szépen, türelmesen meghalni, ha amúgy is elkerülhetetlen volt vég… Meglehet: ez már sok Orbán Viktornak is, csak az a baj, hogy a megfelelni vágyás, a nagyotmondás vágya, tíz perc hírnév ilyeneket termel ki – szükségszerűen, teszem hozzá. 

Igen, az a rendszer, amelyet Orbán másfél évtized alatt létrehozott nem vehetett más irányt, mert hazugságokra, becsapásokra épül. És ebből akkor sem tud kimozdulni, ha a mindennapok valósága már szembejön az emberekkel, és akkor sem tud kimozdulni, ha a karrier csak akkor lehetséges, ha vakon követem a rezsim névadóját. És ez a névadó most már csak 2026-ig lát, a maga sajátos szemüvegén keresztül. Ez a szemüveg illuzórikus ígéreteket vált ki belőle – egymilliós fizetést. Három éven belül, huh – és ez a szemüveg nem engedi, hogy a jelent a maga realitásában lássa, de ami még rosszabb: a vazallusainak sem engedi, hogy láttassák. És elhiszik, hogy a többség bele is képzeli magát ebbe a szép jövőbe. 

Ebben talán nem is tévednek. Legfeljebb három év múlva, majd meghallgatnak egy újabb ígéretet, de az már 2030-ról fog szólni. Az egyperces hírek, meg a nagyívű víziók is...