Kuszaság és önellentmondások egy régi gyerekgyilkosság kapcsán

A tizenegy éves Till Tamás 2000 május 28-án, a gyereknapon tűnt el, kerékpárral indult Baján a közeli vadasparkba lovagolni. A rendőrség már a nyomozás elején elkövetett egy súlyos hibát: nem adott ki azonnal körözést, pedig már a 2000-ben hatályban lévő törvények is ezt írták volna elő a 11. életévét be nem töltött személyek esetén. Több hamis információ is zsákutcába juttatta a hatóságokat, többek között akadt egy névtelen telefonáló, aki Tamást látni vélte egy pályaudvaron, de hamarosan kiderült, ez hamis nyom volt. Mások külföldi pedofilokra gyanakodtak, volt, aki azt gondolta baleset történt, és a tettes elrejtette a holttestet. „Ebből is látszik, hogy a történtek hátterében nem feltétlenül a jogrendszerben kellene a hibát keresni, sokkal inkább az igazságszolgáltatás szereplőinek hanyagsága vezethetett ide” – fejtette ki a véleményét a Hírklikknek dr. Szabó Gabriella, korábbi bíró. Meglátása szerint is már a rendőrségi szakaszban félresiklott a nyomozás, amit tovább ronthattak az ügyészség munkatársai, amikor később sem szorgalmazták az ügy felderítését.  Egy kisgyerek eltűnése esetén az ügyészségnek azonnal gyanakodnia kellene az idegenkezűségre, és nem lett volna szabad lezárni az aktákat.

A történtek körüli vita egyik kulcskérdésévé nőtte ki magát az elévülés jogintézményének helyes vagy téves értelmezése. A napokban a Bács-Kiskun Vármegyei Ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közelmúltban megtalált tettest, F. Jánost – aki a gyilkosság idején kiskorú volt – csaknem negyedszázaddal később is felelősségre lehet vonni, ha másért nem, hamis tanúzásért. A megyei rendőr-főkapitányság azonnal lépett is, és letartóztatta a most 40 éves vállalkozót. Az ügy az áldozat családjának ügyvédje, Lichy József szerint is sántít, mert egyelőre még nem lehet megmondani, hogy a bíróság mi alapján tudná felelősségre vonni a gyilkost? Az Infostartnak úgy nyilatkozott,„Furcsa bírósági eljárás jöhet, mert a vádemelésig nyilvánvalóan viszonylag könnyen el fogunk jutni, hiszen beismerő vallomás van, amit a poligráf is alátámasztott, de a vádemelés után minden azon múlik majd, hogy a bíróság mit kezd az elévülés kérdéskörével.” 

Milyen ítélet születhet egy 40 éves ember esetében, akiről a bíróságnak úgy kell kimondania verdiktet, hogy rá a fiatalkorúakra vonatkozó büntetéskiszabási gyakorlatot kell érvényesíteni? „Az elévülési szabályok esetében kétségtelenül azt kell figyelembe venni, hány éves volt a tettes az elkövetés idején” – erősítette meg Szabó Gabriella is. Hozzátette: a jogrendszer egyik alapkövéről beszélünk, a római jog elveit nem lehet átírni. Az ítélkező bírónak elsősorban azt kell majd mérlegelnie, hogy honnan számítódik az elévülés? Ez pedig vissza fogja vezetni a tárgyalás menetét egészen az ügyészségi fázisig. Ugyanis az elévülést megszakítják azok a nyomozati cselekmények – ha voltak egyáltalán ilyenek az elkövetést követő 15 éven belül –, amelyeket a rendőrség, vagy az ügyészség a gyerek eltűnése miatt indított. Ezt kellene nagyon-nagyon pontosan tisztáznia a nyomozóhatóságnak, illetőleg az azt felügyelő ügyészségnek. Azokkal a római jogrendszerből eredeztetett elévülési elvekkel az egykori bírónő is egyetért, hogy egy bizonyos idő után már ne akarjanak felelősségre vonást a hatóságok olyan ügyekben, amikor a tettes későbbi lehetséges büntetésénél hosszabb idő telt el nyomozati cselekmények és eredmények nélkül. 

Szabó Gabriella cáfolja, hogy a történtekből most azt a tanulságot kellene leszűrni, miszerint a hazai jogrendszer hibája a megoldás kulcsa. Szerinte a jelenlegi Btk. általánosságban tudja kezelni a jövőben bekövetkező hasonló eseteket úgy, hogy mindig megtörténjen a felelősségvonás is. Azt ő sem kétli, hogy a hazai jogrendszer alapvetően eléggé „zűrös”. Az igazságszolgáltatás gyakorlata meglehetősen problematikus, mert a politika olyan ügyekbe próbál beleszólni, sokszor nem is eredménytelenül, amelyekhez nem lenne köze, és ezzel megsérti a bírói függetlenséget. „Amikor pedig a törvények paragrafusain kívül álló, másféle megfontolások adnak politikai színezetet valamilyen eljárásnak, azzal a jogbiztonságot sérti meg a hatalom.  Nem szabadna a napi politikai haszonszerzésnek teret adni, vissza kellene szorítani a meggondolatlan, a személyekre szabott jogalkotás gyakorlatát”.      

„Nem helyes, ha egy-egy bűnügy kapcsán a politika megszimatolja, hogy a közvélemény szemében jobb színben tűnhet fel, szerezhet néhány szavazatot, ha azonnal módosít valamilyen törvényt” – nyilatkozta Bárándy Péter ügyvéd, korábbi igazságügyi miniszter is a Klubrádióban. Szerinte törvényt, pláne kódexet, csak átgondoltan, a teljes szerkezettel, a dogmatikával összhangban szabadna módosítani, nem pedig pillanatnyi fellángolással. Már csak azért sem ért egyet a mostani parlamenti lépéssel, mert a hazai jogban nem is olyan régen módosítottak már az elévülés megítélésén, változtak az elévülési tartalmak is. Maga sem tekinti a Btk. sarkalatos kérdésének, hogy a jogalkotó bizonyos esetekben milyen időtartamokat szab meg az elévülésre, csak „nem illik” azokat percenként változtatni. „Amikor legutóbb megtették, az akkor is valamilyen ügyben tapasztalható társadalmi felháborodás nyomán történt, akkor nyilvánítottak soha el nem évülővé bizonyos szexuális bűncselekményeket, amelyek elkövetésekor a sértett 18 éven aluli volt” – emlékeztetett. A jelenlegi esettel kapcsolatban nyomatékosan is aláhúzta, hogy akit 24 év után megtaláltak, de annak idején még fiatalkorú volt, azzal szemben most is 15 év a kiszabható legsúlyosabb büntetés, ahogyan annak idején lett volna. Nem tartaná indokoltnak, ha a fiatalkorúakra vonatkozóan mostantól más szabályokat alkalmazna a törvényalkotó.  

Bárándy Péter Till Tamás meggyilkolása kapcsán azért sem lát okot az elévülési szabályok szigorítására, mert a nyilvánosságra került információk alapján ez az ügy egy, vagy akár több nyomozati hiba miatt akadt el. „Inkább azt kellene elkerülni, hogy ne reagáljon késve a rendőrség, a nyomozóhatóság egy-egy gyerek eltűnésének hírére. A hírek szerint Till Tamás esetében ez történt, és ez futtatta zátonyra negyedszázada a nyomozást. Az elévülés jogintézményének egyébként megvannak a maga indokai, amiket nem szabadna kétségbe vonni. Egyrészt azért, mert idővel eltűnnek a tanuk, vagy már nem emlékeznek jól, s megsemmisülhetnek a tárgyi bizonyítékok is. Nem a legsúlyosabb, minősített bűntettekre gondolok, de 15-20-30-40 évvel később valakit felelősségre vonni olyan, mint az az atyai pofon, amit akkor kap a gyerek, amikor már semmi hatása nincsen” – jelentette ki. 

A volt igazságügyi miniszter különösen azért tartja aggályosnak a hirtelenjében elhatározott „igazságtételt”, mert azzal az egész Btk.-ban felfordulást okoz a törvényhozás. Ha gyilkossági ügyben a fiatalkorú tettesekre is ki akarják terjeszteni az el nem évülés lehetőségét, akkor a fiatalkorúakra vonatkozó valamennyi speciális szabályt ehhez kellene igazítani, ami viszont elég sok szakmai, elvi ellenvetésre adna okot. „Egy ilyen ügyből kiindulva, senkinek nem volna kifogása az ellen, hogy elinduljon egy gondolkodás a Btk. kapcsán is, mind a politika, mind a közélet és persze jogalkotás szintjén. Feltéve, ha arról minden érintett érdemben elmondhatja a véleményét pro- és kontra, majd néhány hónap elteltével, leszűrve az elmondottakat, megszületik egy olyan törvénymódosítás, amely az eddiginél – vagy a jelenleginél – bizonyos szempontból jobb, körültekintőbb, igazságosabb. De a hirtelenkedés biztosan nem javít, inkább ront a kódexen, mert csak kuszaságot és önellentmondásokat teremt, bizonyos esetekben akár még igazságtalanságot is szülhet” – ajánlotta gyakorló ügyvédként Bárándy Péter.