Orbán is tudja, nem a „békemissziója” fogja megoldani a belpolitikai problémáit 

Lassan véget ér Magyarország soros uniós elnöksége és a jelek szerint Orbán Viktor keretbe próbálja foglalni azt az állítólagos békemissziójával. Még alig vette át július 1.-jén a soros elnöki tisztet, azonnal „békekőrútra” indult: első állomásaként  – a háború óta először – Kijevbe utazott, ahol Volodimir Zelenszkij elnökkel tárgyalt. Majd ugyanilyen titokban Moszkvába, Vlagyimir Putyinhoz ment, óriási uniós felháborodást váltva ki ezzel, hiszen az egésznek olyan érzete volt, mintha az EU nevében tárgyalgatott volna. Onnan rohant Pekingbe, hogy Hszi Csin-ping kínai elnökkel üljön asztalhoz. Mindezt tetézve pár napon belül az Egyesült Államok felé vette az irányt, ahol a NATO csúcson vett részt, de a jelenlegi amerikai adminisztráció képviselőivel nem tárgyalt külön, viszont elutazott Mar-a-Lagóra, ahol Donald Trumppal, az egyszer már az elnöki székből kiebrudalt (ám utóbb csodával határos módon visszatért és novemberben újraválasztott) politikussal találkozott. Utána azt állította, hogy a békéről tárgyaltak, s „a nap jó híre: ő meg fogja oldani!”. Ezt a találkozót egyébként „Békemisszió 5.0” jelzővel illette. 

Majd eljött december: a soros elnökség végéhez közeledve Orbán ismét nekifutott, újfent „békemissziózni” kezdett. Elsőként ezúttal Ferenc pápához ment, de aztán Trumphoz utazott, ahova nem csak a sleppje tartott vele, hanem Jászai Gellért, a 4iG Csoport elnöke is. Trumppal igen röviden, de Elon Muskkal annál hosszabban beszélgetett Orbán, akivel ezen a találkozón már ott volt Jászai is, aki utólag azt tudatta, hogy a hivatalos egyeztetésen érintették a 4iG műholdprogramja kapcsán a SpaceX felbocsátási szolgáltatásait, további kereskedelmi és technológiai partnerségi lehetőségeket beszéltek át. Orbán ezt a találkozóját is békemissziónak nevezte, s hazatérve rögvest telefonon beszélt (egy órát) Vlagyimir Putyinnal, miközben külügyminisztere, Szijjártó Péter Kijevvel egyeztetett (ezekről a hivatalos magyar kommunikáció ismét egy vaskosat sumákolt). A következő „békemissziós” állomás Ankara volt, ahol Recep Tayyip Erdogannal – így a kormánykommunikáció – az ukrajnai és a közel-keleti béke helyreállításáról cserélt eszmét.

S hogy mi történt a júliusi és a decemberi orbáni „békeoffenzíva” között? Itthon alaposan átrendeződött a belpolitikai helyzet. A gazdaság egyre komolyabb mélyrepülésével párhuzamosan a tavasszal a magyar belpolitikába üstökösként berobbant Magyar Péter és a Tisza pártja tovább folytatta előretörését, menet közben majdnem minden közvélemény-kutatónál a választókorú népesség és a biztos választók körében egyaránt átvette a vezetést a Fidesztől. Bajban van tehát Orbán idehaza, így jogosan merülhet fel a kérdés: vajon ennek milyen szerepe van a látványos külpolitikai mozgásához? Abban reménykedik talán, hogy ez segíthet hatalma megtartásában idehaza? Horn Gábort kérdeztük.

„Én úgy látom, hogy Orbánnak a Trumpnál tett villámlátogatása inkább a magyar gazdaság nehéz helyzetének a megoldási kísérlete, nem pedig békemisszió” – szögezte le a Republikon Intézet vezetője, ironikusan megjegyezve: „nem Jászai kell a béke megteremtéséhez, de még csak nem is Orbán, rá sincs ahhoz szükség”. Majd még egy – költői – kérdéssel gyarapította felvetéseinek a számát: miért kell a leggazdagabb ember, Musk, a béketeremtéshez? S mindezekre meg is adta a saját válaszát: „én inkább egy kétségbeesett magyar kísérletnek tartom ezt – s nem is teljesen reménytelennek”. Orbán vélhetően arra számít, hogy az amerikaiak valamifajta gesztust gyakorolnak – akár valamifajta kedvezményt adnak –, és ezzel egy kicsit segítenek az egyre reménytelenebbnek tűnő hazai helyzetében. Bár – tette hozzá Horn – a trumpi gazdaságpolitika sok tekintetben szembe megy a Kína-barát, Kelet felé ólálkodó orbáni politikával; Trump ugyanis a védővámok, a befelé fordulás, valamint a Kínával szembeni fellépés híve.

De azért a nagyon jó személyes kapcsolatokat Orbán megpróbálja bevetni, és ez még nem is feltétlenül működésképtelen – fejtegette. Merthogy Orbán és Trump között tényleg kialakult egy egészen szoros és furcsa „frontbarátság”, mondta, hozzátéve: összenő, ami összetartozik, a két szélsőjobbos politikai szereplő tiszteli egymást. „Furcsa módon egyébként az eredetileg Amerikából – Finkensteinnek köszönhetően – jött, és sikeresnek bizonyult gyűlöletkampány-kísérlet mintha érdekelte volna Trumpékat is, akik látszólag visszaimportálták a magyar modell egyes gyűlöletmomentum elemeit” – fogalmazott. 

„Akárhogyan is, nem béketeremtésről van itt szó, hanem arról, hogy a magyar gazdaság nagyon nehéz helyzetében tud-e és ha igen, hogyan segíteni a nagy barát” – szögezte le. Egyelőre Trump amúgy sincs jelenleg abban a helyzetben, hogy bármit is tegyen a január 20-i beiktatásáig. Persze elvben üzenhetett volna Orbánnal Putyinnak, de miért tenné azt, hiszen maga is képes kommunikálni az üzeneteit, s ne gondoljuk, hogy ne lennének biztonságosabb közvetítő szereplők, mondjuk Erdogan. 

„Orbánék sem bolondok, bajban vannak, de nem ment el az eszük, pontosan tudják, hogy a külpolitikai játszmáik önmagukban nem oldják meg a problémáikat” – mutatott rá Horn Gábor. Orbán persze itthon el tudja hitetni, hogy ő a nagy béketeremtő – de ez most nem erről szól elsősorban. Merthogy tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nagyon súlyos következményei lesznek annak, ha nem tud olyan gazdasági eredményeket felmutatni 2026 tavaszáig, amiért az övéi megbocsátanak neki. 

Azt pedig látni kell, hogy Magyar Péter nem az okozója, hanem a következménye Orbán válságának. Annak legfőbb oka ugyanis a gazdaság tartós visszaesése, ami párosul a társadalom egészét mélyen érintő oktatási, egészségügyi mélyrepüléssel, a civil szféra ellehetetlenítésével. Ha ezeken a területeken nem tud változtatni Orbán, akkor a híveit leszámítva elveszíti a magyar társadalmat. Legalább a reményt kellene visszaadnia, hogy ne így legyen – ez egyszer már sikerült neki 2019-20-ban, a jobb élet ígéretével. „Most is ennek keresik az eszközeit, és ehhez kellhet akár a nagy barát tevőleges támogatása is” – állapította meg Horn Gábor, hozzátéve: ettől persze nem fognak az amerikai nagyvállalatok tömegesen betelepülni, de gesztusokat azért tehetnek Trumpék.