Orbán tud örülni Brüsszelben, de a pávatáncával már senkit sem ver át

A Magyar Nemzettel az élén, a kormányhű sajtó számolt be hétfőn hajnalban arról, hogy a tervek szerint a magyar kormány nevében Orbán Viktor július 1-én, Brüsszelben hivatalosan átveszi az elnökséget az eddigi soros elnök, Belgium kormányfőjétől, Alexander De Croo-tól. Ez meg is történt. Orbán az X-en (korábban Twitter) adott utóbb számot erről, egy elképesztően álszent fénykép és szöveg kíséretében.  Mint írta, „Nagyon vidám átvevő-átadó ceremóniát tartottunk Alexander de Croo miniszterelnökkel ma. Mindenki boldog, hogy rajtunk van sor, hogy Ismét naggyá Tegyük Európát”. 

Más fórumokon Orbánnak azonban csak a szidalmazás, a rágalmazás jutott eszébe Európáról. Hogy csak egy példát hozzunk erre, szombaton tette ki a következő szöveget a Facebook-profiljára: „a brüsszeli bürokraták egy dologban kétségtelenül sikeresek: a nemzetállamok meggyengítésében és saját hatalmuk növelésében. Ez az elit felidézi bennünk a kommunisták emlékét.” 

„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok...”

Hogyan lehet az, hogy kígyót-békát kiabál Orbán az EU-ra, Brüsszelre, az elitre stb., minden módon megpróbálja aláásni a közös munkát és eközben Brüsszelben mosolyogva átveszi az épphogy az EU ügyét előmozdítani hivatott soros elnökség stafétabotját a belga kormányfőtől? És egyáltalán, miért mentek ebbe bele, ahogyan a hagyományt megszakítva nem látogatott el az új soros elnökséget adó ország fővárosába – jelesül Budapestre – a régi-új bizottsági elnök Ursula von der Leyen, valamint az EU biztosai sem? Jávor Benedeket kérdeztük.

„Orbán egész politikai pályafutása a kettős beszédről szól, arról, hogy különböző irányba különböző dolgokat mond és tesz, amit ő maga is beismert, amikor azt mondta, hogy ’ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok’. Ugyanis az ő kommunikációja teljesen független a tényektől” – szögezte le a volt EP-képviselő. Mint hozzátette: ezzel együtt is éles ellentmondás feszül aközött, hogy mit kommunikál, mi jelenik meg a kormánysajtóban az Európai Unióval kapcsolatban („ami amúgy egész egyszerűen gyomorforgató”), s amit csinál. Azt ugyanis már megszokták az uniós intézményekben, hogy Orbán randákat mond, nem is foglalkoznak vele igazán, bár persze nem jó pont, mert kikezdi az Orbán iránti megbecsülést és bizalmat, de az igazi probléma mégis csak az, hogy az alapvető biztonságpolitikai kérdésekben a magyar miniszterelnök elárulja az EU és a tagállamok érdekeit, kiszolgálja Oroszországot és Kínát, mégpedig az EU és a tagállamok érdekeivel szemben. Ez a kettő pedig valóban nagyon nehezen egyeztethető össze. „Orbán tud vigyorogni Brüsszelben, efelől senkinek ne legyenek kétségei, de a kettős beszédét, a pávatáncát megszokták, valójában már senki nem veszi azt meg. A magyar kormányfőt ma már árulónak és orosz proxy ügynöknek tekintik, és így is viszonyulnak hozzá” – szögezte le a párbeszédes politikus.

Preventív intézkedéseket tettek a EU-ban

Ezzel együtt is megkezdtük a soros elnökséget, erre hogyan készültek fel a partnereink? – kérdeztük. Kétféle eszközt alkalmaztak, megpróbálva eleve minimalizálni a magyar soros elnökség által okozható károkat, merthogy uniós szinten kármérséklő a hozzáállás a magyar elnökséghez, amitől senki nem vár semmi jót, így azután arra koncentrálnak, hogyan lehet minimalizálni az esetleges károkat – mondta Jávor. Egyrészt a belga elnökség megpróbált lezárni mindent, amit csak lehetett. Megállapodtak az új Bizottság kulcspozícióinak a szétosztásában, s az Európai Tanács és az Európai Parlament elnökeinek a személyében. Emellett pedig elfogadták a stratégiai munkatervet. „Magyarán, minden olyan fontos ügyben döntöttek, amelyek esetében attól tartottak, hogy Magyarország galibát tud okozni” – mutatott rá. Másrészt a többi kérdést megpróbálják eltolni a következő – lengyel – elnökség időszakára. „Átmeneti időszaknak tekintik a magyar soros elnökséget, olyannak, amely alatt amúgy is kevés dolog történik, mert eleve az új Európai Parlament és a Bizottság létrejötte dominálja a diskurzust, s ebbe kevés beleszólása van a soros elnöknek. Abból a kevésből pedig, ahol esetleg fennállhat a magyar károkozás veszélye, azokat pedig megpróbálják eltolni, amit lehet, bízva abban, hogy összességében így Orbánék kevés kárt tudnak okozni” – magyarázta.

Szívnak a soros elnökségen dolgozó magyarok

A magyar kormányzati kommunikáció is ellentmondásos – jegyezte meg Jávor. Miközben egyrészt Bóka János Európa uniós ügyeiért felelős miniszter azzal nyugtatgatta a kedélyeket, hogy Magyarország együttműködő partnerként kívánja ellátni a soros elnökség feladatait, ugyanakkor már az elnökségnek a mottója – Make Europe Great Again – önmagában is trollkodás, ami csak arra jó, nehogy bárki elhiggyen bármit is abból, amit Orbánék mondanak. A mottó jó előre tönkre vágta azoknak a magyaroknak a munkáját, akik diplomataként, köztisztviselőként dolgoznak, s az egyetlen haszna az, hogy mindenki látja: ez a magyar kormány hozzáállása az Európai Unióhoz. Így azután, még ha volt is eredetileg jó szándékú magyar kezdeményezés, azt nem hiszik el ezután – mutatott rá.

Megvonni pedig nem lehetett a soros elnökséget, hiszen minden tagállamnak az alapszerződésben biztosított joga ellátni azt – emlékeztetett, megjegyezve: hiába fogadott el az Európai Parlament ezzel ellentétes politikai határozatot. Ha el akarták volna venni ezt Orbántól, akkor végig kellett volna vinni a 2018-ban indított 7. cikkely szerinti eljárást, s kimondani, hogy Magyarországon rendszerszinten sérülnek az uniós alapjogok és -értékek – húzta alá. 

A frakció-gründolásban nem segít az elnökség

Vajon soros elnökként a magyar kormány tud-e saját előnyre befolyásolni bármit is, például az Orbán-féle frakció összehozását? – kérdeztük. Hivatalosan semmilyen módon nem szolgálhatja nemhogy a saját pártjának az érdekeit, hanem még a tagállamét sem, csakis a közös európai értékeket kell szolgálnia – szögezte le Jávor, aki azonban elismerte, hogy nem ilyen tisztán működnek a dolgok, mindenki felhasználja az elnökséget a speciális érdekek érvényesítésére, „ugyanakkor az példa nélküli lenne, hogy kifejezetten pártpolitika érdekében használják, aminek amúgy még technikailag sincs köze az elnökséghez”. Nyilván talán az elnökséggel járó nyilvánosságot és súlyt lehet használni – mondta, hozzátéve ugyanakkor, hogy a magyar elnökségnek ezúttal nincs is súlya, azt túlélendő természeti csapásként élik meg az EU-ban.

A „börtönválogatott” és a szélsőjobb cicaharca

Milyen esélyeket lát arra, hogy ezzel együtt is végül sikerülni fog Orbánnak a saját frakció gründolása? – kérdeztük. Jávor nem biztos abban, hogy végül tényleg sikerül, de még ha össze is jön, azt nem szabad elfelejteni, hogy egy elképesztően szedett-vedett társaságról beszélünk. Van köztük volt liberális párt, például a Babis-fémjelezte cseh ANO, vagy ott van egy volt szocialista párt, a csábított, de még igent nem mondott Fico-féle Smer – sorolt példákat a szakértő, aki szerint ebben a „börtönválogatottban megtalálható mindenféle korrupt szélsőjobboldali, baloldali és liberális párt, amelyek megbízhatatlan partnereknek és korrupt gazembereknek bizonyultak korábban”. A hét országból származó pártok frakciója Jávor szerint akkor állhat össze, ha Marine Le Pent sikerülne behúzniuk, amire azonban nem nagyon lát esélyt, hiszen azzal a jelenlegi szélsőjobb frakciót, az ID-t kellene szétverniük, megsemmisíteniük, merthogy abból vennék át a legtöbb pártot és képviselőt. Az pedig kétséges, hogy mi érdeke fűződne a francia szélsőjobbnak, Marine Le Pennek ahhoz, hogy junior partnerként belemenjen ebbe Orbán, Babis és Kickl mellé. Számára az lenne észszerű, hogy meghatározó szereplőként erősítse az ID-t, s konszolidálja a szélsőjobbot. „Ennek szerintem sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja, várjuk meg, mi jön ki belőle” – szögezte le. Az tény persze, hogy az ÖFP a választások után valóban kormánypárttá válhat Ausztriában, s ha a Smer is csatlakozik, akkor kialakulhat egy közép-európai mag, de azt nem lehet elfelejteni, hogy a többiek viszonylag marginális szereplők. „Ez nem annyira Brüsszel elfoglalása, nem hadüzenet az uniós intézményeknek, hanem a szélsőjobb közötti cicaharc, amelynek keretében egymás rovására próbálnak előnyhöz jutni a szereplők” – mondta Jávor. Orbán Viktor azzal kísérletezik, hogy Marine Le Pen helyett ő konszolidálja a szélsőjobbot, ebben pedig inkább látható a szélsőjobbon belüli konfliktus, Európa szempontjából teljesen mindegy, hogy ID vagy Patrióta Európáért a neve a csoportosulásnak. Persze nem mindegy Orbán és Le Pen számára, akik egyelőre egymással harcolnak – mutatott rá, azt tanácsolva, hogy „kezeljük helyértéken ezt a dolgot”. 

Ezek a pártok utálják egymást, egymással szemben hergelik saját választóikat – emlékeztetett, példaként több dolgot is felhozva. A francia szélsőjobb a bevándorlók ellen hergel, amit Orbán támogat, miközben a franciák az ott dolgozó kelet-európai munkaerőt is haza szeretnék küldeni. Vagy egy másik példa: a holland szélsőjobb azzal eteti az embereket, hogy egy fillért nem adnak a gyanús korrupt közép-keleti-európaiaknak. Az olasz kormányfő, Meloni pedig menekültkvótákat akar – amit Orbán ellenez. „Merthogy azon kívül, hogy utálják Brüsszelt és ebből politikai tőkét kovácsolnak, a többi dologban ezek a pártok, ezek a politikusok egymással szemben játszanak” – hívta fel a figyelmet Jávor Benedek.