Rossi lubickol a szurkolók szeretetében és élvezi a NER hatalmasainak bizalmát
Bár a magyar labdarúgó válogatott Európa-bajnoki szereplése a legjobb indulattal sem mondható nagyon sikeresnek, Marco Rossi szövetségi kapitány – a kezdeti csalódás után – nem élte meg kudarcként a csapat teljesítményét. Hasonló szellemben nyilatkozott Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, aki szerdán bejelentette, hogy Rossi marad a válogatottnál: „A magyar válogatott előtt álló következő feladat a Nemzetek Ligája őszi küzdelmeinek, majd pedig a vb-selejtezősorozatnak a sikeres megvívása, melyeket az MLSZ és az elnökség maximális támogatása mellett Marco Rossi szövetségi kapitány irányít majd.”
A szövetség tehát maximális, azaz, töretlen bizalmáról biztosította a szurkolók által is kedvelt Rossit, aki szintén megnyilvánult a válogatott szereplése kapcsán. A kapitány a Facebookon egy meglehetősen magyarosra sikeredett bejegyzésben „tisztázta” a helyzetet. Ebből feketén-fehéren kiderült, hogy Rossi nemcsak papíron lett magyar, hanem már a honi politikusok mentalitását és szellemiségét is magáévá tette. Rögtön erős felütéssel kezdte a posztot: „Talán itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat! Azok, akik azt mondják – vagy írják –, hogy kudarcot vallottunk ezen az Európa-bajnokságon, nyilvánvalóan nem objektívek, és sajnos azt kell mondanom, rosszhiszeműek! Az a tény, hogy az elmúlt években a csodával határos eredményeket értünk el, és gyakran meggyőző teljesítményt nyújtottunk (még ha néha szerencse is kellett ehhez), nem szabad, hogy eltorzítsa a valóságot!”
Vagyis, akik nem tartják sikernek, hogy a nemzeti tizenegy két vesztes mérkőzés után a harmadikon is csak egy, a századik (!) percben lőtt góllal tudott nyerni a még nálunk is gyengébb skótok ellen, nem objektívek, hanem rosszhiszeműek. Majd egy másik, ugyancsak Rossi „magyaros” mentalitásáról árulkodó gondolat: „Sajnos még Magyarországon is van egy kis százaléka az embereknek, igaz nagyon kicsi, akik előbukkannak, amikor azt hiszik, hogy léket kapott a hajó! Igaz, nem tettünk semmi rendkívülit, de nem hiszem, hogy bárkinek szégyenkeznie kellene emiatt a válogatott miatt!” Értsd: a magyar emberek többsége tisztességes, mert nem az foglalkoztatja, hogy rendben van-e minden a magyarországi labdarúgás körül, de vannak olyanok, akik nem érik be a lelkesedéssel, hanem a hibákra is felhívják a figyelmet. Abban egyébként igaza van Rossinak, hogy a válogatott nem tett semmi rendkívülit. Rendkívüli az lett volna, ha a csapat továbbjut a csoportjából, ha meg még megy is egy-két kört, az tényleg maga lett volna a csoda.
Csodák persze Magyarországon sincsenek, csodavárás annál inkább. (Nemcsak a futballban: láthattuk az elmúlt néhány hónap történéseiből, hogy a politikában sincs ez másként.) Rossi és az MLSZ szakemberei már az Európa-bajnokság előtt is tudták, hogy hol a helye a magyar futballnak Európában, ám a felsőbbség töretlen bizalmáról biztosított szakember, aki kisebb megszakításokkal 2012 óta él és dolgozik Magyarországon, már ugyanúgy beszél, mint a vezető magyar politikusok. Kreatív módon magáévá tette Orbán Viktor néhány évvel ezelőtti kijelentését, amikor a miniszterelnök arra szólította fel honfitársait, hogy hajlítsák maguk felé a valóságot.
„Soha nem mondtam a sajtónak, hogy távozom (csak azt, hogy pihennem kell és tisztáznom a gondolataimat)!” – mondja most Rossi, amiben tényleg van igazság. Valóban nem azt nyilatkozta, hogy a távozás foglalkoztatja, csupán úgy fogalmazott, hogy „most, ebben a pillanatban nehéz a rövid- és a hosszú távú jövőről is beszélni. Kicsit át kell gondolnom a történteket. Számomra ez volt már a második Eb, és most elég nehezemre esik egy harmadikban gondolkodni.” Azért ez a két mondat – nekünk, akik Rossival ellentétben, viszonylag tűrhetően értünk és beszélünk magyarul – nem a folytatás szándékáról árulkodik. Mint ahogyan azok az öltözőből származó értesülések sem, miszerint az EB után Rossi úgy búcsúzott el a csapattól, hogy nem biztos az őszi folytatásban.
Marco Rossi, aki valóban jó szakember, nem a hazai közélet terméke, de magyarországi tartózkodása alatt sokat tanult, emiatt a honi focitól távoli területeken is sikeres lenne. Ebben áll a titka: ha igény van rá és befogadókészség, képes a mondandóját úgy csomagolni, hogy az az őt foglalkoztatók számára elfogadható és szimpatikus legyen. Rossi vezetésével nem lesz jobb (sem pedig rosszabb) a magyar futball: az immár magyar állampolgársággal is rendelkező olasz kapitány felismerte, hogy ebben a közegben az előrelépés illúzió, és csak a remény realitás. Nem ígér csodát, megelégszik azzal, hogy lubickolhat a szurkolók szeretetében és élvezheti a NER hatalmasainak bizalmát.
