Tragédia: a szélsőjobb politikai káoszt hoz Franciaországnak
A francia szélsőjobboldal az európai parlamenti választások után nagy fölénnyel megnyerte a parlamenti választások hétvégi első fordulóját is, ezzel megnyílt a lehetőség, hogy kormányt alakíthat. A Nemzeti Tömörülés (NR) a szavazatok 33 százalékát kapta, a baloldali Új Népfront 29, míg Emmanuel Macron elnök középutas konzervatív kormányzó pártja pedig mindössze 20 százalékot. Az NR eredményével a nemzetgyűlés legerősebb frakciója lesz, de feltehetően nem szerez abszolút többséget. A párt drámai előretörése mindenképpen európai méretű politikai és gazdasági válságot hozhat. Akár unió-kritikus kormányzása miatt, akár azért, mert a pártok harca megbéníthatja a megosztott törvényhozást és Nyugat-Európa második legerősebb országa nem játszhatja nélkülözhetetlen szerepét az uniós- és a világpolitikában.
A választási részvétel szokatlanul magas, mintegy 67 százalékos volt, ellentétben az utolsó, 2022-es parlamenti választások 47,5 százalékával. Macron nem ismerte be súlyos vereségét, csak annyit mondott, hogy itt az ideje a pártoknak összefogni, széleskörű, világosan republikánus koalíciót alakítani, hogy megakadályozzák a szélsőjobb győzelmét. Vasárnap este sok városban voltak tüntetések az RN ellen. Ez a számokon nem változtat, de jelzi, hogy a francia társadalom többsége, köztük az országban élő mintegy 7 millió külföldi, főként afrikai, arab, muszlim, szembenáll a „megszelídült” szélsőjobbal, amelynek egyik hajdani alapítója az SS franciákból álló alakulatának tagja volt.
A francia választási rendszerben a szavazás kétfordulós. Aki az első fordulóban megkapja a szavazatok 25 százalékát, mandátumot szerez. A jövő vasárnapi második fordulóba azok kerülnek, akik legalább 12,5 százalékot kaptak. Ez a rendszer az elmúlt évtizedekben kiválóan bevált arra, hogy a választók leadhassák protest-szavazataikat az első fordulóban, de a másodikban többség alakuljon ki a stabilitást biztosító, középutas politika mellett. Éppen ezért, most óriási nyomás nehezedik a harmadikként továbbjutott ellenzéki képviselőjelöltekre: lépjenek vissza az esélyesebb Népfont-jelölt támogatására. Az Új Népfront a szocialistákat, a zöldeket, a kommunistákat és egy szélsőségesen baloldali pártot egyesíti.
Amennyiben az RN alakíthat kormányt, élén a Marine Le Pen pártelnök által kiválasztott, 28 éves Jordan Bardellaval, Macron úgynevezett „együttélésre” kényszerülhet miniszterelnökével. Hasonlóra eddig háromszor volt már példa a háború utáni francia történelemben. Macron megpróbálhat majd együtt élni ádáz ellenségével, akit a választók többsége támogat – és fékezni, már amennyire tudja. Mindeközben szélsőségesen megosztott, töredezett parlamenttel kell szembenállnia, ahol gyakorlatilag mit sem tud elérni, s amelyben adott esetben hónapokig nem sikerülhet kormányt alakítani annak minden súlyos bel- és külpolitikai következményével. Jóllehet a kül- és a védelmi politikát az alkotmány szerint az államfő irányítja, Le Pen máris jelezte, hogy ezt megkérdőjelezik, javasolva, hogy Macron csak a fegyveres erők tiszteletbeli főparancsnokaként játsszon majd szerepet.
Az elnök végső lehetősége, hogy lemond, nem tölti ki 2027-ig tartó mandátumát. Macron azonban ismételten jelezte, hogy erre nem hajlandó, meg akarja védeni a demokráciát. Helyzete annál nehezebb, mivel a korábbi befektetési bankár gőgös, távolságtartó magatartása elidegeníti magától az embereket. Az pedig, hogy a rendkívüli választások kiírásával kinyitotta az ajtót a szélsőjobb előtt, nem csak a baloldalt, hanem a polgári-konzervatív tábor többségét is (benne saját pártjával) ellene fordította.
A szélsőjobb uralma aláaknázhatja az Ukrajnának nyújtott európai támogatást, Le Pen nem szállítana támadó fegyvereket Ukrajnának, miután Macron már NATO-csapatok küldését is felvetette. Le Pennek kapcsolatai vannak Moszkvával, amely vélhetően anyagiakkal is támogatja. Akár közvetve is, mint amikor a magyar Eximbank 8 milliós eurós hitelt folyósított az RN előző választási kampányára.
„A polarizálódás, a konfrontációk, amelyek a választásnál megmutatkoznak, radikálisan új politikai környezetet teremtenek, politikai és erkölcsi dilemmába viszik mind a politika felelőseit, mind a választókat. A szó szoros értelmében tragédiáról van szó, amelyben a sors csak rossz megoldásokat kínál”, kommentálta a helyzetet a párizsi polgári napilap, a Le Figaro.
