Kis karácsony a fenyőfától a fahéjig

Persze, a mai karácsonynak megvannak a hagyományai. Ma már a karácsonyi este dísze nélkül elképzelhetetlen az ünnep, pedig néhány évszázaddal ezelőtt a karácsonyfa még ismeretlen fogalom volt. Legendák sokasága foglalkozik az első karácsonyfával. Ezek egyike szerint ez a csodálatos növény megóvta Krisztust az őt üldöző gonosz emberektől. Az Úr hálából megáldotta a fenyőt, hogy egész évben zöld színben pompázhasson, s az emberek legnagyobb ünnepének is boldog részese lehessen.

A fenyőfa térhódítása

Az örökzöld növény azonban már az ősi időkben is fontos szerepet játszott az emberek életében. A kelták egyik ünnepének, a téli napfordulónak volt fontos hírnöke, soha nem csökkenő szépsége az örök életet szimbolizálta. Később a lakásokat is díszítették az örökzöld növény ágaival. Az ősi germánok úgy tartották, hogy az örökzöld megvéd a különösen aktív szellemektől, és a téli napforduló előtt – amikor a leghosszabbak az éjszakák – a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették fenyőiket.

Az első karácsonyfáról Sebastian Brandt tett említést egy, a XV. század végi művében, azonban a fenyőállítás hagyománya csak a XIX. században kezdett elterjedni. Eleinte csupán a jómódú német családok kiváltsága volt, majd a XX. század elejére a karácsony nélkülözhetetlen részévé vált, s ma már szinte egyetlen olyan otthont sem találunk, ahol ne lenne legalább egy apró karácsonyfa.

Magyarországra a németekkel szorosra fűződött kapcsolat folytán került a karácsonyfa állítás hagyománya. Az első családi fát Podmaniczky Frigyes, a főváros lelkes jótevője emlékei szerint drezdai születésű édesanyja, a szász királyi miniszter leánya, Noszticz-Jankendorf Eliza első Pesten töltött évében még „papirosból” készítette el, mivel a városban akkor még nem árultak „fenyőgallyakat”. Az első magyarországi karácsonyfa-állító szerepéért a kulturális emlékezetben Podmaniczky mellett több arisztokrata család is verseng. Az elsőség már a XIX. században is eldönthetetlen volt: egyes újságok az óvodaalapító Brunszvik Teréz grófnőt, mások József nádor harmadik feleségét, Mária Dorottya hercegnőt tartották a szokás magyarországi meghonosítójának. Az 1840-es évekre már a városi polgárság köreiben is ismertté vált a karácsonyfa-állítás. Megjelentek a karácsonyi vásárok, különösen híressé vált a pesti Mikulás-vásár, amelyet rendszerint a Városház téren rendeztek meg.

A karácsonyfa díszei

A díszítés az elmúlt évszázadban sokat változott. A gyertyákat, amelyek a Három Király útját segítő csillagot szimbolizálták, lassan felváltották a szebbnél szebb égők. A korábban jellemző fából, és természetes anyagból készült díszek mellett megjelentek az üveggömbök, lametták, és a számtalan karácsonyi hangulatú, apró dísz. A XX. század 70-es éveiben még sokszor a gyerekekkel együtt készítettek díszeket: pattogatott kukoricát fűztek hímzőfonalra, vagy színes papírokat vágtak csíkokra, azokat karikára hajtva, egymásba fűzve összeragasztották. Mézeskalácsból különböző formákat sütöttek, cukros tojásfehérje habbal mintázták. Frissen átszúrva, cérnából akasztót készítettek rá. Még ma is sokan csinálják így. Egy biztos, mára a feldíszített fenyő a karácsonyi családi ünnep igazi díszévé vált, és nélkülözhetetlen tartozéka a szaloncukor.

A szaloncukor ősét, a fondantcukrot – egyfajta kristálymassza – először Franciaországban készítették el, illetve kezdték összecsavart papírba téve árusítani. 1840-ben itt figyelt fel rá egy londoni édességbolt-tulajdonos, bizonyos Tom Smith, aki – látva, hogy a szó szoros értelmében viszik, mint a cukrot – egyszerűen lemásolta az ötletet. A különleges édesség Angliában is népszerűvé vált.
A fondant alapú cukorka gyártása az 1800-as évek végén terjedt el hazánkban. A polgári és főúri házak szalonjában kis tálkákban kínálták az érkező vendégeknek. A cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered, Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte. S, bár a karácsonyfa-állítás szokása Németországból érkezett hozzánk, a szaloncukorral díszítése azonban nálunk alakult ki. Magyarországon az első karácsonyfákat csak a tehetős családok engedhették meg maguknak, amit eleinte mézeskaláccsal, aszalt gyümölcsökkel, papírból készített díszekkel ékesítettek. Később, a szalonban addig tálkából kínált cukorkát díszként a karácsonyfára helyezték fel.

Csínján a jó falatokkal

Persze, az ünnephez nálunk a jó falatok is hozzátartoznak. Karácsonykor minden háziasszony igyekszik kitenni magáért. Ilyenkor finomabbnál finomabb ételek kerülnek az ünnepi asztalra, kicsit mások, mint az év egyéb napjain. S, hogy mi az, ami elsősorban megkülönbözteti azokat a hétköznapiságtól? A fűszerek. Vannak olyanok, amelyeket kifejezetten csak ezen a napon használnak, s természetesen olyanok is, amelyeket minden nap az ételeinkbe teszünk, vagy gyógyteaként fogyasztunk. Kövi Pál az Erdélyi lakoma című könyvében azt írta: „A fűszerek legtöbbjében épp az a csodálatos, hogy nem csak a testünket ajzzák föl jobban a világi javak befogadására, de a lelkünket is új magasságokba röpítik a boldog és javarészt öntudatlan képzettársítások birodalmába.”

Vajon gondol-e rá akár egyetlen háziasszony is, miközben borsozza a készülő töltöttkáposztát, rozmaringot szór a pulykamellre, vagy vaníliát tesz a mákos gubába, hogy a fűszereknek nemcsak az ízük kiváló, hanem jótékonyan hatnak szervezetünkre is? Nézzünk meg néhányat, miként is? A karácsonyi édes és sós ételek, forralt borok egyik fűszere a szegfűszeg. Azon kívül, hogy kellemes illatot ad, illóolajának van bizonyos mértékű fertőtlenítő, és helyi érzéstelenítő hatása. Az ánizs – amit különösen a kínaiak szeretnek – elősegíti az emésztést, hasgörcsoldó, a reumatikus fájdalmak enyhítésére szolgál, köhögés elleni gyógyszerek részeként ismerhetjük, köptető, enyhe görcsoldó, fertőtlenítő hatása is van. A fahéj a babérfélék családjába tartozik, Dél-Indiában és Ceylonban nagyon kedvelt fűszer, fokozza a gyomornedv kiválasztását, ebből következően étvágygerjesztő hatása van. Ezen kívül ismerik a menstruációt elősegítő, szexuális vágyat serkentő hatását. A vanília – a természetes eredeti növény fekete rudacskákban érkezik, a vaníliaport mesterségesen állítják elő – aromája és illata nagyon kellemes. A köménymag csökkenti a szélgörcsökkel járó emésztési rendellenességeket, a hascsikarást megszünteti. A koriander – háromezer éve ismert fűszer, a Biblia is megemlíti. A legendásan hosszú ideig élő grúzok és abházok asztaláról sohasem hiányozhatott, símaizom-görcsoldó, migrénes fejfájást, emésztési zavarokat csökkent, szélhajtó.  A szerecsendió bronchitisz-oldó, reumakínokat enyhít, gyomorerősítő és szélgörcsoldó fűszer. Nagy mennyiségben azonban káros hatása van. A szegfűbors enyhíti a bélbántalmakat, emésztési rendellenességeket, gyomorerősítő, diétás ételeknél bors helyett használható. A borsból többfélét ismerünk, a piros, a zöld kevésbé, a fehér enyhébb, a fekete erős bors. Enyhíti a bélgörcsöket, vizelethajtó hatása van, fokozza az anyagcserét, serkenti a pajzsmirigy működését. A gyömbér az emésztést segíti, javítja a vérkeringést. A rozmaring idegerősítő, epehajtó, görcsoldó alkotórészeket tartalmaz, teában megfőzve is használható. Külsőleg a reuma enyhítésére használják, idegzsábában, isiászban szenvedők bedörzsölik vele fájó tagjaikat. Sebfertőtlenítésre és illatosításra egyaránt használták, de fűszerként is kiváló zöldség- és húslevesek, tojásételek ízesítésére.

A karácsonyi asztalról nem hiányozhatnak a gyümölcsök sem. Az alma pektintartalma csökkenti a koleszterinszintet, kitisztítja a húgysavlerakódást, kitisztítja az emésztőszerveket. Reumás ízületi bántalmak ellen is jó. A narancs C-vitamin tartalmánál fogva rákellenes hatású. Csökkenti a vér koleszterinszintjét. A leve és a héja megöli a baktériumokat és a gombákat. Citromot hazánkban először Mátyás király uralkodása alatt láttak. Megelőzi és gyógyítja a skorbutot. Leve izzasztó, összehúzó és vízhajtószer, antioxidáns hatása révén gátolja a rákos sejtek elváltozásait és az öregedést. Pektintartalma csökkenti a koleszterinszintet. A mák fájdalom- és köhögéscsillapító, görcsoldó, vérbőséget okozhat. Purintartalma is magas, aki köszvényes az egyáltalán ne, vagy csak nagyon kevés mákot egyen. A diónak magas a telítetlen olajsav tartalma, ezért szerepe van a koleszterinszint csökkentésében, megakadályozza a vérrögképződést. Fájdalomcsillapító hatása mellett, erősíti a hajat, serkenti a hajnövekedést is.

Fűszerekkel teli finom falatok várnak ránk, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy a régi időkben a karácsonyi ünnepet legalább egy napos böjt előzte meg, és ez felkészítette az embereket a bőséges étkezésre. Manapság ezt már kevesen tartják, és, ahogy a 8 éves Lili mondja: „mikor jön a karácsony, ahelyett, hogy Jézus születésnapjára gondolnának, a világon mindenki más azzal van elfoglalva, hogy mit egyen, mit igyon, és mivel durrogasson.” Ezért mindenképpen óvatosan kell bánnunk az étkezéseknél a mennyiséggel. Inkább kevesebbet együnk, mintsem súlyos gyomorbántalmakkal szenvedjük át a karácsonyt.

Akárhogy is volt, akárhogy is van, a karácsony mást jelent mindenkinek. De azt hiszem, a 7 éves Dorkával egyetérthetünk mindannyian: „nekem a karácsony az apró kis elkészült ajándékokat jelenti, amiket már hetekkel azelőtt kitalálok, tervezgetek, és amíg elkészülnek, sok-sok odafigyelés és szeretet szorul beléjük.”

Forrás: Hírkklikk 

Címlapkép: Illusztráció, Pexels