Mohácsi csata: új vívmányok, régi bűnbakkeresés

2018. augusztus 27. 11:30 2018. aug. 27. 11:30

2026-ban lesz a mohácsi csata 500. évfordulója, ez is ösztönözte a Magyar Tudományos Akadémia és a Pécsi Tudományegyetem együttműködését. A kutatásoknak máris igen érdekes eredményei vannak és még újabbak várhatók.

Az MTA és a PTE kutatócsoportja nem kisebb feladatot tűzött ki magának a közelgő évforduló kapcsán, mint hogy újra megvizsgálják a magyar állam vereségéhez vezető utat, magát az ütközetet és annak következményeit, hogy reális ismeretekkel vértezzék fel a majdani ünnepségekre készülő országot.

A Fodor Pál és Pap Norbert vezette kutatócsoport a szigetvári Szulejmán sírkápolna kutatásában már számos új, nemzetközi visszhangot kiváltó tudományos eredményt mutatott fel. A geográfus és történész kutatók hároméves időtartamra 120 millió forint támogatást nyertek a mohácsi csata tudományos kérdéseinek interdiszciplináris kutatáson alapuló megválaszolására – áll a PTE közleményében.

Hat nagy témakörben indultak új módszereken alapuló kutatások: Mohács és környezetének történeti földrajzi rekonstrukciója (a cél az ütközet főbb helyszíneinek meghatározása), az események pontosabb rekonstruálása, a csatára, előzményeire és következményeire vonatkozó régi források újraértelmezése és új források feltárása, régészeti kutatások, az ütközet emlékezete a történetírásban, művészetben, irodalomban, fokklórban, zenében és néphagyományban, az ún. második mohácsi csata (1687), valamint Mohács és a hasonló (közép-európai és a balkáni) sorsdöntő csaták szerepe a nemzeti önértelmezésekben. A projekt résztvevői számos szaktanulmány mellett hiányzó összefoglalások és forráskiadványok elkészítését vállalták.

„A 2018 elején indult munka máris sok új eredménnyel szolgált, amelyek közül kettőt emelünk ki. A csata helyszínét illetően több mint száz éve zajlanak a viták. Nem tudjuk biztosan, hol vertek tábort a seregek, és hol volt az ütközet centruma. Az elesett legalább húszezer katona közül is csak kevésnek a maradványai kerültek elő. Ezért a kevés név szerint ismert földrajzi pont pontos megállapítása és a tömegsírok feltárása elsőrendűen fontos. Ezek ismeretéhez jutottunk közelebb azzal, hogy sikerült megtalálni a csata egyik helyszínén a 17. században létesített és a 20. század elejéig emlékezetben tartott oszmán győzelmi emlékmű pontos helyét, jellegét és változási folyamatait. Ez a szakrális építmény (egy keleti stílusú pavilon), amely Szulejmán szultánnak állított emléket, az eszék-budai hadiút mentén álló és a 20. század második felében megsemmisült Törökdombon állt. (Az izgalmas részletekről a Történelmi Szemle című folyóirat 2018. 2. számában megjelent tanulmányban olvashatnak az érdeklődők).

A másik fontos eredmény az, hogy a közvetlen és a későbbi utókor alaptalanul tette felelőssé mindenért a Mohács előtti Magyarország vezetőit. Ahogy a korabeli történetírás teljes körű vizsgálata kimutatta, rögtön a csata után megkezdődött az a mai napig is folyó bűnbakkeresés, amelynek elsősorban a Jagelló-uralkodók és Szapolyai János estek áldozatául. Lejáratásukban nagy szerepet játszottak a trónra áhítozó Habsburgok, s az ő szempontjaik szivárogtak át a későbbi magyar történetírásba is. A folyamat másik nagy nyertesei a Hunyadiak lettek, akik valódi teljesítményüknél jóval pozitívabb megítélést kaptak az utókortól” – fogalmazott Dr. Pap Norbert kutatásvezető.

A kutatás folytatódik, és talán már ez év őszére valódi szenzációkkal fog szolgálni a csoport ígérete szerint.


@ifmobil
@endmobil