Rátgéber László: "minden játékosomtól tanultam valamit"
Többszörös magyar bajnoki címet elért csapat edzője, ugyanilyen siker Törökországban, 11 alkalommal az év edzője Magyarországon, szövetségi kapitány is volt. Az elismeréseket közel három évtized alatt gyűjtötte össze Rátgéber László. A kosárlabdázás nagymesterével beszélgettünk.
Kilencszeres magyar bajnok és kupagyőztes, nyert török bajnokságot a Fenerbahce csapatával, a Szpartak Moszkvával pedig az Euroligában ért a csúcsra. Melyik sikerre emlékszik vissza a legszívesebben?
Az Euroliga megnyerése egy olyan skalp, amely keveseknek van meg. Különleges volt számomra az utolsó bajnoki cím, amelyet a Fenerbahce együttesével szereztem meg igen nehéz körülmények között: a világ két akkori legjobb játékosa, Diana Taurasi és Penny Taylor nélkül is legyőztük a nagyon erős Galatasarayt.
Arra is nagyon büszke vagyok, hogy 2008-ban olyan eredményeket értünk el a magyar női válogatottal, amelyeknek köszönhetően kijutottunk a 2009-es Európa-bajnokságra. De természetesen kiemelhetném az első bajnoki címet is, csakúgy, ahogy kiemeltem az utolsót, és ezt megtehetném a másodikkal és a kilencedikkel, vagy a harmadikkal és a nyolcadikkal.
Mivel most nincsenek sportesemények, nagyobb visszhangot kap, hogy mi minden héten „nyerünk” egy bajnoki címet: idén három pécsi elsőség is jubilál, a huszonöt, a húsz és a tizenöt éve szerzett.
Természetesen a kupagyőzelmekre is nagyon szívesen visszaemlékszem, nem csak a bajnoki címekre. Ugyanakkor elárulom, azok a bajnokságok, amelyeket nem nyertünk meg – szerencsére elég kevés volt belőlük –, sokkal inkább megmaradtak bennem: ezeknek a döntőknek az utolsó meccseit visszanéztem. Kerestem a hibákat, analizáltam. Csakúgy, mint a kupadöntőket, hiszen az ott szerzett tapasztalatokat is fel lehetett használni a későbbiekben.
Többször beszélgettünk, de kedvenc játékosát sosem nevezte meg. Most már elárulja, kivel dolgozott a legszívesebben, kit szeretett a leginkább? Horváth Juditot, Fegyverneky Zsófiát, Iványi Dalmát, vagy a külföldiek közül Vilutytét, Tuvicsot, Aniticset?
Nézem a Michael Jordanről szóló sorozatot. Akkor is remek játékos volt, amikor egyénileg játszott, de úgy lett a legnagyobb, hogy elkezdett a csapatért játszani.
Nekem a legnagyobb erényem az volt, hogy mindig csapatot építettem, csapatban gondolkodtam. Épp ezért sosem emeltem ki külön egy–egy játékost. Egyébként ők nem csak nagy játékosok voltak, hanem nagy emberek is.
Könyvet lehetne írni róluk. Megérdemelnék. Komolyan mondom. És most majdnem elkezdtem sorolni a neveket. Az biztos jelent valamit, ha valakivel több éven keresztül, huzamosabb ideig dolgoztam együtt... Miután a pécsi csapat a szívem csücske, a legnagyobbak mindig a pécsi játékosaim lesznek a szememben. Egy biztos: minden játékosomtól tanultam valamit. Nélkülük én sem lehettem volna ennyire sikeres.
Jövőre lesz tíz éves a Rátgéber Kosárlabda Akadémia, felépült egy új csarnok, több száz gyereket képeznek az intézményben. A koronavírus-járvány a világ összes sportolójának gondot okoz – hogyan folytatja majd a munkát a pécsi akadémia, ha megszűnnek a korlátozó intézkedések?
Folyamatosan figyelemmel kísérjük az operatív törzs, a minisztériumok, az MKOSZ és Pécs város vezetésének rendelkezéseit, intézkedéseit. Mindenkivel egyeztetünk, így a Pécsi Tudományegyetem kiváló szakembereivel is.
A célunk természetesen az, hogy minél előbb dolgozhassunk, de addig biztosan nem kezdjük meg a munkát, amíg nem biztonságos. Az akadémiánk most egy olyan erőd, amelyet fertőtlenítettünk, és ahol mindenki biztonságban érezheti magát. Nincs hova sietnünk. Ha újraindul a munka, akkor is a legfontosabb a fokozatosság lesz.
A koronavírus-járvány miatt az MKOSZ volt az első szakági szövetség, amely befejezettnek tekintette a bajnokságot. Nem volt korai a döntés?
Ezt nem az én tisztem eldönteni. Mi azzal a mottóval csuktuk be kapuinkat március közepén, hogy a kosárlabda egy játék, a koronavírus nem az, továbbá azért zárunk be, hogy minél hamarabb kinyithassunk.
Most, amikor az ölelés, a csók halálos fegyver, amikor az, hogy szeretteinket nem látogatjuk meg, a szeretet jele, mi azért küzdünk, hogy ez a helyzet mielőbb megszűnjön. Ezt követően a sportnak, és azon belül is az utánpótlásnak óriási szerepe lesz abban, hogy a korábban jellemző erkölcsi és társadalmi értékeket újra megteremtsék, felszínre hozzák.
Szerző: Szabó Ferenc
