A kormány „kedvenc gyermeke” nem adja fel

Az erőmű évi hatmilliárdos iparűzési adóját egyetlen tollvonással a várostól két vármegyéhez irányították. A kormány döntése nem előzmény nélküli: már a választás előtt is jelezték a fideszes politikusok, hogy jól gondolják meg az ottani emberek, hová húzzák be az ikszet! Amennyiben nem a Fidesz-KDNP jelöltje nyeri meg a választásokat, el fogják venni az iparűzési-, az építmény- és a telekadókat. A paksiak nem vették komolyan a kampányban elhangzott figyelmeztetéseket, pedig amikor kiderült, hogy paksiak nem a kormánypárt jelöltjét, hanem az ellenzéki Heringes Anitát választották polgármesterré, Kalocsa fideszes polgármestere már a választást követő napon elkezdett lobbizni az erőmű pénzéért. Mire a kormány nem sokat habozott, különleges gazdasági övezetté nyilvánította az atomerőmű területét. 

Mint már korábban a Hírklikk is megírta, Paks eddig mintegy 19 milliárd forintból gazdálkodott, ezzel a döntéssel forrásai 40 százalékát elveszíti, ami nélkül nagy valószínűséggel felborul a város költségvetése. Amikor a kormányhatározat nyilvánosságra került, az októberig még hivatalban lévő városvezető, Szabó Péter teljes egyetértéséről biztosította a kormányt és igyekezett megnyugtatni a helyieket, mondván, semmi ok a panaszra, az a pénz jó helyen lesz a két vármegyénél is. „Legalább jut belőle másoknak is. Paks meg ennyi pénzből is működőképes marad” – állt ki a nyilvánosság elé a sajtóban az a városvezető, aki állítólag a korábbi években „éjjel-nappal” a városa fejlődéséért dolgozott. „Alaposan lejáratta magát, amikor elárulta, hogy teljesen egyetért a kormány döntésével, noha sajnálja azt. Akkor nagyon sok emberben eloltotta a korábbi bizalom utolsó szikráit is” – mondta most Heringes Anita.

Szabó Péter ezzel nem kis vihart kavart a paksiak között. Sokan követelték az önkormányzat épülete előtt, hogy álljon eléjük, és mondja a szemükbe, hogy a városnak nincs is szüksége arra a pénzre, amit elvettek tőlük! Árulja el, hogyan lehet a maradék pénzből is fenntartani Paks szolgáltatásait. „Személyesen kiállni ugyan nem mert, erre hiába kérték a képviselők is, nem élt a lehetőséggel. A lelkiismeretével majd elszámolhat önmaga előtt. Pedig, ha valakire rábízzák egy város vezetését, nem érthet egyet azzal, ha elveszik az ott lakóktól azt a pénzt, amiért ők dolgoztak meg” – állapította meg elődje magatartását bírálva Herringes Anita. 

Még ugyan nem lépett hivatalba, a jelenlegi polgármester „páncélszekrényében” vannak a város működésének hivatalos iratai, adatai, de nyár lévén, a még regnáló polgármester nem töri magát azon, hogy utódját beavassa a számokba. Herringes Anitát azonban kemény fából faragták. Minden alkalmat megragad arra, hogy harcoljon városa pénzéért addig, amíg még nem késő. Paksi polgárként is biztos abban, hogy a város működése fenntarthatatlan lesz ebben a pénzügyi helyzetben.  

Bejelentette, még leendő polgármesterként szeretne tárgyalni a kormány embereivel a források elvonásának veszélyeiről. Addig-addig „hangoskodott”, amíg a tiltakozását meghallották a Karmelitában is. A legutóbbi kormányülésen a Paks2-ért még akár Európával is szembeszálló külügyminiszter és Lázár János, az építési ügyeket is kézben tartó másik kormánytag kapott felhatalmazást, „próbálják lecsitítani” a hangoskodó leendő városvezetőt, és üljenek le vele tárgyalni, még mielőtt az erőműben dolgozók is megértik, milyen következményei lehetnek a pénzek elvonásának. Ezzel egy kicsit elkéstek. A múlt héten a paksiak már a Városháza előtt hangosan próbálták számon kérni Szabó Péteren, hogy hivatalból miért nem áll ki a döntés ellen. 

Hogyan tovább? – kérdeztük a megválasztott, leendő városvezetőt, akit a Pakson tapasztalható felháborodás még bátrabb kiállásra késztetett. Azt mondta, mindent megtesz azért, hogy a lehető leggyorsabban találkozhasson az illetékesekkel, elsőként talán Lázár Jánossal egyeztetne, mert ő tudja a legjobban, hogy Paks városának mennyire szüksége van a most elvont fejlesztési pénzekre. „Nem hiszem, hogy a kormányzatnak célja lehet büntetni minket” – vélte, idézve a tényeket. Biztos abban, ha az elvont milliárdokat az utolsó forintig nem is tudja visszaszerezni, a jövőben a város fejlesztésére célzottan kaphatnak pályázati pénzeket.

Mostanában már az utcán, a boltokban is beszédtéma, hogy hosszú évek alatt hová kerülhetett az a sok milliárd forintnyi adóbevétel, ami nélkül is fejlődhetne a város? Most mindenki azt kérdezi, ha ez így van, miért kellett bezárni a kórházban az egynapos sebészetet? Miért került lakat a gyógyfürdő kapujára? Amikor a közgyűlésben megkérdezték Szabó polgármestert, mindig a pénzhiányt okolta. „Valamelyik állítás nem igaz” – cáfolta elődje kijelentéseit az októberben hivatalba lépő utódja. 

Ha most a kormány úgy dönt, hogy nem adja vissza a városnak az elvont adóbevételt, mert nem fog a szájából papucsot csinálni – és ennek nagy a valószínűsége –, mit kezd majd a helyzettel az új városvezetés kérdeztük. Ám kiderült, Heringes Anita fejében ez a lehetőség meg sem fordul. Szerinte sokkal fontosabb a kormánynak Paks2 felépítése, mint az, hogy kicsinyes bosszút állva, csődbe taszítsa a várost. Ha mindent nem is kapnak vissza, biztosan csurran-cseppen majd valamennyi a kasszájukba, ami nélkül később az építkezésen lennének fennakadások. Ők is tudják, a Karmelitában is felmérték, hogy a városnak fejlődnie kell ahhoz, hogy fel lehessen készülni a hazai és külföldi építők és a családtagjaik fogadására. Paksnak működnie kell, ami pénz nélkül nem menne.

Mire lesz szükség ahhoz, hogy az ide érkező embereket el tudják majd látni? Mit terveznek, melyek lesznek a legfontosabb beruházások, amelyeket az új városvezetésnek menedzselnie kell majd? „Még nem tudom – tért ki a válasz elől Heringes Anita. – Erről majd akkor kell döntenünk, amikor október elseje után átvettünk a várost, és a látjuk a kasszát. Ha majd átnézhettük az elődeink által megkötött szerződéseket, a megörökölt kötelezettségeket, és Lázár János után Szijjártó Péterrel is beszéltünk. Térjünk vissza erre majd úgy másfél hónap múlva.”