Látványos és kegyetlen lesz a békepárti Orbán ’harcra fel!’ felszólításának az eredménye

Egészen szokatlan módon, Orbán Viktor feltett egy – igaz, rövid, és csak egy témakörre koncentráló – videórészletet a kormány holdudvarának hagyományos, éves találkozóján, a Kötcsei Pikniken elhangzott beszédéből. Sőt, „Kötcsei gondolatok” címmel hosszabb, érdemi posztot is szentelt – és nem csak képeket tett fel – a közösségi oldalán arról, merre látja az irányt. 

Szintén szokatlan volt, hogy Orbán Viktor a piknikre érkezve, megállt az ott várakozó újságíróknál és hajlandó volt válaszolni néhány kérdésükre. Sőt, helyenként még érdemi választ is adott, például – mint a Telex tudósításában olvashattuk – Magyar Péter kapcsán olyanokat mondott, mint hogy „Volt egy választás, kaptak egy elég jelentős bizalmat. Sok sikert kívánok!” Zárt ajtók mögött azonban – mint valaki elmondta – már egyenesen elismerte, hogy a Tisza Párt erős felhatalmazást kapott a választóktól, a támogatás tartós maradhat, és ezzel megváltozik a teljes magyar „belpolitikai csatatér”. 

De nem csak ez volt furcsa az elmúlt hétvégi fideszes rendezvényen, pontosabban akörül. Ugyan minden évben kiszivárog némi információ arról, milyen irányt szab Orbán Viktor a követőinek, milyen – gyakran elterelő hadműveletként az ellenfeleinek, kritikusainak gumicsontnak odadobott újdonságot – dobott éppen be, de az idén lényegi információk is érkeztek a különféle médiumoknak, és ezeket nem is csak a kormányközelieken, hanem például a Szabad Európán és az ATV-n is láthattuk, hallhattuk, olvashattuk. Megtudhattunk olyan dolgokat belőle, mint hogy Orbán – nem kis csúsztatással – arról beszélt, hogy rendelkezésre áll tizenkétmilliárd euró uniós pénz, de a magyar bürokrácia lassúsága (!) miatt nem tudtuk még lehívni. A Magyar Péter által erőltetett szakpolitikai vitákba be kell szállni, és azokat meg kell nyerni – adta ki az ukázt. Mint a fent már említett Facebook posztjában is megírta, kitért arra, hogy alig várják már Matolcsy távozását a jegybank éléről, s felvázolta a leendő gazdasági csúcsminiszterrel és az új MNB-elnökkel szembeni elvárásait. (Ezzel a Hírklikk is foglalkozott azóta, a cikk itt olvasható.) Új gazdaságpolitika kell szerinte, gazdasági és finanszírozási semlegességre van Magyarországnak szüksége. 

A 2026-os választásra igyekezett feltüzelni a híveit, mint hírek szerint mondta, a szakértők korszaka a politikában lejárt, „a politikus harcos”, és „aki nem véres, az nem harcolt”. 

Mi történt, hogyhogy Orbán többet és érdemit mutatott meg a kötcsei beszédéből, a gondolataiból, a terveiből?  Lehet, hogy veszélyben érzi a hatalmát? Tart 2026-tól? Azaz bekövetkezett, hogy defenzívába szorult? Horn Gábort kérdeztük.

„Korai lenne – és túlzás – még azt mondani, hogy Orbán érzi a vesztét, ám látszik, hogy nem veszítette el a politikai érzékét, és látja, hogy az eddigi teljesítménye nem lesz elég” – mondta a Republikon Intézet vezetője. Ezt látjuk abban is, hogy emberemlékezet óta nem állt meg a kapu előtt az összeverődött kiszámíthatatlan sajtó előtt. Miközben a társai, a miniszterei, a korifeusai jobbra-balra menekültek, ő odaállt és válaszolt kérdésekre. Horn nem is emlékszik arra, hogy mikor fordult elő ilyen utoljára idehaza, csak külföldön áll szóba a médiával, miután ott nem teheti meg, hogy nem áll oda eléjük. Igaz, jegyezte meg a politológus, az utóbbi időben már olyan előfordult, hogy szervezett keretek között, megszűrve a meghívottakat, beszélgetett médiamunkásokkal.

Orbán ugyanis érzi, hogy működik a „magyar jelenség”, hogy létező és működőképes modell a politikai influenszerség, s erre válaszul meg akarja mutatni, hogy ilyet ők is tudnak – nevezett meg egy lehetséges magyarázatot a Republikon intézet vezetője. Hozzátéve: persze azt is látják, hogy ezzel fel lehet erősíteni a mondandót.

Ez érdekes – állapította meg. Mert Orbán tulajdonképpen semmi egetverőt nem mondott – pedig szokott. De most csak olyanokat hozott fel, amit Rogán Antall már elmondott a Tranziton, illetve ő maga is Tusnádfürdőn. Új elemet nem hallottunk tőle Kötcsén.

Ami talán új volt, az az, hogy mit szivárogtattak – mert ne tévedjünk, tőlük az szivárog ki, amit ők akarnak („ellentétben Ősződdel, ami mutatja a két párt közti különbséget is”). Ez pedig az volt, hogy aki nem találkozott vérrel, az nem is politikai szereplő – idézte fel Horn. Ez lefordítva annyit jelent, hogy elengedte a kutyákat, hadd tegyenek, ami csak belefér. „Felkészülhetünk arra, hogy a következő hónapokban látjuk majd a ’békepárti’ Orbán ’harcra fel!’ felszólításénak látványos és kegyetlen eredményét” – jósolta. 

Zavaros és megalapozatlan állításokra is ragadtatta magát Orbán – emlékeztetett Horn Gábor, példaként említve ezek közül a semlegességet, „mintha nem lennénk az Európai Unió és a NATO tagjai, pedig az nem éppen egy semleges álláspontra utal – mintha Orbán nem értené, mi az, hogy semlegesnek lenni”. Merthogy Magyarország – igaz, a nép akaratából – belépett két közösségbe, a kulturális, gazdasági és politikai szövetségbe, illetve a katonaiba, erre pedig nem mondható, hogy semlegesek vagyunk – fejtegette, megjegyezve: „szerencse, hogy beléptünk, nagy baj lenne, ha egy ekkora közép-európai országként nem lennénk tagjai az EU-nak és a NATO-nak”. 

Kötcsén a sajátjainak Orbán azt üzente, hogy „itt állok, megmentelek bennetek” – állapította meg összességében Horn, aki szerint az üzenet része az is, hogy az eszközrendszer új, de azért ’én is vagyok olyan vagány, én is odaállok’. 

Megállapítható az is, hogy tovább folytatódik mindennek az elfedése, a pozitív, optimista kommunikáció, miszerint nincs itt semmi baj. Minden rendben van, például a mi államtitkárunk jobban tudja, hogy mi van a kórházakban, hiszen kórházigazgató volt. („Csak halkan szólok, a magyar kórházak irányítója egy rendőr, s ha csak Pintér Sándor nem volt kórházigazgató...”)  Horn Gábor szerint azonban a sugallt új virtuális világ nem felel meg a magyar társadalom rögvalóságának – az egészségügynél maradva, a magyarok nem hiszik el, hogy az rendben lenne. 

S baj az van, már csak azért is mert Orbánék rendszere erősen pénzigényű, az általa felépített politikai világ erőteljesen erőforrás-igényű, viszont régóta nincs pénz és nincs növekedés. Holott a rendszere éppen arra épül, hogy megvásárolja a szavazókat, ám újabb ígéretekkel már a gazdaság középtávú bedőlését kockáztatná. Akárhogyan is, az üzenet része az is, hogy felejtsük el a teljesítményt, a versenyt, hatékonyságot... – vonta le a következtetést Horn Gábor.