Állampapír-piac: nyertesek és vesztesek? 

Néhány nappal ezelőtt Banai Péter, a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára és Kurali Zoltán, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója kiállt a sajtó elé, hogy elmondja, miként akarják megoldani a magyar állam finanszírozását 2025-ben. Nem kevesebbről van szó, mint 4123 milliárd forintról, ennyi ugyanis a költségvetésben tervezett pénzforgalmi hiány, amelynek valahonnan forrást kell találni. 

Mind az Európai Unió, mind a hazai gazdaság folyamatait ismerő szakértők csak „felhúzott szemöldökkel” értékelik a jövő évi büdzsé számainak realitását, az államtitkár szavaiból némi realitás is kiolvasható, amikor arról beszél, ennek a nagy részét leginkább az intézményi szereplőktől várják. Mindez azonban kevés lesz, ha jövőre a lakosság netán elfordulna az állampapíroktól, és más befektetési formákat keresne. Szakértők hónapok óta azt találgatják, hogy mit kezdenek majd a jövő évben esedékes több mint 1700 milliárd forintnyi kamattal, amit a lejáró állampapírok után ki kell fizetni a lakosságnak? Mit vesznek a családok majd ebből a pénzből? Visszaváltják majd ezeket a papírokat, amikor a kamat leesik egy jóval alacsonyabb szintre? Ingatlanba, újabb állampapírba és befektetési jegyekbe megy majd a pénzt? A pénzügyi tárca megszólalói arra számítanak, hogy jövőre a lakosság továbbra is „beszáll” majd az államadósság finanszírozásába, ezért mintegy 1236 milliárd forintnyi növekménnyel kalkulálnak.  

Hogy vékony a jég, azt Varga Mihályék is érzékelik. Ez abból is látszik, hogy a napokban már jelezték az ÁKK vezetői, hogy „szükség esetén” változtatnak a lakossági papírok árazásán. Ez egy meglehetősen óvatos bejelentés, amiből az is kiolvasható, hogy ha nem történik „földindulás”, akkor nem változtatnak a jelenlegi kamatszinteken, de ha mégis változna a befektetők véleménye, és elindulna egyfajta pénzkiáramlás, akkor mégis „elgondolkodnak” majd a kamatszintek emelésén. Várhatóan ez utóbbinak nagyobb a valószínűsége. Az ÁKK azt is megpendítette, hogy jövőre megpróbálják bevonni azokat a célcsoportokat is, amelyek eddig nem vásároltak a lakosságnak ajánlott állampapírokból. Az „árazásra” való utalás azt is jelentheti, hogy a lakossági állampapírok kamatait vonzóbbá teszik 2025-ben, legalább olyan mértékben, hogy a nagy kamatkifizetések és a tavaszi lejáratok idején maradjanak a „kuncsaftok” ennél a befektetési formánál. A cél az, hogy a teljes államkötvény piacon 20-25 százalékra emeljék a magánszemélyek piaci részesedését, ami most sem jelentéktelen összeg: az ÁKK vezetői szerint a lakosságnál lévő állampapírállomány jelenleg 12 ezer milliárd forint felett van, ami a várakozásaik szerint jövőre 1230 milliárd forinttal tovább nőhet. 

A pénzügyi szakemberek nem ilyen bizakodók. Valamennyien úgy látják, hogy az állampapírok kezdenek veszíteni vonzerejükből, amin nem szabadna meglepődniük az ÁKK vezetőinek, hiszen tavaly több lépcsőben csökkentették a kamatokat. Jelenleg a Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) adja lejáratkor a legmagasabb, 7,9 százalékos kamatot, de a 2032-es lejáratú papírok esetében áprilistól a KSH által jelzett infláció felett 0,5 százalékkal megemelik a kamatot, ám így is legfeljebb csak 4,5 százalékos hozamra lehet számítani. A PMÁP után a jelenlegi adatok alapján 1279 milliárd forintos kamatfizetés terheli majd a költségvetést 2025-ben, emellett három olyan sorozat is lejár, amelyekben jelenleg 475 milliárd forintos állományt tartanak nyilván. Ez azt jelenti, hogy jövőre összesen 1754 milliárd forint kifizetése terheli majd a költségvetést a lakossági állampapíroknál. A kamatok és a lejáratkor esedékes elszámolás 73 százaléka az első negyedévben válik aktuálissá, 96 százalékát pedig az év első felében kell majd kifizetni, ami azt jelenti, hogy néhány hónap alatt az éves GDP több mint 2 százalékának megfelelő összeghez jut hozzá a lakosság. A kifizetett kamatból pedig lehet fogyasztás, vagy akár más típusú megtakarítás is.  

Mindenesetre érdekes lesz, hogy valójában mit lépnek majd a lakossági megtakarítók, vélik szakmai körökben. Könnyen tévedhetnek az ÁKK vezetői, ha legfeljebb „finomhangolásra” készülnek, mert ahhoz, hogy megtartsák a lakossági befektetőket, nem biztos, hogy ez elég lesz. Az utóbbi időszakban a forint gyengélkedése mellett a különféle befektetéseknél hozamemelkedést láthattunk a piacon, így elképzelhető, hogy nagyobb lépésekre lesz szükség ahhoz, hogy a családok elfogadják az állam kínálta feltéteket.

Bodnár Zoltán, az MNB korábbi alelnöke a jelenlegi pénzpiaci körülmények ellenére sem lepődne meg, ha azok a lakossági befektetők, akiknek nincsenek komolyabb megtakarításaik, nem helyeznék át a pénzüket a kockázatosabb befektetésekbe. Racionálisan döntenek, amikor kitartanak az államkötvények mellett. Kisebb a hozam, kisebb a kockázat is, de még mindig kedvezőbb az ajánlat annál, mint amit a bankok kínálnak. Pénzügyi szakemberként ma ezt tartja az úgynevezett tartaléktípusú megtakarítás legbiztosabb eszközének. Ő is úgy gondolja, azok a milliárdok, amelyek tavasszal megjelennek majd a „piacon”, jelentős mértékben visszakerülnek az akkor elérhető állampapírokba. Hozzáteszi: persze biztosan lesznek olyanok is, akik ebből a pénzből inkább ingatlanokat vásárolnak majd. Ebbe a körbe azokat sorolja, akiknek lakhatási problémáik vannak, és ezt a jövedelmet is össze tudják kapcsolni azokkal a kedvezményekkel, amelyekkel a kormányzat egy másik területen is próbálja előcsalogatni a különféle megtakarításokat. „Nem biztos, hogy most ez a legjobb döntés, amikor az ingatlan árak éppen csúcsokat készülnek döngetni” – véli ennek ellenére a bankszakember.    

Hol van az a kamatszint, amely 2025-ben egyértelműen az állampapírok javára billentené a megtakarítók érdeklődését? Mekkora lehet az a kamat, amely fordulópontot jelenthet az elköltés és a megtakarítás versenyében? Bodnár Zoltán leegyszerűsíti a választ, amikor azt mondja: ott, ahol a kamat meghaladja az infláció mértékét, és pozitív reáljövedelmet eredményez a megtakarító oldalán. Ma még nem lehet pontosan megmondani, mint hoz ebből a szempontból 2025, hiszen az infláció ugyanúgy lehet 3 százalék körül, mint akár 5 százalék felett is. 

„De nem is ez a fontos" – mondja. „Mindenkinek a reáljövedelme a fogyasztási szokásaiból következik. Ha valakinek a „kosarában” nagyobb arányban szerepelnek az élelmiszerek, vagy az olyan szolgáltatások, amelyek ára akár 20-30 százalékkal is nőhet januártól, az egyetlen állampapírból sem tud pozitív jövedelmet realizálni. Elmúltak azok a durván inflációs évek, amikor a kamatszintek is attraktívnak számítottak. A költségvetésnek még egyszer ilyen mértékben belföldre sem szabad eladósodnia. Akkor is a lehető legrosszabb időben került erre sor, most sem jobb a helyzet. Az árát az idén és jövőre kell kinyögnie a büdzsének, akkor, amikor ezek a pénzek nagyon hiányoznak mind az állami ellátásokból, mind a beruházásokból.”