Katonásan elrontott közoktatás

Miközben befejeződött a 2023/24-es tanév, és kánikulával egybekötve kitört a vakáció, a magyar közoktatás valós gondjai - a pedagógushiánytól az avitt Nemzeti alaptantervig - továbbra sem oldódtak meg. Még akkor sem, ha a kormány úgy gondolta, majd „katonásan” megoldja azokat. Sőt, ha lehet, a számtalan civil szervezet, szakszervezet, szakmai szervezet tiltakozása ellenére ezzel a katonás lendülettel még egy lapáttal rátett az amúgy is óriási bajokra. Ezért is indított az aHang „Ne katonákkal oldják meg a pedagógushiányt!” címmel tiltakozó petíciót, amelyet három nap alatt több mint 6 ezren írtak alá, és az elfogadott jogszabály visszavonását követelik.  

Az aHang évek óta küzd az oktatás megformálásáért, fontosnak tartják, hogy most is hangot adjanak a tiltakozásuknak, az új jogszabály ugyanis szerintük teljes mértékben elfogadhatatlan. Kifogásaikat Szalóki Viktor, az aHang szóvivője úgy foglalta össze: „ez a jogszabály minden szakmai állásponttal szembe megy. Ha versenyképes, XXI. századi oktatást szeretnénk, hogy képes legyen felkészíteni a gyermekeket a jövő kihívásaira, akkor azt nem képzetlen katonákkal kell megtenni. Ezért is indítottuk a tiltakozó petíciónkat, hogy legyen világos a kormánynak és Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárnak is, nem katonák kellenek az iskolákba, hanem megfelelő munkakörülmények és versenyképes bérek!”.

Mint ismert, az elfogadott jogszabály szerint 55 évnél idősebb tiszteket és altiszteket vezényelhetnek tankerületekhez, akár oktatói munkára is. Az aHang kiemeli, a legabszurdabb az egészben, hogy ha nincs megfelelő képzettségük, a tankerület kiképezi őket, és eközben már taníthatnak is. A civil szervezet szerint a kormány tudatosan a választások után nyomta át ezt a jogszabályt, abban bízva, hogy elkerüli az emberek figyelmét. Ezért az aHang azt is feladatának tekinti, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassa ezt az ügyet, így a jövőben több akciót is terveznek ezzel kapcsolatban. (A petíció itt érhető el.)

Mint emlékezetes, a kormány egy nap alatt fogadta el azt a törvényjavaslat-csomagot, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtott be már a június 9-i választások másnapján. Az elfogadott mintegy 90 oldalas salátatörvényben különböző iskolai korlátozások is szerepeltek, például, hogy az iskolákban ezentúl lesz egy „tiltott tárgyak listája”, és a betartására a tanároknak és az iskolaőröknek joga lesz átkutatni a diákok táskáját és tárolóhelyiségeit, vagy, hogy a mobilhasználatra központi szabályozást terveznek bevezetni. Ám a hab a tortán az volt, hogy a státusztörvény módosításaként 55 évesnél idősebb honvédeket vezényelhetnek át bizonyos tankerületekbe, ahol, ha nincs nekik megfelelő munkahely, akkor esetleg át kell képezni őket tanárrá. 

A miértre sok féle magyarázat adódik. A több mint ötven civil szervezetet, szakszervezetet magába foglaló Civil Közoktatási Platform nem rejtette véka alá, mit gondol: „őszinte döbbenettel látjuk, hogy a kormányzat az iskolákat az erőszakszervezetek elfekvőjeként kezeli. Kinek a fejében született meg vajon a gondolat, hogy katonai pályájukat befejező, a szolgálatot tisztességgel teljesített, egyébként logikusan nyugdíjba vonuló honvédokat átvezényeljen gyermekek mellé, pedagógiai munkára? Önmagában hatalmas szégyen, hogy láthatóan nincs keret a nyugdíjak kifizetésére egy életen át tartó szolgálat után, de hogy egy huszáros vágással ilyen módon árukapcsolják a pedagógushiánnyal, az minden határon túlmegy.”

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos ügyvivője, Nagy Erzsébet a pedagóguspálya abszolút lenézésének tartja, hogy gyakorlatilag egy áttalpaló, egy tanfolyam által már pedagógussá válik egy katona. Ebből is látszik, hogy a minisztérium gyermekmegőrzőnek tekinti az iskolát. Ráadásul mindez egy olyan Magyarországon történik, ahol egyébként pedagógusokat nem engednek vissza a pályára bosszúból azért, mert tavaly aláírtak egy olyan papírt, hogy nem kívánnak a státusztörvény hatálya alatt dolgozni. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke annyit jegyzett meg: utoljára a chilei junta idején vezényeltek katonákat oktatási intézménybe, tehát ez szégyen a magyar társadalomra nézve.

„Ha katonákat fognak alkalmazni, akkor az azt jelenti, hogy a pedagógushiány leküzdésével kapcsolatban az utolsó eszközökhöz kezd nyúlni az oktatáspolitika, az oktatásirányítás. Ha ez a helyzet, akkor nagyon nagy a baj.” Ezt már Nahalka István oktatáskutató mondta a Hírklikknek. Hozzátette, Magyarországon végzettség, szakképzettség nélkül is lehet alkalmazni embereket. Nem nagy számban ugyan, de most is vannak ilyenek. Ám, ha egy ilyen lépésre rákényszerül az oktatásirányítás, meg fogja tenni ezt akkor is, ha esetleg a jogszabályok nehézzé teszik a számára. A jogszabályban az van benne, hogy ilyen és ilyen tantárgyakat arra felkészült ilyen és ilyen végzettséggel és képzettséggel rendelkező pedagógus taníthat. De hát ez már régóta nem érvényes, katonák nélkül is egy csomó hozzá nem értő ember megy be tanórákra, és tart órákat a gyerekeknek. A Szülői Hang Közösség a CKP-val, a Szülői Összefogás Közösséggel és a Tanítanékkal úgy gondolja: ahol a kormány szerint bármely katona vezényszóra pedagógus lehet, ott a gyermek az utolsó.

És álljon végül itt néhány szám is. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont „A közoktatás indikátorrendszere 2023” című tanulmánykötetéből kiderül, hogy az általános iskolákban kétszeresére, az óvodákban háromszorosára nőtt a betöltetlen álláshelyek aránya. A gimnáziumokban 2019 és 2021 között csökkent ez az arány, de azóta megint növekszik. A betöltetlen álláshelyek magas aránya összefüggésben lehet azzal, hogy kevés a pályakezdő tanár. A Népszava korábbi cikkében megnézte, hogy 2017-ben hányan mentek pedagógusképzésre: az általános felvételi eljárásban összesen 18 183-an jelentkeztek, közülük 9091 hallgatót vettek fel. Ez azt jelenti, hogy a jelentkezők alig több mint 10 százalékából, a képzést elkezdőknek pedig kevesebb mint 21 százalékából lett végül a köznevelésben elhelyezkedő pedagógus.

Az állami és önkormányzati intézményekben éveken át elenyésző, egy százalék alatti volt a nyugdíjas tanárok aránya. Összességében 2010 és 2022 között a középfokú oktatási intézményekben csökkent a nyugdíjas tanárok aránya: az érettségit nem adó szakképző iskolákban 4-ről 3 százalékra, az érettségit adó szakképző iskolákban 4-ről 2 százalékra, a gimnáziumokban pedig 3-ról 2 százalékra. Viszont az óvodákban és az általános iskolákban nőtt a nyugdíjas pedagógusok aránya: az előbbiekben fél százalékról 3 százalékra, az utóbbiakban pedig 1-ről 3 százalékra.

2016 után emelkedni kezdett azoknak a tanároknak az aránya, akik képesítés nélkül oktatnak szaktárgyakat, sőt, egyre több volt az olyan intézmény, ahol egyes szaktantárgyakat csak képesítés nélküli tanárok tanítanak. 2022-ben tantárgyak szerint az általános iskolák 4–6 százaléka, a gimnáziumok 1,5–2 százaléka volt olyan, ahol egyes tárgyakból egyetlen megfelelő képesítésű tanár sem dolgozott. 2022-ben már a budapesti általános iskolák 3–4 százaléka működött úgy, hogy egyetlen képesített pedagógus sem tanított szaktárgyakat.