Lehet népszavazás a keresztről, de valószínűleg nem lesz
A Hírklikk is beszámolt arról, hogy művészek, közéleti szereplők, tudósok népszavazási kezdeményezést nyújtottak be a Fővárosi Közgyűléshez, hogy megakadályozzák a tervekből megismert hatalmas kereszt elhelyezését a Szabadság-szobor talapzatán. Korábban – erről szintén írtunk - petíció indult „Ne helyezzenek keresztet a Gellért-hegyi Szabadság-szobor talapzatára!” címmel. A Szabad Hang oldalán megjelent nyílt levélben a művészi integritás megőrzésével, a kulturális örökség védelmével, valamint a társadalmi egyeztetés szükségességével indokolták a kezdeményezést.
„A kereszt, az erkölcsi megújulást hozó ember kínhalála, hatalmas jelképe az európai hagyománynak, de nem arra való, hogy politikai szimbólumként meggondolatlanul és ízléstelenül fitogtassák. Ott van helye, ahol hagyománya van, úton-útfélen szerte az országban, templomok előtt vagy templomtornyok tetején, hívők és szentek emlékművén” – írták a népszavazás kezdeményezői, akik szerint a vallási külsőségek „politikai kihasználása számtalanszor ellentétbe került egy éppoly jelentős európai hagyománnyal, a vallásszabadsággal, gondolatszabadsággal.”
Nem újdonság, ahogy a Fidesz a népszavazáshoz áll. Érdemes felidézni, hogy alig egy évvel a „fülkeforradalom” győzelme után, 2011 márciusában a LIGA Szakszervezetek már nekrológban búcsúztatta a népszavazás intézményét. Az Alkotmánybíróság ugyanis megsemmisítette az akkor még Országos Választási Bizottságnak nevezett szervezet határozatát, amely nem lelt kifogást a következő népszavazási kezdeményezésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg a 62 évet?” Az Alkotmánybíróság akkor azzal utasította el a beadványt, hogy a kérdés szerintük túlságosan bonyolult és összetett ahhoz, hogy az átlagos állampolgár megértse. Olcsó dolog volna azon élcelődni, hogy a ligások által feltett kérdés átlagos szellemi képességeket és általános iskolai végzettséget feltételezve is könnyen megválaszolható. „Igen, egyetértek: ne haladhassa meg az öregségi nyugdíjkorhatár a 62 évet.” Vagy: „Nem értek egyet: nyugodtan haladja meg, ha akarja.”
Amióta Orbán Viktor és a Fidesz 2010-ben másodszor is hatalomra került, csak olyan népszavazás indulhatott útjára, amely a kormány érdekében állt. Fura módon, az utolsó, nem az épp regnáló kormány által kezdeményezett népszavazás is Orbántól és a Fidesztől indult. Ez volt az úgynevezett 2008-as szociális – más megfogalmazásban: három igenes – népszavazás, amelyet a Fidesz–KDNP kezdeményezése nyomán 2007. december 17-én írt ki az Országgyűlés a vizitdíj, a képzési hozzájárulás és a kórházi napidíj eltörlése ügyében. A népszavazás, amelynek időpontját Sólyom László akkori köztársasági elnök 2008. március 9-ére tűzte ki, mindhárom díj esetében az eltörlést támogató igen szavazatok 82 százalék körüli győzelmével zárult. (Más kérdés, hogy azóta – megtapasztalva a forráshiánnyal küzdő magyar egészségügy áldatlan helyzetét – többen „visszasírják” a háromszáz forintos vizitdíjat, különös tekintettel arra, hogy az állami ellátás padlóra került, ezért az emberek kénytelenek a csak kevesek által megfizethető magánellátás szolgáltatásait igénybe venni.)
A legutóbbi elbukott népszavazási kísérlet Lukács László Györgynek, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjének, a párt frakcióvezetőjének a nevéhez fűződik. A kezdeményezés így szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne kelljen a gazdasági kamarai közfeladatok ellátásához kötelezően kamarai hozzájárulást fizetni?" A Nemzeti Választási iroda a 120 napos határidő lejártával megállapította, hogy nem jött össze a szükséges 100 ezer aláírás, mert „a hitelesítésre benyújtott aláírásokat is figyelembe véve, a szervező elméletileg legfeljebb 90 607 érvényes ajánlást tudott volna gyűjteni.”
A múltban, ha elvétve is, azért akadtak olyan népszavazási kezdeményezések, amelyek átmentek a rostán, ám ezekben az esetekben a népszavazást a Fidesz különféle fondorlatokkal megakadályozta. Ilyen volt például 2017-ben az olimpiai pályázat kapcsán kezdeményezett népszavazási kezdeményezés, amikor a Momentum – a többi ellenzéki párt közreműködésével – a szükséges aláírásnál jóval többet gyűjtött össze, ám a kormány ahelyett, hogy beleállt volna a vitába, meghátrált és lemondta az olimpiai jelentkezést. Hasonló történt a KDNP által kierőltetett vasárnapi boltzárral is: a cinikusan heti pihenőnapnak nevezett intézkedés nem nyerte el az emberek tetszését, ezért itt is népszavazás következett volna, ám a kormány nem érvelt az egyébként átgondolatlanul meghozott döntés ellen, inkább lemondott a vasárnapi boltzár intézményéről.
Hogy lesz-e népszavazás a Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt ügyében, jelen állás szerint nem tudható. A legvalószínűbb opció, hogy az emberek ebben az ügyben sem mondhatják el a véleményüket. (Ha tévednénk, elnézést kérünk.) Ez ugyanis a regnáló hatalom szempontjából veszélyes és még az a látszat is keletkezhet, hogy sokan nem értenek egyet a kormány intézkedéseivel. Amennyiben az erre hivatott grémiumokon át is menne a népszavazási kezdeményezés, és a másik feltétel – a szükséges számú aláírás – is összejönne, a kezdeményezők akkor sem mehetnének biztosra. A kormány, amint azt az olimpiai jelentkezés, vagy a vasárnapi boltzár esetében tette, bármikor visszatáncolhat és elállhat a kereszt felállításától.
Kárenyhítésként még ez is kifizetődőbb a számára, mint hogy az emberek akaratával kelljen szembesülnie.
