Kalamajkák éjszakája Pécsett
2012. április 15. 08:21
2012. ápr. 15. 08:21
Régi, ám jól bevált bohózat Molnár Ferenc A doktor úr című darabja. Van benne minden: kikapós feleség, ügybuzgó ügyvéd, hősszerelmes rendőrségi fogalmazó, hirtelen jó útra térő hivatásos tolvaj.
Molnár Ferenc legelső színdarabjában, A doktor úr-ban minden megvan, ami egy jó értelemben vett színházi kikapcsolódáshoz kell.
A csibészek védőszentként tisztelt ügyvédje, dr. Sárkány (Schnell Ádám) legkedvesebb ügyfelével épp az ügyvéd úr alámerülését tervezik a pesti alvilágba, zugkocsmákba. Az ügyfél, azaz Puzsér (Lipics Zsolt) hivatásos besurranó tolvaj a színdarab időpontjában lett tizenkilencedjére is felmentve Sárkány által.
Mindeközben Sárkányné az állandóan a ház körül lebzselő hősszerelmes rendőrségi fogalmazó Csatót (Rázga Miklós) szédíti vád- és periratokért, amellyel az ügyvéd férjét helyezhetné jobb pozícióba. Ám Puzsér, tizenkilencedik felmentése dacára ismét valamilyen nagy akción töri a fejét az ominózus éjszakán.
A helyzetet pedig tovább bonyolítja dr. Sárkány tízéves osztálytalálkozója.
A darabot egyértelműen a Schnell Ádám és Lipics Zsolt kettős vitte a hátán. Játékuk külön-külön is kiváló volt, Schnell ügyesen hozta az önnön nagyságától eltelt ügyvéd kissé arrogáns figuráját. Lipiccsel való párosuk azonban - hála egyrészt a száztíz évesen is kiváló szövegnek - sziporkázott: gyönyörű ívekkel felépített párbeszédekben adták egymásnak a jobbnál jobb poénokat, a közönség őszinte örömére. Lipics Zsoltnak nagyon jól állt a sunyi tolvaj-szerepe, játékában abszolút alázattal közelítette meg és húzta magára Puzsér jellemét.
Schnell Ádám néha sajnos átesett a ló túloldalára a túlzásba vitt teátralitással - ez egyébként másoknál is előtört a darab folyamán, már-már commedia dell'arte-szerűen nagyok voltak a szerep-túljátszások.
Vidákovics Szláven Bertalanja viszont meglehetősen szürkébb volt a többiekhez képest: jól játszotta a csábítót, de valahogy a többi szereplő mellett nem nyújtott olyan kimagasló teljesítményt, mint szokott. A Lenkét alakító Vlasits Barbara személyében egy újabb kaposvári színművészetis tagja lett a pécsi társulatnak. A harmadéves lány természetes szépségével tündökölt a színpadon, a szerelmes csitri-szerep nagyon jól feküdt neki, érdemes lesz figyelni a továbbiakban is szerepléseit.
Unger Pálma nagyon szépen játszotta el a mindent túlaggódó, komplikáló Marosiné vénlány-figuráját, akinek a detektívregények jelentik az egyetlen kikapcsolódást és szórakozást. Unger Pálma alakításában Marosiné a minden lépcsőházból jól ismert egyszemélyes humán megfigyelő szolgálatot teljesítő öreglányokat juttatta eszünkbe: mindent lát, kombinál, kommentál, de legtöbbször köze sincs a körülötte folyó eseményekhez.
Az örök macska-egér párharcot Sárkányné és Csató, azaz Stubendek Katalin és a színház direktora, Rázga Miklós párosa mutatta be olaszos túlzásokkal. Ezek a jelenetek nem nélkülözték a széles taglejtésekkel kísért, már-már brazil szappanoperákat megszégyenítő flörtöléseket.
Stubendek Katalinnak nagyon jól állt a kissé femme fatale, kissé háziasszony keverékéből gyúrt Sárkányné szerepe. Rázga Miklós Csató rendőrfogalmazó bőrében pedig kedvére túlozhatott, mert elhittük neki, hogy a csóró rendőrtiszt mindent megtenne a meghódítani kívánt asszonyért.
Sajnos néha keveset lehetett hallani belőle a kakasülön, de ezen kívül szépen hozta a huszártiszti gavallérságot hordozó rendőrt.
Julis, a szobalány szerepében Kiss Andreától láthattunk egy gyönyörű táncos kis szösszenetet a második felvonás vége felé. A két rendőr mundérjában Rajnai Attila és Götz Attila formálta meg a századelő legtöbbször karikírozott alakjait, a silbakok egyszerűségét. Pilinczes József Cseresnyése - egykori iskolatársa Sárkány ügyvéd úrnak - pedig a nehezen búcsúztatható vendég fontoskodó alakját formálta meg sikerrel.
Tordy Géza rendezése nem akarja megváltani a világot, nem akar mást, csak azt, amit már Molnár Ferenc is elért legelső színdarabjával 1902-ben: szórakoztatni kívánja a közönséget. Pécsett is sikerült elérni az április 12-ei előadással.
A tisztelt publikum hálás volt minden egyes helyzetkomikumért, vicces megmozdulásért, Lipics Zsolt egy nyíltszíni tapsot is kiérdemelt tőlük. Szlávik István polgári Magyarországot megidéző díszletével és Laczó Henriett korhű jelmezeivel ez a rendezés a valóság két órás elfeledtetésére szolgált csupán.
És ez így van jól egy száztíz éves bohózat esetében.
