A nyugdíjak reálértékét megőrizi a kormány, de nem érdekli, hogy azok leszakadnak a keresetektől

December 4.-ig várja a Pénzügyminisztérium a honlapján a november 26-án közzétett, a „nyugellátások és egyes más ellátások 2025. januári emeléséről” szóló kormányrendelet-tervezet véleményezését. A jövő évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat értelmében a januárban esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 3,2 százalékos inflációval számolt a kormány. 

Nem tudni, mit vár a tárca a véleményezéstől, vélhetően semmit, hiszen – függetlenül bármilyen véleménytől – ez a 3,2 százalékos emelés csak akkor nem fog megvalósulni, ha a költségvetés tervezetébe vastagon belenyúlnak, megváltoztatva a 3,2 százalékos prognosztizált inflációt, ami minden kiadás, bevétel alapja. 

A kormány már jóval korábban sejtette ezt a 3,2 százalékos emelést, amit a szokásának megfelelően, azzal a klisével kommunikált, hogy az Orbán-kormány megbecsüli a nyugdíjasokat. (Hogy erről mit gondolunk, arról lásd például ezt a tényellenőrző cikkünket). Mindenesetre az emelés mértéke senkit sem ért meglepetésként. A Portfolio már augusztusban kiszámolta, hogy az átlagnyugdíj szintjén az érintettek 7400 forintnyi plusz jövedelemben részesülnek, és ezzel az átlagnyugdíj összege 2025-ben 238 400 forint körül alakulhat. 

Érdemes ezt kontextusba helyezni. A minimálbér januárban bruttó 290 800 forint lesz (nettó 193 400), a garantált bérminimum pedig bruttó 349 ezer (nettó 232 000) forintra emelkedik. 

Mindennek fényében vajon tényleg tükrözi-e a jövő évi nyugdíjemelés mértéke a kormányzati kijelentéseket, hogy ők a nyugdíjasokkal vannak? És általában igaz-e a kormányzat ilyetén mantrája? Katona Tamást kérdeztük.

„Ez valóban mantra” – szögezte le elöljáróban a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának szakértője, korábbi pénzügyi államtitkár, KSH-elnök. Emlékeztetett arra, hogy 2010-ben megszüntették a nyugdíjak vegyes indexálását, s azóta a prognosztizált árindex-szel valorizálják a nyugdíjakat. Amikor reálértéket mondanak, annak a valódi tartalma az, hogy csak a nyugdíjak reálértékét védik meg, miközben a gazdasági növekedéséből, a bérek emelkedéséből a nyugdíjasok nem részesülnek. Ezért azután a nyugdíjak értéke a keresetekhez képest zuhan – szögezte le. (A KSH legfrissebb jelentése szerint a nettó átlagkereset a kedvezményeket figyelembe véve 432 200 forint volt most szeptemberben az egy év alatt végbement 12,3 százalékos növekedés eredményeként – a szerk.) 

Katona szerint a kormány valójában csupán annyit ígér – bár ezt sem sikerül mindig betartania –, hogy azon a szinten stabilizálja a nyugdíjas életszínvonalát, amilyen a nyugdíjba vonulásakor volt. Ha valaki mondjuk húsz éve ment nyugdíjba, akkor a kormány az ő húsz évvel ezelőtti életszínvonalát akarja csak megőrizni, miközben ez alatt a húsz év alatt fejlődött a társadalom – mutatott rá, megjegyezve, hogy ez a fejlődés messze nem olyan számottevő, mint amilyennek azt a kormány beállítja, arról már nem is szólva, hogy közben ráadásul ebben is lecsúsztunk a környező országokhoz képest. Egy konkrét adattal is igazolta a fentieket: 2010-ben a 65 év felettieknek a 4,5 százaléka volt a relatív jövedelmi szegénység szintjén, most 14,5 százalék. Azaz nagyon sokat romlott a helyzet az elmúlt 14 évben.

Ami pedig a jövő évet illeti. A 3,2 százalékos nyugdíjemelés a költségvetésben tervezett, azaz a kormány által prognosztizált infláció mértékétől függ, azzal egyezik meg. Ugyanakkor az inflációs szám nem látszik reálisnak – húzta alá. A meghirdetett gazdaságpolitika ugyanis inflációnövelő, s már az idei éves infláció is ennél magasabb lesz, minden bizonnyal 3,8-3,9 százalékos, a jövő évi pedig még ennél is magasabb. Más szóval nemhogy csökkenőben lenne a fogyasztói árak drágulásának az üteme, hanem ismét gyorsul. Ezért nem lesz elég a 3,2 százalékos januári nyugdíjemelés – szögezte le. 

Közbevetettük, hogy akkor majd azzal védekezik a kormány, hogy novemberben lesz nyugdíjkiigazítás. Katona szerint ez valóban így lesz, már csak azért is, mert a rákövetkező tavasszal országgyűlési választások lesznek.