Katolikus vagy-e?
A tanulók felekezeti hovatartozásának rögzítésére is van mód az iskolai KRÉTA adminisztrációs rendszerben, és van olyan intézmény, ahol nemrég arra kérték a szülőket, közöljék, milyen vallásúak a gyermekeik. Az esetről beszámoló Népszava szerint az egyik intézményben az osztályfőnök üzent a szülőknek: állítása szerint „vezetői utasítást” kaptak, hogy be kell írni a KRÉTA-ba a diákok vallási adatait – azokét is, akik nem járnak hittanra.
E nem mindennapi érdeklődés azért is érdekes, mert a vallásra vonatkozó információk különleges személyes adatnak minősülnek, és ezekre speciális adatkezelési szabályok vonatkoznak. Vagyis – magyarán – mindenkinek a legszemélyesebb magánügye, hogy vallásos-e, és ha igen, mely felekezethez tartozik. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a köznevelési törvény tartalmazza, hogy az iskoláknak milyen személyes adatokat kell nyilvántartaniuk a tanulóikról, de a vallási hovatartozás nem tartozik ezek közé.
Nem kötelező tehát válaszolni a KRÉTA kérdésére, de akadhatnak olyan helyzetek, amikor a szülő úgy gondolja, hogy a válaszadás a gyermek előmenetele szempontjából ajánlatos. A nyomulás okai sokrétűek, s a fokozott kíváncsiságban minden bizonnyal az is közrejátszik, hogy Magyarországon a 2011-es népszámlás óta jelentősen csökkent a magukat vallásosnak mondó emberek száma. Míg 2011-ben még 3 millió 871 ezer fő vallotta magát katolikusnak, 2022-ben már csupán 2,9 millióan, közülük a római katolikusok száma 3,69 millióról 2,6 millióra csökkent.
Sok mindennel lehet magyarázni a vallásosság visszaesését. Nyilvánvalóan az sem közömbös, hogy a világ is változott, emellett az sem biztos, hogy a magukat katolikusnak mondó világi és egyházi emberek mindig jó példával jártnak elő. Itt nemcsak az egyházon belüli meleg- és pénzügyi botrányokról van szó, de az ilyen ügyekben vétlen, ám más tekintetben nem a Tízparancsolat szellemében élő személyek életvitele sem mindig követendő példa az emberek előtt. Ezen a helyzeten feltehetőleg az sem fog érdemben változtatni, hogy az idén szeptemberben egy kormánydöntés értelmében 4,2 milliárd forinttal növelték az iskolai hittanoktatás költségvetését.
A vallási hovatartozás megvallása tehát nem kötelező, kivételt képeznek ez alól az egyházi iskolák, ahol előírhatják, hogy az oda felvételiző feleljen meg az intézmény vallási, vagy/és ideológiai elvárásainak. Lázár János – akkor még kancelláriaminiszterként – 2016 őszén arról beszélt, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények, az oktatásnak pedig az a legfőbb célja, hogy jó keresztényt és jó magyart neveljen a gyerekekből.
Ez a kiindulás a kormány részéről azóta sem változott, ám a miniszter által mondottak kiegészítésre szorulnak. Az egyházi iskolák valóban fontos szereplői az oktatásnak, de nem a legfontosabbak. A nem egyházi iskolák ugyanis épp olyan fontos szereplői az oktatásnak, mint az egyháziak. Hogy egy iskola mennyire fontos szereplője az oktatásnak, az nem attól függ, hogy honnan kapja a tanár a fizetését, már csak azért sem, mert végső soron az egyháziak és a nem egyháziak is az államtól, azaz, az adófizető magyar emberektől kapják.
Az is tévedés, hogy az oktatásnak az volna a legfőbb célja, hogy jó keresztényt és jó magyart neveljen a gyerekekből. Ennél sokkal fontosabb, hogy hozzásegítse őket ahhoz, hogy boldog és sikeres felnőttek legyenek. Vagyis, megtanítsa őket olyan ismeretekre és készségekre – mindezt összefoglalóan versenyképes tudásnak mondhatjuk –, amelyek későbbi életükben fontosak és hasznosak lehetnek a számukra.
Ha pedig egy ily módon felnövő jó magyar ember úgy dönt, hogy ő jó keresztény kíván lenni, akkor úgyis az lesz. Függetlenül attól, hogy az illető gyerek szülei válaszolnak-e a KRÉTA rendszerén keresztül a vallási felekezetet firtató kérdésre.
