Nagy Ervin: a Bibó-kollégisták szörnyetegekké váltak

„Jobban hiszek a munkában, mint az ihletben” - mondta Nagy Ervin a Spirit FM Rocktérítő+ című műsorában. A sportból jött, és ahhoz, hogy kifejezze magát, mindig rengeteg energiát mozgósított a színpadon. Ugyanakkor voltak olyan darabok, ahol nem volt jó, amikor„túlbuzgott” benne az adrenalin. „Sok voltam” - vallotta be a Jászai Mari-díjas színész. Hosszú idő kellett neki, mire le tudott higgadni, de elmondta, hogy ez most sem megy neki mindig jól. Viszont a kamera előtt ezzel sosem volt problémája.

Beszélt arról is a színész, hogy szerinte egy normál demokráciában egyre fiatalabb színházigazgatók lesznek, az idősebb generáció pedig mind többet tanít, hogy az újakat képezze.

Változást akar generálni az országban, ezért fordult a politika felé – árulta el. Ekkor a belső zászlójára tűzte azt, hogy bár borzalmas sebeket és halálokat éltünk meg, valahogy békét kell kovácsolni.

A „diktatúra light” erősen jelen van a kulturális szektorban – nyilatkozta, emlékezve arra, őt „hogyan vágták el a Nemzeti Filmalapnál, mint színész”. „Büntizés van, dádá, nemhívás, feketelista” – sorolta. Azt mondja: ha kell, időben húzza ki a szablyát, nem várja meg, míg Recsket újranyitják. Biztos benne, hogy ez messze van, már nem az ’50-es éveket éljük, de az, hogy a társadalom kritikus részét tendenciózusan elhallgattatni, az transzgenerációsan benne van, hogy felvillan a piros lámpa – utalt arra, hogy az egyik nagyapja politikai elítélt volt. 

Elmondta, hogy még emlékszik arra az időszakra, amikor ez „még nem így volt”, és emlékszik a szabadságért üvöltő, flanel/kockás inges fiatal „takonypócokra”, a Bibó-kollégistákra, akik most „szörnyetegekké” váltak. „Ezt a bennem lakó fiatal demokrata nem bírja felfogni” – mondta.

Bevallotta, szerette ezeket a régi fiatalokat, azt érezte, hogy jön egy új erő, akik mások, mint a „komcsik, akik át akarják menteni a hatalmat”. Neki óriási csalódás megélni azt, hogy honnan indultak, hogy „mik voltak az eredeti irányok”, és most „kapok a pofámra”.

Nem akar senki felett pálcát törni, de szerinte eljött az a pont, hogyha nem lép bele a politikába, akkor egy következő Kádár-korban éli le az életét, amit sem magának, sem pedig a gyerekeinek nem akar, de az országot sem akarja elhagyni. Azt mondja, lehet, hogy a demokráciáért akár több száz éven keresztül is küzdeni kell. „Felelősséggel tartozunk az országunkért" – hangsúlyozta.