Sunyi és aljas módszerrel szorították ki Péterffy Attilát a Seiren-gyáravatóról
Tegnap számoltunk be arról, hogy átadták a japán Seiren újonnan létesült üzemét. Furcsa módon a gyáravatáson készült fotókon nem szerepelt Péterffy Attila, Pécs polgármestere, most megindokolta, hogy miért.
Péterffy Attila a hivatalos Facebook-oldalán jelentetett meg egy üzenetet, amelyben részletezi, hogy vélhetőleg Hoppál Péter és körei hogyan fúrhatták meg Péterffy megjelenését a gyáravatón, ezzel is azt sugallva, hogy a fideszes képviselőnek köszönhetik a Seiren érkezését a pécsiek, holott a városvezetésnek rengetek munkája volt a gyár idejövetelében.
Péterffy Attila bejegyzése:
Csak a tisztelet hangján szólhatok a városházi kollégáim befektetésösztönző munkájáról, akik az egész világ számára bizonyították, hogy tényleg világszínvonalat képviselnek, amikor segítettek nekem meggyőzni a japán Seiren nagyvállalatot, hogy több mint száz főt foglalkoztató üzemét Pécsett építse fel. Az ő professzionalizmusuk és odaadó lelkiismeretes munkájuk nélkül ekkora sikert nem érhettünk volna el!
A hivatalos megnyitó előtt, május 30-án reggel a pécsi Városházán fogadtuk a friss beruházó vállalat legfelső vezetését és a tokiói magyar nagykövetet is. Ősi magyar szokás szerint kenyérrel és sóval ajándékoztuk meg őket. Hiszen, bár az elmúlt időszak legjelentősebb gazdasági előrelépése ez Pécs városának, ennél is többről van szó. Az esemény gazdasági és kulturális értelemben is túlmutat önmagán. Megtisztelő volt a város szívében fogadni a neves üzleti és diplomata vezetőket, akik ezen a módon is fontosnak tartották megköszönni kollégáim munkáját és a Pécsett tapasztalt szívélyes fogadtatást.
A nap folytatásaként a japán befektető pécsi csarnokát a helyszínen is felavatták. Ezen a rendezvényen nem vettem részt, és nem is szándékoztam ennek okairól a nyilvánosság előtt beszélni. Ám ezzel kapcsolatban egyre több kérdés érkezik, sőt, egyre több rosszindulatú találgatás is napvilágot lát. Ezért úgy döntöttem, hogy beszéljenek a tények.
Úgy tudom, hogy a május 18-i állapot szerint szerepeltem a meghívottak között, felszólalóként és a későbbi ceremónia résztvevőjeként is. Néhány nappal később viszont már arról értesített a kollégám, hogy azt a szóbeli tájékoztatást kapta: nem szólalhatok fel az eseményen, mert az „idősávra” Hoppál Péternek, a szomszédos választókörzet országgyűlési képviselőjének van szüksége. Röviddel ezután pedig az derült ki, hogy már az esemény későbbi ceremóniáin sem képviselhetem a pécsieket.
Ezek után úgy döntöttem, hogy ilyen gyerekes játszmában nem veszek részt, és elegánsan félreállok, megspórolva a kellemetlen szájízt annak a japán befektetőnek, akitől minden bizonnyal rendkívül idegenek az ilyesfajta kisstílű politikai húzások. Annak a befektetőnek, amelynek vezetését Pécs közössége nevében ugyanolyan meleg szívvel fogadtuk, mint amilyen barátsággal ők érkeztek ebbe a sokszínű és befogadó városba.
A tények ismeretében mindenki eldöntheti, hogy ebben a nagyon mai, nagyon magyar történetben kik voltak azok, akik nyitott szívvel fordultak minden szereplő felé, és kik állnak a piti kirekesztés, a politikai erőfitogtatás és a kényszeres parancsuralom oldalán.
Örömmel fogadtam el a Seiren felsővezetésének a meghívását, és a lehetőséget, hogy egy közös gyárlátogatáson vegyünk részt, ahol bemutatták - most már - közös büszkeségünket. Csakúgy, mint a városházi látogatást, ezt is nagyvonalú gesztusnak értékelem, és meg kell állapítanom, hogy - egyesekkel ellentétben - a friss befektetők már most érzik és tudják, hogy milyen a gavallér pécsiség!
