Az eső áldás, a jég a természet bosszúja
Egy bizonyos mértékig lehet védekezni a pusztító viharok ellen, de teljesen biztonságos módszer nincs az elkerülésükre – mondta a Hírklikknek Pártai Lucia meteorológus. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy a múlt hét utolsó napján, a legnagyobb kánikula idején, tizenhat megyében jelentettek citromsárga riasztást, jégesőre és viharra figyelmeztettek a szakemberek. Az ország egyes térségeiben, ahol néhol intenzívebb zivatarra is esély láttak, azt javasolták, akár két centiméter körüli, vagy még annál nagyobb átmérőjű jégdarabokkal is számoljanak az ott élők. Szabolcsban ez be is következett.
Évezredekig abban a tudatban élt az emberiség, hogy a természet erőivel nem lehet szembe szállni. Így van ez ma is?
Ha a természet pusztító erőit teljesen legyőzni ma sem tudjuk, de többé-kevésbé kordában tartani már megtanultuk.
A közelmúltban tornádó tarolta le egy vidéki településünk néhány utcáját. Korábban úgy gondoltuk, ez csak Amerikában fordulhat elő. Mi változott?
A tornádó kialakulásának megvannak a feltételei. Kell hozzá egy erőteljes légköri labilitás, a levegő különböző szintjein egy kis területen különböző irányból fújjon a szél. Ezt hívjuk szélnyírásnak. Kell hozzá erős zivatar képződés is, amelyben - a már említett okoknál fogva – a kicsapódó párából keletkező felhők erőteljes mozgással emelkednek fel a számukra legmagasabb elérhető szintig, a troposzféra tetejéig, ami 10-12 kilométer magasságban van. Ezekből a zivatar felhőkből félgömb alakú felhő mammák keletkeznek, amelyek, ha lefelé csőszerűen megnyúlnak, kialakul a tuba. Amikor eléri a talajt, akkor ez lesz maga a tornádó. De ne gondoljuk, hogy ez valami új jelenség itt a Kárpát-medencében. Éppen 100 évvel ezelőtt, 1924 június 13-án tombolt a biai tornádó. Akkor alig 6 perc alatt 70 kilométeren száguldott Vácig, nagyjából egy kilométeres sávban a tölcsér minden fát kicsavart. A fák törzsének méretéből vissza lehetett következtetni, hogy óránként több mint 350 kilométeres volt a tornádó belső forgási sebessége. Egyébként még kimondani is durva: egy-egy ilyen zivatarfelhő rendszerben nagyobb energiák alakulnak ki, mint egy atombomba esetében.
Lehet azt mondani, hogy a nagyon meleg után várható valamilyen vihar vagy jégeső?
Nem minden esetben. Amikor annyira száraz a felszálló levegő, hogy gyakorlatilag alig visz magával nedvességet, tehát a relatív páratartalom nagyon csekély, akkor süthet akármennyit a Nap, nem tud belőle zivatarfelhő képződni. És fordítva is igaz: ha az erős napsugárzásban magas a relatív páratartalom - ami a mostani, nyári napforduló idején gyakran előfordulhat -, megnő a viharok keletkezésének esélye is. Erre jellemzően a kora délutáni vagy az esti, éjszakai órákban lehet számítani.
Meg lehet előzni a vihar vagy jégeső keletkezését?
1946-ban Dr. Bernard Vonnegut osztrák atmoszférakutató és csapata jött rá, hogy lehetséges mesterségesen csapadékképződést kiváltani a felhőkben. A folyamat kiváltáshoz sót, illetve jódot, ezüst-jodidot használtak, amit speciális, jégelhárító rakétákkal juttatták a felhőkbe. A rakétákat jelenleg már úgynevezett talajgenerátorok váltották fel. Ezek a berendezések ezüst-jódacetátot égetnek el, a folyamat során széndioxid és víz keletkezik.
Mennyire lehet eredményes a védekezés?
A hazai generátorok átlagosan tíz kilométerre vagy néhol még nagyobb távolságra vannak egymástól, de a rendszer akkor működne mintegy 70 százalék körüli hatékonyággal, ha a berendezések közötti távolság legfeljebb 6-8 kilométerre csökkenne. Egy természetes jelenséget használnak ki, ami általában a zivatarokhoz vezet. A talajszinten felmelegedő levegő még derült időben vízgőzt és parányi szemcsehalmazokat visz magával a magasba, amelyek aztán a hűvös rétegekben kicsapódnak. Ezt a jelenséget még Xantus Jánosék fedezték fel és európai nyári monszunnak nevezték el. A fogalom azóta kikopott a meteorológiai szótárból. A mostani jégeső-elhárító berendezések szintén ezen az elven működnek …
Egy bizonyos körzetben zivatar van, néhány száz méterrel távolabb verőfényes napsütés. Ennek mi az oka?
Van vonuló, haladó, és van úgynevezett helyben képződő hőzivatar is, ami egy-egy kisebb gócban alakul ki.
Erre fel lehet készülni?
A meteorológiai előrejelzések néhány kilométeres rács-távolságokra számolnak, de egy-egy hőzivatar olyan pici góc, ami a maga akár százméteres körzetén belül születik és kiszámíthatatlan. A legjobb regionális matematikai-fizikai modellek sem tudják konkrétan figyelmeztetni a szakembereket, akik azonban felismerik ezt az időjárási helyzetet, riasztani tudják a lakosságot: figyeljenek, mert abban a rácspontban, ahol tartózkodnak, valami történni fog.
A mezőgazdaság számára az eső ajándék, a jégverés tragédia. A gazdák számára nagyon fontos, hogy meg tudják előzni a károkat…
Erre is van mód a folyamatos nyomon követéssel. A meteorológusoknak ehhez a nap 24 órájában figyelniük kell a távérzékelő eszközöket, folyamatos méréseket kell végezniük, és abban a pillanatban, amikor a távérzékelőkön megjelenik a figyelmeztetés, hogy mérésről mérésre erősödik a felhőképződés, akkor nagyon oda kell figyelni. Ez egy nagyon kemény munka.
Tehát védekezni a viharok és viharkárok ellen?
Elméletileg. Bizonyos körülmények között. A jelenlegi tudásunk szerint azonban tökéletes módszert még nem sikerült kidolgozni, ugyanis a viharok keletkezése mindig nagyon bonyolult meteorológiai körülményektől függ. Amikor a légkörben kis energiák csapnak össze, akkor mérsékelni lehet a következményeket, ne tojás méretű jég essen, hanem „csak” dió nagyságú. Persze a „jégdiók” is elég kemények, jobb, ha elkerülik a tetőket, a veteményest, vagy akár az utcán parokló kocsikat – mondja Pártai Lucia.
