Az Orbánok útja – lefelé

A szerző, meggyőződésem, néhány hónappal ezelőtt még csak nem is hallott erről a kifejezésről, nemhogy teljes mellszélességgel állást foglalt volna mellette. És ez itt épp a legnagyobb baj, ez az, amit Orbán kialakított maga körül, azaz a teljes kritikátlanság. Pedig hát az a beszéd maga volt a teljes zavar, még csak a hamleti mondat sem illeszthető rá – „őrült beszéd, de van benne rendszer” –, de fogadjuk el: a miniszterelnök egy érvényes víziót festett fel. Ám az érvényes nem egyenlő az egyetlen úttal, mondom, még ha meg is értjük, amit a prime minister elénk tálalt. 

Igen, Orbán olyan rezsimet épített fel, amelyben mindenkinek feltétlenül követnie kell őt, nincs vita, nincs bizonytalanság. Csak „egyetlen út” van. És mindaddig, amíg ellenfél nélkül létezett a modell, működött is. Amióta viszont felbukkant Magyar Péter és hozta magával a Fidesz módszereit, hibát hibára halmoznak. Elillant a legendás kommunikációs képesség, mert bármit mondanak, mindenre érkezik kontra, nagyjából fideszes stílusban. Ugyanakkor a hatalom csapatai változatlan stílusban kommunikálnak, nem változtatnak a tematikán sem, nagyjából a mindenkit le kell gyalulni felfogásában léteznek, amit ugye másként karaktergyilkosságnak szoktunk nevezni. 

Mondjuk ki bátran: sem a Fidesz, sem maga Orbán Viktor nem találja az utat. Persze azért sem, mert eközben az ország gazdasági eredményei katasztrofálisak, a nemzetközi megítélésünk mélyponton, az egészségügy és az oktatás problémái halmozódnak, és egyiket sem úgy akarják megoldani, hogy pénzt tesznek bele. Együttműködést igazi szakemberekkel, horribile dictu társadalmi vita keretében, nem: az ócska lejáratott kommunikációs panelekkel. És ebből származnak a bajok.

Most például az Orbán Balázs okozta skandalum. Ami azért fájóbb a Fidesz számára, mert ott sértette fel a párt testét, amit leginkább igyekezett kisajátítani: az '56-os forradalom mítoszát. Orbán Balázs, ugye ez elég egyértelmű, lényegében, nyilatkozata szerint – '56 tanulságát levonva – simán odadobná az országot, ha külső támadás érné. És mert olyan silány képességű embereket hoznak helyzetbe, mint mondjuk az Orbán Balázzsal interjút készítő Kohán Mátyás, még a real time korrigálásra sincs lehetőség. Mert nincs visszakérdezés, nincs kérdőjel, megint csak egyetlen út van. És védekezés, beismerés helyett ellentámadás, esetünkben minden felháborodott ember megvádolása háborúpártisággal, egészen addig, amíg Orbán Viktor fel nem fogja: védhetetlen mondat csúszott ki politikai igazgatója, fő tanácsadója száján. OV eszmélt, és igyekezett fordítani a diskurzuson, ami arra elég volt, hogy OB bocsánatot kérjen, de úgy, ahogy ezt náluk szokás: egy nagyot rúgva minden kritikát megfogalmazóba. Ez a szerencsétlen Kohán nevű ember meg bement az ATV-be és próbálta elmagyarázni – belekapaszkodva Orbán Viktor kifejezésébe –, hogy a bírálók félreértették főnöke, Orbán Balázs mondatait – főnöke, hiszen: Mandiner-MCC–Orbán Balázs –, miközben ő értette, és nagyon is világos volt számára a tartalma. 

Hát ez az, újra mondom: az egyetlen út. Az egyetlen út, hogy Orbán, a Viktor, csak ilyeneket tűr már meg a rendszerében; Kohánokat, őt kiszolgáló publicistákat, és csak az ő istenségében hívő kormánytagokat. Olyanokat, akik feltétel nélkül adják a nevüket a legostobább lépések és kijelentések mellé. Mellesleg ennek e típusnak az új példánya ez a Kohán: még az sem tántorítja el, ha egyértelművé válik: maga a miniszterelnök sem ért egyet valamivel. Ez az új típus még akkor is úgy védekezik, hogy támad. És Orbán, a Viktor egyelőre nem veszi észre, hogy ezek az emberek mennyit ártanak neki. Mennyit ártanak azzal, hogy még túl is teljesítik a személyi kultuszból fakadó kötelezettségeiket. 

Egyetlen út van, mondják egybehangzóan, és nem veszik észre – hogy egy klasszikust idézzek – az útelágazást.