Kovács államtitkár esete a zsidó élet reneszánszával
Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár magában beszél, vagy egy nem létező személlyel vitatkozik. Nem tudunk másra gondolni, hiszen Kövér László néhány nappal ezelőtt egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy David Pressman amerikai nagykövet nem létező személy, ezért mindegy, mit mond, és az is mindegy, hogy mi mit mondunk neki. Kövér László a megszólalásai és a látszat ellenére, komoly ember, a magyar országgyűlés elnöke, ezért amit mond, arra – ha nem is érdemes, de – muszáj odafigyelni.
Kovács Zoltánnál az vágta ki a biztosítékot, hogy Pressman amerikai nagykövet a 12. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál megnyitóján bírálta a magyar kormányt, amiért az Soros György után az ifjabb Sorost ábrázoló plakátokkal szórta tele az országot. A nagykövet felidézte a néhány évvel ezelőtti kampányt, amikor még nem Alex Soros, hanem édesapja, Soros György volt a célkeresztben. „A plakátokon vigyorgó, Magyarország felett uralkodó zsidó milliárdos látható, és a plakát arra figyelmeztet: ne hagyjuk, hogy Soros nevessen utoljára.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy a néhány évvel ezelőtti, a nevető Sorost ábrázoló plakátok szövegét többen kipótolták, és odaírták Soros képe alá, hogy Büdös zsidó. Pressman szerint ezek és a mostani, ifjabb Sorost ellenségként ábrázoló plakátok egyértelműen antiszemita üzenetet közvetítenek, s hiába hirdet zéró toleranciát a kormány az antiszemitizmus ellen, más megnyilvánulásaival maga gerjeszti az antiszemitizmust.
Erre reagálva írta az egykor volt Twitter (ma X) közösségi platformon Kovács államtitkár, hogy Pressman nagykövet téved, mert nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon „nem támadják meg a zsidókat az utcán”, hanem arról is, hogy a „zsidó élet reneszánszát éli Magyarországon”.
Orbán Viktor gyakran emlegeti az antiszemitizmus elleni zéró toleranciát, máskor meg úgy fogalmaz, hogy „megvédjük zsidó honfitársainkat”. A zsidó honfitársak azonban nem szeretik, ha megvédik őket, nekik az a jó, ha nincs szükségük védelemre. A zsidó honfitársak – hogy Orbán megfogalmazásánál maradjunk – ugyanúgy szeretnek élni, mint azok, akiket a miniszterelnök magyar emberekként szokott említeni. Dolgozni szeretnek a zsidó honfitársak, pihenni és szórakozni, utazni és otthon maradni. És persze megélni a jövedelmükből, gond nélkül kifizetni a számláikat – szóval, ebben sem különböznek a nem zsidó honfitársaktól.
Kovács államtitkár jól látja, hogy Magyarországon nem vernek meg zsidó embereket az utcán, és a zsidó élet is jelen van a magyarországi mindennapokban, de ez nem a kormány érdeme. Így alakult, Deutsch Tamással szólva: ennyi.
Kovács államtitkár és a kormány más megszólalói azt sem szokták említeni, hogy a szélsőséges, a zsidóság iránti rokonszenvvel nem vádolható Mi Hazánk ma az egyetlen olyan ellenzéki párt, amellyel szemben a Fidesz és a kormány még nem próbálkozott lejáratással. Mindenki más már megkapta a magáét, egyedül Toroczkaiék maradtak ki belőle, Kovács államtitkárnak bizonyára arra is van válasza, hogy miért. A zsidó honfitársakat amúgy a magát antiszemitának valló Horthy Miklós kormányzó reneszánsza sem nyugtatja meg, az pedig kifejezetten elgondolkodtatja őket, hogy Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt kiváló államférfinek nevezte a kormányzót, aki például egy levélben a zsidókérdés megoldásáról biztosította Hitlert.
A Magyarországon élő zsidó honfitársak nagyobb biztonságban éreznék magukat Magyarországon, ha nem azt látnák, hogy Orbán ma már szinte kizárólag populista politikusokkal tárgyal, velük képzeli el politikai jövőjét. Putyin és a kínai kommunista elvtársak ugyan nem antiszemiták, ám Orbán Viktor zsidó honfitársai tudják, hogyha aktuális érdekeik úgy hozzák, bármikor képesek előhúzni a zsidó-kártyát és ennek megfelelően cselekedni.
