Sokaknak még napi küzdelmet jelent a vízhez jutás

Az esemény a Vízszegénység ezer arca című dokumentumfilm premierjével kezdődött. Hamarosan nyilvánosan is elérhető lesz. Már a cím is utal arra, mennyire fontos, hogy komplexen vizsgáljuk ezt az egyre szélesebb társadalmi réteget érintő problémát. Az ivóvízhez jutás nehézségei, a víz nélküli háztartások, a kútra járás életkörülményei, a kiszáradó kutak, az aszály és a vízkészletekkel való gazdálkodás mind-mind szorosan összefüggenek egymással. A vízgazdálkodás komplex rendszer, amely sok kihívást rejt magában.

A PAD Alapítvány friss kutatását - a lakossági víziközmű hozzáférés hazai társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeiről – Lágler Kristóf, a tanulmány egyik szerzője mutatta be. Bár a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy csökkent a vízszegénységben élők száma 2011 és 2022 között, még így is 200 ezernél több embert sújt a vezetékes víz nélküliség, annak minden hátrányos következményével. 

A statisztikáknál azonban jóval többen lehetnek, akiknek napi küzdelmet jelent a vízhez jutás. 

A Víz Koalíció megrendelésére készült tanulmány két fontos megállapítása különösen figyelemre méltó, s már el is vezet a környezeti esélyegyenlőség kérdéséhez: 

„Roma honfitársaink között 8,5-szer nagyobb valószínűséggel találunk vízszegénységben élőt, mint a nem romák között."

„Ha egy négyfős háztartásnál nincs vezetékes víz, akkor ahhoz, hogy az alapszintű 30 liter/fő/ nap ivóvíz beszerzést és felhasználást biztosítsák, minimum napi félállású munkaidőt kell erre fordítani.”

A résztvevők között a legnagyobb egyetértés az alábbi szakpolitikai javaslatokban alakult ki:

• A napi 30 liter/fő vízmennyiség biztosítása alapjog legyen.

• Országos szintű kútelzárási tilalmat vezessenek be.

• Szociális alapon támogassák a díjfizetést, segítsék a hálózatról lekapcsolt háztartásokat visszakötését.

• A helyi önkormányzatok nagyobb javaslattételi és döntési jogkört kapjanak, megfelelő pénzügyi forrásokkal alátámasztva.

• Támogassák államilag a szürkevíz technológia bevezetését. 

Abban sem volt vita, hogy egy komoly edukációs folyamatra lenne szükség, hogy „végre legyen értéke a víznek”, és ne pazaroljuk. 

Úgy tűnik, a rezsicsökkentés, a mesterségesen alacsonyan tartott vízdíjak negatívan hatnak a víz megbecsültségére. Így felmerült a sávos vízdíjak bevezetésének gondolata: ha az ivóvizet kerti medence töltésére, autómosásra, felesleges locsolásra használják, akkor a túlhasználatért fizessenek többet. 

A kutatási anyag kitér a fúrt és ásott kutak szabályozatlanságra, ami ugyancsak a vízhez jutás egyenlőtlenségéhez vezethet, ráadásul a kutak vízminőségét hivatalból senki nem ellenőrzi, ami komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.  

A panelbeszélgetés során Bari Jutka, a Zöld Jogi Platform szakértői társaság környezeti és klíma igazságosság szakértője kiemelte:

• az ivóvízhiány súlyos higiéniai és ezáltal egészségügyi következményekkel jár, akár korai halálozáshoz is vezethet. 

• Az alacsony vízfogyasztás miatt különösen a gyermekek és a várandós nők veszélyeztetettek, de rámutatott a menstruációs szegénység problémájára is. 

• A vízhordás gyakran félállásnyi időt igényel, és sokszor kilométereket kell gyalogolni naponta. 

• Az Aarhusi Egyezményt, amelyről kevesen tudnak, biztosítja a lakosság jogát a környezeti információkhoz való hozzáféréshez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatáshoz.

Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem docense az önkorlátozás fontosságát emelte ki.

• Egy fenntartható társadalom az egyéni szükségletek és a közösségi jólét, luxus kombinációjával érhető el, ennek egyensúlyára épül – mindenkinek legyen tiszta víz a poharában, de a saját medencét váltsa fel a közösségi uszoda használata. 

• Ha az élethez nélkülözhetetlen víz igazságos elosztása is problémát jelent, akkor a hogyan leszünk képesek más erőforrásokon osztozkodni. 

„Elhitették velünk, hogy csak a magántulajdon révén védhetjük meg a környezetet" – jegyezte meg, utalva a közlegelők tanmeséjére. Bár a magántulajdon átalakította a felelősség fogalmát, a közösségi tulajdon megszűnése szoros kapcsolatban áll a felelősségvállalás kérdésével.

Papp Gergely, a tanulmány másik szerzője a többségi társadalom felelősségére hívta fel a figyelmet. A megoldás kulcsa a szegregált csoportok sztereotip, lesajnáló ábrázolásának felszámolása lenne. A kutató kitért arra is, hogy a jogszabályi keretek sem mindig nyújtanak valódi segítséget. Például az előírás szerint a közkutaknak hátrányos helyzetű területeken 150 méteren belül kellene lenniük, ez gyakran csak légvonalban érvényesül. Rámutatott arra is, hogy a vízellátás hiánya a fizikai megterhelés mellett a mentális egészséget is jelentősen fenyegeti. 

Magyar-Ábel Ágnes, a dokumentumfilm készítője szerint a szolidaritás és a jó élethez szükséges alapfeltételek biztosítása a teljes társadalom javát szolgálná. Számos kutatás bizonyította, hogy azokban a társadalmakban, ahol az emberek az átlagos, normálishoz közelítő életmóddal is elégedettek, mindenki számára kiegyensúlyozottabb és magasabb szintű jóllét valósul meg.

A rendezvényen a Víz Koalíció tagja az erős érdekérvényesítéshez elengedhetetlennek nevezte a vízügyi problémákban érintett csoportok és szervezetek összefogását. Mint mondta, évek óta ezen dolgoznak – hiszen mottójuk is ezt tükrözi: „A vízügy közös ügy!”.

A kutatási anyag itt elérhető: