Szentpéteri Nagy Richard: Magyarországon egyre elnyomóbb a rendszer

2023. május 26. 14:25 2023. máj. 26. 14:25

Az a rendszer, amit a Fidesz kitalált magának, nem működőképes, de még sokáig húzhatja – véli Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász, politológus egy szemléletes képpel világította meg a jelenlegi helyzetet. A kormánypártokkal együtt mindannyian egy olyan gyorsvonaton ülünk, amely egyre inkább sodródik a szakadékba. Ők nem lesznek képesek megállítani a vonatot, mert nincs annyi lelkierejük, hogy bevallják, morálisan szörnyetegek. Mi csak úgy tudnánk, ha megállítanánk, és 180 fokban visszafordítanánk. Ennek azonban semmi jele. Az olyasfajta rendszerek, mint a mienk, a demokráciából mennek a diktatúrába, és minden egyes nappal közelebb kerülnek hozzá – jegyezte meg. 

Az elmúlt évben tovább romlott Magyarország demokrácia-bizonyítványa. A Freedom House intézet szerdán közzétett jelentésében – amely beszélgetésünk apropóját adja – a tavalyi 45 százalék után már mindössze 43 százalékban minősítette demokratikusnak Magyarországot. Mennyit számít, hogy mit mond a Freedom House a magyar demokráciáról?

Attól függ, hogy kinek. A kormány ezt alighanem tudja, be is árazta, és azt előre megmondhatjuk, hogy semmi különleges nem fog történni. Ha minden ugyanúgy megy tovább, mint most, akkor jövőre még rosszabb, a rákövetkező évben még annál is rosszabb osztályzatot fogunk kapni. A rendszernek ez a természete. Az ilyesfajta rendszerek a demokráciából mennek a diktatúrába, és minden egyes nappal közelebb kerülnek hozzá. Most azon nem szeretnék studírozni, hogy már odaértünk-e, vagy nem. Mindenesetre arrafelé megy. Ezt a rendszert annyiban nehéz leírni, hogy még mozgásban van, de az irány egyértelmű. A washingtoni központú független kutatóintézet, a Freedom House ugyan egy tekintélyes szervezet, de erre a kormány úgy reagál, hogy egy liberális közfelfogás mond véleményt, ez pedig nem a valóság. Pedig az, mert a liberális közfelfogás a liberális demokráciából indul ki, ami más néven alkotmányos demokrácia. A történelem pedig bebizonyította, hogy a liberális demokráciában lehet jól élni, mert ott ténylegesen van szabadság és jólét együtt. Nekem pedig sokat jelent, hogy mit mond a Freedom House, mert sokra tartom, egy megbízható szervezet. 

Magyarország merre tart, tulajdonképen minek hívhatjuk a magyar rezsimet?

Ez is érdekes kérdés, de holnap reggelig sorolhatnám, hogy minek hívhatjuk. A neve másodlagos, harmadlagos kérdés. Ennél sokkal érdekesebb az, hogyan írjuk le, milyen jellemzői vannak. Újabban az autokrácia terjedt el a legjobban, de az sem pontos. Harminc évvel ezelőtt a társadalomtudomány úgy mondta, hogy vannak a diktatúrák, meg vannak a demokráciák. A diktatúrán belül vannak az autokratikus rezsimek, meg vannak totalitárius rezsimek. Az utóbbi a szörnyűségek világa, a másik nem annyira rossz, de azért borzasztó, és rajtuk kívül vannak a demokráciák. A demokráciák sorrendjében mindig első helyen vannak a skandinávok, különösen Dánia és Norvégia, az utolsó helyen Olaszország. De a demokrácia szempontjából Olaszország is csodálatos. Nüansznyi különbségek vannak közöttük. Az igazi nagy választóvonal azonban a nem demokráciák és a demokratikus rezsimek között van. Újabban kitalálták, hogy vannak hibrid rezsimek, és ebbe beletettek először egy, aztán kettő, később húsz országot: Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy egyre több országot suvasztanak bele ebbe a kategóriába. Hogyha ilyen sok ország kerül bele, lassan nem lesz értelme külön kategóriaként kezelni. Ebből a szempontból mindegyik ország köztes egy kicsit. Ha nagyon akarnánk, mindenkit bele lehetne tenni. A hibrid rezsimek mozgó rezsimek. Vannak, amelyek a diktatúrából mennek át a demokráciába, ilyen volt például Portugália a ’70-es évek végén, vagy Spanyolország a ’80-as évek elején, és vannak olyanok, mint a miénk, amelyek demokráciából mennek a diktatúrába. Akárhogy is van, egyértelműen haladnak valahová. A miénk egyre inkább depresszióba süllyedő, egyre depresszívebb, egyre elnyomóbb rendszer. Volt honnan indulni, mert tényleg az alkotmányos demokráciából indultunk, és van hová érkezni, mert láttunk már ennél szörnyűbb rezsimeket is. Oda is érkezhetünk, de ezt még nem látjuk. Hogy holnap mi lesz, azt pedig még nem tudjuk. Mindenesetre az egyik legjobban elterjedt kifejezés az az autokrácia, amit Magyarországra ráhúzhatunk, a másik pedig a hibrid rezsim megnevezés, de abban is már a rosszabbak között vagyunk. Vagyis ma rosszabb, mint tegnap volt, és holnap rosszabb lesz, mint ma volt. 

Van valami, ami meg tudja állítani ebben ezt a politikai vezetést?

Három dolog, és ezek kombinációja a lehetséges fellépés. Az egyik a nemzetközi világ, a nemzetközi közvélemény. A mi nyugati partnereink demokráciák, és nem is értem, hogyan lehet a demokratikus közvéleményt rávenni arra, hogy finanszírozzanak egy nem demokráciát a rendszeren belül. Most már a közvéleményükben nemhogy ellenszenv, antipátia, vagy nem is csak gyűlölet van velünk szemben, hanem a Putyin-pártiság miatt kifejezetten undor. A másik a belső, a Fideszen belüli palota-forradalom, és a harmadik a magyar társadalom elégedetlensége. Ezek közül egyiknek sincs semmi jele. 

Akkor ez marad nekünk? 

Gyakorlatilag úgy áll a helyzet, hogy az, amit a Fidesz kitalált magának, nem működőképes. Ezek a rendszerek előbb-utóbb tönkre szoktak menni, mivel az állam nem működik, az összes alrendszere nem működik, csak látszattevékenység folyik, kormányzás nem, kormányzás par excellence nincs. A rendszer nem kompatibilis az európai rendszerekkel, és nem működőképes. Persze, a nem működő rendszerek is fenn tudnak maradni jó sokáig, de, hogy egyszer vége lesz, az biztos. 

Miből ered ez az „utánam az özönvíz” kormányfelfogás, aminek számos jelét adták már, és hová visz?

Nem feltétlen abból, hogy félnek, vagy, hogy a vagyonukat ki kell menekíteniük, hanem abból, hogy nem látják ők maguk sem, hogy hová visz. Ezért egyre inkább sodródunk bele a szörnyűségbe, gyorsvonaton tartunk a szakadékba. Egy olyan gyorsvonaton, amelyen mindannyian rajta ülünk. Két utunk van: vagy behúzzák a kéziféket, felteszik a kezüket, és azt mondják: „kedves nép, amit eddig önöknek mondtunk az az első betűtől az utolsóig hazugság volt. Amit az elmúlt évtizedekben tettünk, az nemhogy jót, de rosszat tett a népnek, az nemhogy érdekében állt volna a magyarságnak, hanem a magyar érdekkel szembement mind külföldön, mind belföldön”. Most melyiket válasszák? Ehelyett inkább nem csinálnak semmit. Megállítani a rendszert csak úgy lehetne, ha azt a gyorsvonatot, amin mindannyian ülünk, 180 fokban visszafordítanánk. Ez nem megy, mert a sín egy irányba megy. Ezért a tehetetlenségi erő viszi őket tovább azzal, hogy ők, akik azt vezetik, ha majd odaérünk, kitalálnak maguknak mindenféle túlélési stratégiákat. Vagyis nekünk az a lehetőségünk van, hogy vagy megállítjuk és visszafordítjuk a vonatot, vagy tovább száguldunk a szakadékba. Ők nem lesznek képesek megállítani a vonatot, nincs annyi lelki erejük, hogy bevallják, morálisan szörnyetegek. Ezt nem is gondolják magukról, mert nincs a látókörükbe az erkölcs kategóriája, azzal nem tudnak mit kezdeni. 

Azért sokan látjuk, hogy hová tart az ország…

Aki látja, a nép csak azt teheti, hogy a kellő pillanatot választja ki. Fejjel senki se menjen a falnak, nem kell hősnek lenni, mert, ha valaki elkezd ugrálni, kirúgják az állásából. Annak, hogy valaki kibontsa az ingét, azzal, hogy „ide lőjetek”, csak akkor van értelme, ha egy közvetlenül elérhető reális célt fogalmaz meg. Azt eléri, és már megvan az első sikerélmény, lehet tovább menni, ha megvannak a követelések. Így annak, hogy valaki kiviszi az utcára az embereket, és utána arra törekszik, hogy minél hamarabb hazamenjenek, semmi értelme nincs. Százával volt ilyen tüntetés, ezt a közösség egy darabig „megeszi”, utána már nem. Mivel nincs politikai vezetés, a közösség nem tud mit tenni. Ne is tegyen semmit. Arra van szükség, hogy egyszerre lépjen majd, ha az idő eljön. Megjegyzem, erre a pillanatra sokan várnak. Szokták mondani, hogy 1956. október 22-én még senki sem tudta, hogy mi lesz október 23-án. Ez érdekes példa. De most nincs fölkészülés arra, hogy mit csináljunk. Sajnos az ellenzéki táborban nem látok sem morális tartást, sem morális erőt, arra, hogy megmondja, egy szikra után mit kell csinálni, hogy a következő napnak mi a programja. Pedig nem csak ezt, hanem a következő évek programját is ki kell előre dolgozni. 

Forrás: hirklikk.hu