Se fejlesztés, se komp - nincs semmi Vejtinél
2014. július 24. 19:02
2014. júl. 24. 19:02
Ugyan tavaly sokszor elhangzott fideszes politikusoktól, hogy még 2013 végén, vagy idén beüzemelnék a vejti kompot, nem nagyon látszik semmiféle igyekezet a kis ormánsági település környékén. A Dráváig futó úton nemhogy kettő, de egy autó is alig fér el, utána pedig csak földúton lehet továbbzötyögni a határfolyó magyar partjáig.
Tavaly áprilisban, a kémesi kihelyezett kormányülésen (és előtte párszor már 2012-ben is) még nagy garral hirdették a kormánypárti képviselők, hogy szükséges Baranya déli részén a határnyitás, erre pedig az egyik ötlet a vejti, a második világháború elejéig üzemelt komp újbóli beindítása volt, mely a horvát oldalon Podravska Moslavinával kötné össze az Ormánságot.
Tavaly októberben az ügyben még Németh Lászlóné is megnyilatkozott, a nemzeti fejlesztési miniszter-asszony azt mondta, a Magyar Közút Zrt. 913 millió forintos támogatásból korszerűsíti a Vajszló-Vejti közti útszakaszt, hogy a tervezett vejti kompátkelőt európai színvonalon lehessen megközelíteni.
A kompátkelőről még a baranyai kátyúk ura, Csizi Péter útügyi biztos is megemlékezett tavaly augusztusban: akkor a drávaszabolcsi határhídnál tartott sajtótájékoztatón egy kérdőívről is esett szó, amivel a közvélemény figyelmét hívták fel a tervezett új lehetőségre. Ugyanezen az eseményen Tiffán Zsolt még a kompátkelő 2013 végi megnyitásában reménykedett.
Idén július közepén a Pécsi STOP felkerekedett, hogy megtekintse, mik teljesültek a sok fogadkozásból. Látványra semmi, hogy röviden fogalmazzunk.
Vajszló és Vejti közt az 5823-as út két autónak már elég szűkös, és ugyan kátyút elvétve lehetett találni a közel hét kilométernyi úton, azért a hepéket igen nagy gyakorisággal követte a hupa. Az út két oldalát a természet elég alaposan benőtte, a sűrű bokrosból esetlegesen kiugró állatok ellen sok mindent nem lehet tenni még viszonylag közepes tempó mellett sem.
A település végén a Dráva-töltés felé futó 58133-as úthoz képest a Vajszló-Vejti szakasz maga a mennyország: a kátyúkba egy kevésbé igényes anyakoca már simán belefialna, és ha el akarja kerülni a gödröket az ember, akkor az egy autó szélességét épphogy meghaladó felületen erős szlalomot kell végezni.
A Dráva töltése előtt szebb a beton egy rövid szakaszon, ez valószínűleg a vízműtelepnek köszönhető - a töltés után viszont csak a festői ártéri erdő, és a földes-köves út várja a határfolyóhoz igyekvőket. Ezen a szakaszon már nem nagyon lehet nyomni a gázpedált, többször is révészként kellett ugyanis kipattanni egy-egy nagyobb vízfelület előtt, hogy bottal bemérjük, mennyire mély a tócsa, át lehet-e menni sima (értsd: nem terepjáró) személyautóval.
Jó negyedórás zötyögéssel lyukadtunk ki egy kis tisztáson, ahol egy néhány paddal felvértezett tűzrakóhely, valamint a Drávában élő jellegzetes halfajtákról szóló információs tábla fogadott minket. A kilátás szép a szembe oldalra, az egyik fán még egy lengőt is felfedeztünk (kötélről lógó fadarab, amivel a folyó fölé lehet belendülni), azonban munkálatnak, előkészületnek nyomát sem látni Vajszlótól délre a Dráva partjáig bezárólag.
Ma nem indul komp, hajtogass magadnak - hogy egy Kispál-dalszöveget ferdítsünk. Hogy Vejti és Moslavina közt mikor lehet a Dráván keresztül közlekedni, az még a jövő zenéje - de idén már semmiképpen sem, bárhogy is ígérgették meg reménykedtek benne 2013-ban a helyi kormányerők.
