Nagy neveket és fiatal pályakezdőket is a Pécsi Nemzetibe csábítana Lipics Zsolt és Vidákovics Szláven

Négyen jelentkeztek a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára, a beadott pályázatokról október 21-én, szerdán dönt a színházi bizottság (de majd még a pécsi közgyűlés is tárgyalni fogja a jelentkezéseket), majd aznap este vitafórumon ütköztethetik a véleményeiket azok a jelöltek, akik ott tudnak lenni. Az egyik pályázóval, dr. Komáromi Györggyel már közöltünk egy interjút és pályázatát is szemléztük, most pedig a Lipics Zsolt - Vidákovics Szláven párossal készült beszélgetésünket olvashatják. 

Pécsi STOP: Négyen jelentkeztek a pályázatra, az önök csapatában Lipics Zsolt lenne az igazgató, Vidákovics Szláven a művészeti vezető, az operatagozat irányítására pedig Gulyás Dénest kérték fel. Milyen művészeti elképzeléssel pályáznak a színházvezetésre?

Lipics Zsolt: Nagyon nehéz így pár mondatban összefoglalni azt, ami a 144 oldalas pályázatunkban benne van, de alapvetően abból indulunk ki, hogy ez egy 125 éves színház, nevezhetjük nyugodtan népszínháznak. Természetesen, mivel mi új vezetők leszünk, más típusú emberek, mint az eddigiek a 125 év alatt, nyilvánvaló, hogy másfajta hangulatot, irányt fog követni a színház. A művészeti koncepciónk alaplényege, hogy mindenféleképpen a pécsi és baranyai közönség igényeit muszáj, és kell is, figyelembe vennünk - és ez nem is esik nehezünkre. Ez a fenntartóink kívánalma is, ez egy nemzeti státuszú több tagozatos színház, vagyis operát, balettelőadásokat kell tartani, ifjúsági előadásokat kell játszani. 

Amiben mi el fogunk térni az eddigi gyakorlatoktól, az az, hogy kevesebb előadást fogunk tartani, ezáltal sokkal több időt és elmélyültebb alkotói munkafolyamatokat tudunk biztosítani a művészeink számára. Meghívjuk azokat a rendezőket, akik szívesen dolgoztak a színházban, a társulat is kedvelte őket, és a közönség körében is népszerűségnek örvendtek az előadásaik. Visszavárjuk Böhm György sikergyáros rendezőt és szép fokozatosan szeretnénk újabb és újabb rendezőket bevonni a munkába, hiszen a színház arculatát leginkább az előadások fémjelzik, a színház arcai pedig a színészek. Sikerült több olyan rendezőt is megnyernünk pályázatunkhoz, akik újak lesznek a színházban. Próbálunk a szakma krémjéből válogatni. Szeretnénk majd olyan rendezőket hívni, akik még nem jártak a városban, de emellett nagyon fontos számunkra, hogy fiatal rendezőket fedezzünk fel, elsősorban a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatóira gondolunk, akiknek esetleg diplomaelőadás-lehetőséget biztosítunk majd. Mindenképpen szeretnénk őket bevonni ebbe a munkába, hogy friss, mai, korszerű szemlélet is jelen legyen.

PS: Tehát egyrészről nagy nevek, másrészről pedig fiatal pályakezdő rendezők bevonását tervezik. 

Vidákovics Szláven: Ahogy Zsolt is említette, fontos, hogy a társulat minél több rendezővel és rendezői elképzeléssel találkozzon, ezért szeretnénk - nem a következő, hanem az azutáni évadtól - minden évben egy külföldi neves rendezőt is idehozni Pécsre. Őket nem olyan könnyű idecsábítani Pécsre vagy Magyarországra, de már többekkel is beszélgettünk, akik szívesen jönnének és dolgoznának a pécsi társulattal. 

Ami a művészeti koncepcióhoz még hozzátartozik: idáig is volt egyfajta kapcsolat a testvérvárosokkal kulturális téren, viszont ezt jóval komolyabb szintre szeretnénk emelni. Pécsnek nagyon sok testvérvárosa van, azokkal, melyek még reális távolságra vannak, lehetne közös koprodukciót csinálni. A legegyszerűbb együttműködés, ha kicserélünk előadásokat, de elmélyültebben is lehet ezen dolgozni. Az Eszéki és Tuzlai Nemzeti Színház, az Aradi Kamaraszínház, az Újvidéki Színház mind támogatja a pályázatunkat, és örömmel vennék, ha a jövőben együtt dolgozhatnának a pécsi színházzal. Reméljük, hogy ezt a vonalat is erősíteni tudjuk, és nem titkolt szándékunk, hogy a színház mind Magyarországon, de külföldön is megjelenjen fesztiválokon. 

Kicsit előre szaladnék: tudjuk, hogy a magyar nyelvet az országon kívül nem nagyon beszélik, de van nekünk operánk, és a Pécsi Balettel koprodukciós előadásokat fogunk közösen létrehozni, amikkel viszont már meg lehet jelenni külföldi fesztiválokon is. Informálisan már megkezdtük a tárgyalásokat például a Dubrovniki Nyári Játékokkal - ami Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű fesztiválja -, hogy egy balettet, vagy operát oda tudjunk vinni. De ez csak egy példa a sok közül, természetesen ehhez olyan szintű előadásokat kell létrehoznunk, amikkel be lehet ott mutatkozni. 

Annyit tennék még hozzá, hogy a város és a megye színházaként - de mint minden vidéki színháznak - első és legfontosabb követelmény a népszínházi működés, azaz hogy a kortárstól a klasszikusig, a vígjátéktól a drámáig mindent kell játszani, természetesen a legmagasabb szinten. Ehhez minden adott, és ahogy Zsolt is említette, megpróbáljuk azt a rendezőgárdát idecsábítani Magyarországról, aki a szakma krémje, és másik oldalról a fiatal tehetségeket is szeretnénk megszólítani. 

PS: Egy-két rendezőt említenének, akikkel már egyeztettek, hogy meghívnák őket?

L.Zs.: A terveink között szerepel például Szász János világhírű filmrendező meghívása, aki nagy örömmel jönne Pécsre. Ez talán érdekesség, de sikerült megnyernünk Vincze Jánost is a Harmadik Színházból, ő is fog nálunk dolgozni. Ami még újdonság, hogy Vidákovics Szláven, a leendő művészeti vezető is rendszeresen fog rendezni a Pécsi Nemzeti Színházban. Szláven idei rendezése a Csókos asszony volt, ami óriási sikert aratott a színházban. Funk Iván Pécsett élő rendező munkájára pedig a továbbiakban is számítunk.

V.Sz.: És nagy örömünkre Szikora János is szívesen visszatérne.

L.Zs.: Így van, Szikora János is, akit nevezhetünk visszatérő rendezőnek, de már nagyon régen dolgozott itt. Ő például a terveink szerint az első évadban egy operát fog rendezni.

PS: Egy kicsit visszakanyarodnék a kevesebb előadás témájára. Azon felül, hogy az elmélyültebb próbafolyamatot segítené, a hétfői szünnapoknak - mert hogy arról van szó, ezt már máshol említették a sajtóban - milyen hatásai lennének a színházra? Mennyivel csökkenne az előadásszám?

L.Zs.: Mindenképpen teljesítjük a nemzeti minősítés kívánalmait - ez legalább 280 előadás évadonként -, sőt, afölött. Eddig 400 fölött volt az előadásszám, mi 320-350 előadást terveztünk évadonként. Ezek saját előadások, ezt hangsúlyozom, és koprodukciós előadások a Pécsi Balettel - akikkel nagyon jó viszonyban vagyunk -, de ezen felül ezekre a bizonyos hétfői szünnapokra szeretnénk megnyerni a legjobb és legfontosabb független színházak és más kőszínházak legjobb előadásait, hogy elhozzuk őket Pécsre, és a pécsi közönséget ne hagyjuk színház nélkül hétfőnként sem.

PS: Említették az ifjúsági előadásokat a széles skálájú népszínházi működésben, gondolkodtak-e beavató, vagy tantermi színházban? A színháznevelés Pécsen is elég jelentős, esetleg felmerült-e külsős csapat bevonása?

L.Zs.: Sikerült talán az egyik legnagyobb szaktekintélyt megnyernünk Magyarországon, egy pécsi fiatalembert, Alapi Tóth Zoltánt, aki az Apolló Kulturális Egyesület elnöke. Örömmel állt mellénk és a pályázatunk mellé, vele nagyon komoly együttműködést tervezünk. Jelentős terveink is vannak, például szeretnénk, ha az Országos Diákszínjátszó Fesztivált itt rendeznék meg a Pécsi Nemzeti Színházban, amit nevezhetünk egy mini-POSZT-nak is akár. Mindenképpen szeretnénk a színház életét ilyen szempontból is felpezsdíteni. Zoltánnak remek elképzelései vannak, ezeket kell majd összehangolnunk. Mi nagyon komolyan gondoljuk az ifjúság és a fiatalság bevonását a színházba, ő ebben nagy segítségünkre lehet. Egy nagyon gyümölcsöző kapcsolatnak nézünk elébe reményeink szerint. 

V.Sz.: Erre nagyon nagy hangsúlyt fogunk fektetni, hiszen ők lesznek a jövő nézői, akik majd jönnek a Pécsi Nemzeti Színházba. És hát adja isten, hogy közülük is kikerüljenek olyan színészek, vagy rendezők, akik majd a későbbiekben a Pécsi Nemzeti Színház társulatát fogják erősíteni. Nagyon fontos számunkra az ifjúságnevelés, ezt nemcsak leírjuk a pályázatban, de meg is fogjuk valósítani. 

PS: Ha már felmerült a társulat, a pécsi színház prózai társulata a többi nemzeti színházhoz képest kicsinek mondható: terveznek-e bővítést, vagy alkalomszerűen vendégművészeket, egyetemistákat meghívni? 

L.Zs.: Mivel az előadásszámokat csökkenteni kívánjuk, én az első évadban nem tervezek bővítést. Már csak azért sem, mert akkor a kisebb társulatnak a kevesebb előadást már nem annyira megterhelő megvalósítani. Számunkra prioritás, hogy akik a színház tagjai - idősebbek, fiatalok, középkorosztály -, azok mindig megkapják a hozzájuk méltó feladatot, mindig tudjanak minimum egy jó szerepet játszani egy évadban. Ha olyan színdarabot tűzünk a műsorra, amihez nincs a társulatban alkalmasnak tűnő színész, arra fogunk vendégművészt hívni, de a távlati terveinkben szerepel a társulat bővítése és a korosztályok erősítése, illetve olyan karakterek szerződtetése, akik nincsenek a társulatban. De azt semmiképpen nem szeretnénk, hogy valaki a kispadon üljön. Ezt nagyon alaposan végig fogjuk gondolni. Elsősorban a jelenlegi társulatban gondolkozunk, a jelenlegi társulatot szeretnénk egyre jobb és jobb helyzetbe hozni - ez az első számú feladatunk, úgy érzem. Ezt a társulatot szereti a pécsi közönség, szeretnek Pécsen élni, nagyon fontos számunkra a színháznak az emberi oldala is ilyen szempontból. 

V.Sz.: Teljes mértékben egyetértek. Lehet erről bővebben is beszélni, hiszen látjuk, hogy vannak a társulatban korosztályi hiányosságok, mármint színészileg. Fiatalok vannak, hiszen tavaly szerződött ide hat fiatal, de mi a továbbiakban is mind a budapesti, mind a kaposvári színészhallgatóknak teret fogunk adni, hogy itt tölthessék el a gyakorlati évüket. Az előbb említett korosztályi hiányosság kapcsán, ha tudunk, akkor majd szerződtetünk színészeket, de az első évben nem prioritás az, hogy egyből bővüljünk. Azt az évadot, amit összeraktunk elsőre, azt majdnem meg lehet oldani a színház jelenlegi társulatával, egy-két nagyszerű vendégművésszel kiegészítve. 

PS: Mesélnének egy picit az első saját évadjuk tervéről?

L.Zs.: A terveink szerint a nagyszínpadon lesz egy musical, lesz egy opera-előadás, egy klasszikus dráma, egy balettelőadás a Pécsi Balettel koprodukcióban, és egy klasszikus romantikus vígjáték. Szándékosan egy kicsit alulterveztünk, ha az anyagiak engedik, akkor lehet, hogy bemutatunk még valamit.

A kamaraszínházban egy kortárs pécsi szerző, dr. Sárosi István orvos-író darabját szeretnénk bemutatni ősbemutatóként, mert nagyon fontos számunkra a pécsiség, hiszen pécsiek vagyunk, itt születtünk mind a ketten. Nagyon fontos, hogy első körben a városunkban élő művészekben gondolkozzunk, őket próbáljuk meg jó helyzetbe hozni. A kamarában a terveink szerint még egy kortárs darab lenne, egy neves kortárs drámaíró színdarabját is szeretnénk bemutatni, de egy klasszikus színművet és egy vígjátékot is tervezünk még.

V.Sz.: Ahogy Zsolt említette, mind a ketten Pécsen születtünk, mindketten itt alkotunk, a művészetünket ennek a városnak a szolgálatába állítjuk, és ennek a városnak a kulturális felvirágoztatására kamatoztatjuk - és reméljük, hogy erre esélyt kapunk a Pécsi Nemzeti Színházban is. 

Szinte nincs olyan pécsi kulturális intézmény (színházak és más kulturális intézmények), akikkel ne terveznénk és akik ne támogatnának minket. Pécsett hihetlen pezsgő kulturális élet van, és mi úgy érezzük, hogy ezeket az önálló kulturális értékeket nem beolvasztani kell a színházba, hanem a Pécsi Nemzeti Színháznak kell erősítenie ezeket az erőket valamilyen formában. A Pécsi Nyári Színház, a Janus Egyetemi Színház, a Pécsi Harmadik Színház, a Pécsi Kulturális Központ, a Jelenkor folyóirat, a Bóbita Bábszínház, a ZSÖK - ezekre gondolok. Mivel én több mint húsz éve, de Zsolt is jó húsz éve alkot a városban, talán ez valamennyire előny is a számunkra, hogy ismerjük őket, hogy itthon vagyunk, és ezt szeretnénk még jobban felfejleszteni. 

Emellett Zsolttal minden lobbierőnket latba fogjuk vetni, hogy az Országos Színházi Találkozó továbbra is Pécsen legyen, és minden évben itt legyen megrendezve. Felreppentek olyan hírek ugyanis, hogy máshová vinnék a találkozót, vagy csak kétévente lenne Pécsen - mi megpróbáljuk azt, hogy a POSZT itt maradhasson és továbbra is Pécsen legyen az ország legnagyobb színházi találkozója. Ez nagyon fontos számunkra, reméljük, hogy ebben sikerül eredményeket elérnünk.

PS: Az már jó ideje köztudott, hogy a színházra ráférne kívül és belül a felújítás és megújítás, ezzel terveztek-e a pályázatukban?

L.Zs.: Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a pályázati lehetőségeket maximálisan ki tudjuk használni. A lehetőségeinkhez képest folyamatosan foglalkoznunk kell az épület állagával is, de mindenféleképpen szeretnénk folyamatosan fejleszteni a világítás- és hangtechnikát is. Például nincs intelligens lámpa a Pécsi Nemzeti Színházban - nagyon bízom benne, hogy már az első évben be tudunk szerezni többet is, hogy színvonalasabban és még látványosabban tudjuk az előadásainkat kínálni. Muszáj foglalkozni az épülettel, nagyon bízunk abban, hogy amennyiben nyerünk, nyitott ajtókat fogunk találni, és minden lehetőséget megpróbálnak megadni a számunkra, hogy színvonalasan tudjuk működtetni a színházat. Tudjuk, hogy muszáj a technikát fejleszteni, erre számos pályázat áll rendelkezésre, és ezeket mi szeretnénk majd kihasználni. 

V.Sz.: A színház rekonstrukciója már 30 éves, és nagyon sok minden - mint például a forgószínpad vezérlője is - 30 éves. Nagyon sok minden van, amit modernizálni kellene a színházban. Egy generálfelújítás tudomásunk szerint nincs napirenden, de mi azon leszünk, hogy igenis próbáljunk meg valamit elérni, hogy a színház felújításának folyamata elinduljon. Én a Pécsi Horvát Színház kapcsán pontosan tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, de nem ijedünk meg az ilyen feladatoktól. Egyszer már egy ilyen felújítást kiharcoltam, nagyon remélem, hogy ebben is sikerül eredményt elérni, és záros határidőn belül el tud indulni a Pécsi Nemzeti Színház teljes rekonstrukciója. 

L.Zs.: Igen, ezt szeretném én is hozzáfűzni, hogy a falakon belül - színpadtechnika, stb. - folyamatosan fejlesztjük azt, amit önerőből meg tudunk oldani, de azon leszünk és azért fogunk lobbizni, hogy a kaposvári színházhoz hasonlóan Pécsett is elinduljon a felújítás és modernizálás.

Szerző: V.G.

Címlapkép: Lipics Zsolt és Vidákovics Szláven - Fotó: Bajnai Ágnes