Tóth András, pécsi vízilabdázó lépésről lépésre halad a csúcs felé
Márk Tamás-díjat, vett át több pécsi fiatal a város napján szeptember 1-én. Köztük Juhász Dorka kosárlabdázó. Az elismerését Amerikában tartózkodása miatt édesanyja Balázs hajnalka vette át. Tóth Andrást a PSN Zrt. vízilabdázóját a díjról is kérdeztük.
- Gratulálunk az önkormányzat által adományozott Márk Tamás-díjhoz. Az elismerés mögött több fényes díjad van. Melyik csillog legfényesebben?
Minden díj más és más miatt értékes. Amikor Európa-bajnokságot nyertünk a válogatottal 2021-ben, akkor az volt az első világversenyünk és az első sikerünk. Aztán 2022-ben világbajnokok lettünk, ahol az elődöntőben a szerbek ellen az én góljaimmal és gólpasszommal hoztuk vissza döntetlenre a meccset, majd a büntetőpárbajban is be találtam és én lőttem a győztes gólt a görögök elleni döntőben, az a siker többek között ezért felejthetetlen számomra. De ugyanúgy büszke vagyok arra is, hogy a serdülő bajnokságban a Pécsi Sportiskolával, tavasszal megszereztük a harmadik helyet. A Márk Tamás-díj pedig azért megtisztelő a számomra, mert úgy érzem, hogy a város is elismerte ezzel a teljesítményemet.
- Mikor és ki vitt először az Abay Nemes Oszkárt uszodába, gondolok a szülőkre vagy másokra?
- Az uszodák világa nem volt ismeretlen a számomra, hiszen korábban úsztam és a „labdaéhségem” vitt át a vízilabdázókhoz, ahol nagyon sokat köszönhetek Arató Zoli „bá”-nak. Természetesen szüleim is támogatták a döntésemet, de Zoli bácsi már az első edzésem után kijelentette, hogy velem meg fogjuk nyerni a bajnokságot. Igaz, hogy a DVL, vagyis Dunántúli Bajnokságról volt szó, de nekem akkor az volt a „minden” és mivel Zoli bá ennyire bízott bennem, ez azt hiszem alapjaiban határozta meg a további éveimet. Ezt,a fejlődésemhez nélkülözhetetlen bizalmat és támogatást azóta is megkapom és hálásan köszönöm Lukács Gergely szakosztályvezetőnek és edzőimnek, Jakab Dánielnek és Török Viktornak és minden korábbi edzőmnek!
- A kezdetekkor mi volt nehezebb, az úszás vagy pontos helyre juttatni a labdát?
- Az úszás „előéletemből” fakadóan sem okozott soha problémát, a labdával pedig minden területen (foci, kosárlabda, röplabda kézilabda) elég nagy barátságban vagyok, szóval azzal sem volt különösebb gondom.
- Az úszókról tudjuk, hogy hajnalban kezdenek és többször is vízbe ugranak egy nap. Így van ez a vízilabdázóknál is?
- Nem szeretném a két sportágat összehasonlítani, mert nem lenne értelme, de az biztos, hogy a vízilabdában ahhoz, hogy megfelelő szinten tudjál játszani, nagyon sok és kemény edzésre van szükség. Iskolaidőben ez napi 1-2 edzést jelent, de a válogatott akár több hónapos felkészülési időszakában gyakoriak a 3 edzéses napok is.
- Gazdag válogatott élményeid lehetnek, több érmet, serleget is begyűjtöttél. Csapatsportban a versenyző mindig arról beszél, hogy a siker közös. De ennek ellenére kérdezem, miben lógsz ki az együttesből?
- Nem hiszem, hogy bármelyik csapatomból „kilógnék”, de ha mindenképpen ki kellene emelnem néhány erősségemet, akkor talán a gyorsaságomat, a lövőerőmet, a gólerősségemet, és a védekezésemet tudnám kiemelni. De erről inkább az edzőimet kellene megkérdezni, hiszen Ők objektívebben tudják megítélni a teljesítményemet.
- Korodnak megfelelően folyamatosan emelkedsz a ranglétrán, napjainkban hol tartasz? Tóth Andris a siker létráján meddig juthat el?
- Azt, hogy meddig juthatok el, azt nem tudom. Persze, mint mindenkinek, aki komolyan veszi a sportot, az olimpiai bajnoki cím lebeg a szeme előtt, így természetesen nekem is ez a távlati célom. Ehhez azonban mindig az éppen adott feladatomat szeretném maximálisan teljesíteni. Szeptembertől már a PVSK Mecsek Füszért OB 1-es keretével készülök és szeretnék a bajnokikon jó teljesítményt nyújtani. Emellett természetesen saját korosztályom bajnokságában is szeretnénk minél előrébb végezni. A minimális célunk a Pécsi Sportiskolával bejutni a Final 8-be, ahol aztán már bármi megtörténhet. Nyáron pedig világbajnokságot rendeznek a korosztályomban, ahol ismét szeretném kiharcolni a „tagságot” és nagyon szeretném megint lehetőleg győzelemhez segíteni a válogatottat. Ami a „civil” életemet illeti, idén érettségizek a Babits Gimnáziumban, ahol Sulyok Andrea igazgatónő és Tarnai Krisztina osztályfőnököm, illetve valamennyi tanárom nagyon támogatóan állt hozzám, amit ezúton is szeretnék megköszönni.
