Felcsút és Orbán várja az izraeli futballválogatottat
A háború miatt Felcsúton játssza hazai mérkőzéseit az izraeli labdarúgó válogatott Svájc, illetve Románia csapatai ellen a labdarúgó Eb-selejtezőkön. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy sporthír, de nem az. Legalábbis nálunk, ahol szinte semmi sem az, aminek látszik. Ha sporthír volna, akkor nem politikus, hanem a sporthoz – jelen esetben a futballhoz – értő sportvezető kommentálná. Ezúttal azonban Orbán Balázs nyilvánult meg, aki ugyan csupán névrokona Orbán Viktornak, ám így is oda kell figyelni a véleményére, miután a kormányfő politikai igazgatója.
Angolul írt a Twitteren (ma már X-nek hívják) Orbán Balázs, de mi magyarul értjük a szavait. „Felcsút biztonságos környezetet biztosít az izraeli válogatottnak a felkészüléshez és a játékhoz” – közölte.
Ezzel a mondattal önmagában nem volna gond, ám Orbán nem érte be ennyivel, úgy érezte, ha már futball, a hazai ellenzékbe is belerúg egyet. „A liberálisok – akik régóta hazug módon antiszemitizmussal vádolják a magyar jobboldalt – jobban tennék, ha mostantól kezdve örökre hallgatnának.”
Ez a mondat, bár gyalázatos és alávaló, alaposabb elemzésért kiált. A liberálisok – tuggyukkik – ugyanis soha nem vádolták antiszemitizmussal a magyar jobboldalt. Bizonyára van olyan magát jobboldalinak mondó személy, akit antiszemitizmussal vádolnak, még az sem kizárt, hogy az illető rászolgált erre, ám a magyar jobboldalt úgy általában soha senki nem vádolta antiszemitizmussal.
Rendes, tisztességes jobboldali ember ugyanis nem antiszemita, az antiszemiták és úgy általában a kirekesztők ugyanis nem a jobboldalon, hanem a szélsőségesek között találhatók. Más kérdés; hogy Orbán Viktor Fidesz nevű pártja sajnálatos módon ebbe az irányba sodródik. Ami persze nem azt jelenti, hogy a miniszterelnök és párttársai antiszemiták lennének, csupán azt, hogy amennyibe aktuális érdekeik úgy kívánják, akkor akár antiszemitákkal is képesek szövetségre lépni. Ezt a magatartást és attitűdöt a szakirodalomban és a köznyelvben is populizmusnak hívják.
Hogy Felcsúton milyen lesz az izraeli futballválogatott fogadtatása, az ma még nem tudható. Elképzelhető, hogy az egyébként többnyire üresen tátongó stadion megtelik nézőkkel, az sem kizárt, hogy olyanokkal, akik nem az izraeli futballistáknak szurkolnak majd. Nem a svájci, illetve a román drukkerekre gondolunk elsősorban – részükről érthető, ha elsősorban hazájuk válogatottjának sikeréért szorítanak –, hanem azokra a magyarokra, akik a balhé kedvéért mennek majd ki a Pancho Arénába.
Volt már ilyen, 2012 augusztusában, Budapesten. Barátságosnak beharangozott mérkőzést játszott hazánkban az izraeli válogatott, a közszolgálati televízió adta a meccset, és bár az izraeli himnusz alatt hallható volt valami zaj, de ez inkább műszaki hibára emlékeztetett, mintsem a helyszínről érkező hangra. Utóbb kiderült, a közszolgálati televízió ezúttal is megkímélte a képernyő előtt ülőket az igazságtól. Nyilván ezért, és nem sunyiságból nem mutatták a kiabáló, fütyülő, zsidózó, Mussolinit éltető, és Auschwitzot emlegető alakokat, mint ahogyan azokat sem, akik az izraeli himnusz alatt hátat fordítottak a nézőtérnek. Persze, a helyszínen is lett volna lehetőség a helyzet normalizálására. Például azzal, ha a hangosbemondó félbeszakítja a himnuszt és a következőt közli a közönséggel: „Kedves nézők, elnézést kérünk, amiért a mérkőzés kicsivel később kezdődik. Most szépen megtisztítjuk a lelátót a csürhétől, és amikor már csak a valódi szurkolók maradnak, akik a labdarúgásért jöttek ide, folytatjuk programunkat. Jó szórakozást mindenkinek, hajrá magyarok.”
Persze nem történt ilyen. Semmi sem történt. Szóval, téved Orbán Balázs: nem a liberálisok vádolják antiszemitzmussal a magyar jobboldalt, utóbbi állít ki magáról bizonyítványt, ha a fentihez hasonló esetekben hallgat. Tanulság azonban kivételesen van: azok, akik mocskoszsidóznak, utána ne énekeljék a magyar himnuszt. Az ő szájukból ez nem a magyarok himnusza.
