Gyurkó Szilvia: sokan nem értik, hogy működik egy szexuális ragadozó

Az Országgyűlés 152 szavazattal 1 ellenében elfogadta a Fidesz „gyermekvédelmi” törvénymódosításait. A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények nem évülnének el, az ilyen bűncselekmények elkövetőit nem lehet feltételes szabadságra bocsátani, illetve a jövőben akár 2 év börtönt is kaphatnak azok a gyermekekkel foglalkozó szakemberek, akik elmulasztják jelezni, ha egy gyermek veszélyeztetett helyzetben van. Valóban ilyen jogszabály-módosításra volt szükség a gyermekvédelemben?

A rövid válasz az, hogy elsősorban nem jogszabály-módosításokra lenne szükség a gyermekvédelemben, hanem komplex fejlesztésre az intézményrendszer, a működési és együttműködési keretek és az emberi erőforrások terén. Ezek a jogi változtatások sok szempontból szimbolikus gesztusnak értékelhetőek. Hordoznak persze pozitív üzenetet, például annak kapcsán, hogy a gyermekbántalmazásokkal szemben érvényesülnie kell a zéró tolerancia alapelvének, tehát hasznosnak tekinthetők. Csak sajnos a jogszabályváltozás kevés, ettől még nem lesz se kevesebb gyerekbántalmazás, se több büntetőeljárás a gyerekek szexuális bántalmazóival szemben. Ezt látjuk abból is, hogy 2014 óta már érvényes egy részleges elévülési tilalom, mégsem lett több a feljelentés. Ahhoz jobban kellene bízni az igazságszolgáltatásban, hogy nem lesz megalázó és áldozathibáztató az eljárás, és hogy esély van a sikeres bizonyításra. Ez viszont csak akkor születik meg, ha a rendszer megkapja azokat a szükséges támogatásokat és komplex fejlesztéseket, amikről a válaszom elején beszéltem. 

Mindez csak egy a valódi sebeket eltakaró tapasz, vagy azért van előremutató része is?  

Ahogy írtam is, vannak fontos témák, amik feljönnek a salátatörvényben például a gyerekek online biztonsága, a sportoló gyerekek védelme, a nyári táborok biztonságosabbá tétele kapcsán. Ezek a témák fontos részei a gyermekvédelemnek, de azzal, hogy „innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit” módon vannak megközelítve, óhatatlanul felületes marad a szabályozás, és eléggé esetlegesnek tűnik az is, hogy miért pont ezekkel foglalkozik a jogalkotó.  

A választások után megszólalt Balog Zoltán is és elismerte, hogy ő kereste meg Novák Katalint, adjon K. Endrének kegyelemet, majd azért nem állt ki nyilvánosan mellette, mert Novák ragaszkodott hozzá, hogy ő akarja vállalni a felelősséget. Mennyire árt továbbra is ez a Balog-féle hozzáállás a gyermekvédelem ügyének? 

Őszintén azt gondolom, hogy Balog Zoltán nem érti, mi történt Bicskén, és azt sem érti, hogyan működik egy szexuális ragadozó, mi jellemzi a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések elkövetőit, és az ő segítőiket. Nincs ezzel egyedül, nagyon sok dolgunk van még nekünk, szakembereknek, hogy a tényekkel megismertessük a magyar társadalmat - például azzal kapcsolatban, hogy a szexuális visszaélések elkövetői (és segítőik) az esetek döntő többségében ártatlannak vallják és érzik magukat. Azt állítják a vallomásaikban, hogy a gyerekek is akarták a szexuális együttlétet és nem sérültek benne. Azt hiszik – tényleg elhiszik –, hogy a gyerek szerelmes volt beléjük stb. A cselekmények elrejtésében közreműködők meg a legtöbb esetben azt gondolják, hogy nem tettek semmi rosszat. Sőt, annyi jót tettek amúgy a gyerekekért, hogy az, hogy a szexuális visszaélés rejtve maradt, igazából „semmi”. Szóval, Balog Zoltán nyilatkozatai számomra – azon túl, hogy összeszorul a szívem tőlük –, arról árulkodnak, hogy még nagyon-nagyon sok dolgunk van a társadalmi érzékenyítés kapcsán. Többek között ezt az ingyenes, online képzésünket is azért fejlesztettük, hogy az emberek többet tudjanak a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések természetéről. Erről itt tudhatnak meg többet.

A kedden elfogadott salátatörvény foglalkozott az iskolai mobilhasználattal, az elfogadott javaslatok között szerepel az iskolába be nem vihető, tiltott tárgyak listája. A módosítás szerint a tanároknak és az iskolaőröknek joguk lesz átkutatni a diákok táskáját és tárolóhelyiségeit. Jelentenek ezek megoldást bármire is a gyermekek számára? 

A gyerekek intézményi digitális eszközhasználatának szabályozása abszolút időszerű. Fontos ebben tiszta kereteket teremteni, és segíteni az online-offline egyensúly megteremtését kisgyerekkorban is. Aggasztó adataink vannak a gyerekek internethasználatával (napi online időtöltéseivel) kapcsolatban, tehát ebben az intézményi felelősségvállalás kimondása szükséges volt már. Kérdés, hogy ez a szabályozás, ami a tilalomról rendelkezik csak, hogyan egészül ki egyéb, a komplex felelősségvállalást szolgáló rendelkezésekkel, programokkal, kezdeményezésekkel. Meg talán fontos azt is kiemelni, hogy 2020 óta nem kötelező a médiaismeret oktatás, 2021-ben pedig megtiltották, hogy külsős szakemberek az internet veszélyeivel kapcsolatos foglalkozásokat, órákat tarthassanak köznevelési intézményekben. Szóval, jó lenne látni, hogyan tudnak majd az iskolák a gyerekek digitális jóllétéért ténylegesen felelősséget vállalni azon túl is, hogy reggel, amikor beértek az iskolába, elveszik a telefonjukat. 

Ami pedig a táskák átvizsgálását illeti, a végrehajtási rendelkezések ismerete nélkül nehéz mit mondani, azon túl, hogy minden gyereknek joga van a magánélethez, és ezt az alapjogukat nem lehet szükségtelenül korlátozni. Tehát biztosan nem lesz jogszerű, ha bárki, bármikor, bármelyik gyerek táskájába belenézhet majd.