Csányi László: legyen a társadalmi megegyezés színtere a Pécsi Nemzeti Színház

Amint azt korábban már írtuk, négyen jelentkeztek a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára, a beadott pályázatokról október 21-én, szerdán dönt a színházi bizottság (de majd még a pécsi közgyűlés is tárgyalni fogja a jelentkezéseket), majd aznap este vitafórumon ütköztethetik a véleményeiket azok a jelöltek, akik ott tudnak lenni.

Két pályázót és elképzeléseit - dr. Komáromi Györgyöt és a Lipics Zsolt - Vidákovics Szláven párost – már bemutattuk, Bodor Johannával még készül az anyag, az alábbiakban Csányi László operaénekes, rendező, író mondta el lapunknak terveit a teátrumot illetőn.

- Milyen művészeti elképzelése van a Pécsi Nemzeti Színház kapcsán, miben erősítené a színházat, miben változtatna?

A Pécsi Nemzeti Színház iránti elkötelezettségemet édesapámnak, Csányi János színész-operaénekesnek köszönhetem, aki 57 évvel ezelőtt kezdte itt operaénekesi pályafutását a kiemelkedő színvonalú operatagozat művészeként, ahol akkoriban Eck Imre fémjelezte a Pécsi Balettet, vagy Győry Emil a prózai tagozatot.

Ez a színház adott lehetőséget számára, hogy énekesi és filmszínészi karrierjét megismertesse a nagyvilággal, mert akkoriban a Pécsi Nemzeti Színház Magyarország egyik kiemelkedő pontja volt, melyre oda kellett figyelni. Sajnos mára ezek a tradíciók, a magas szintű kulturális sokszínűséggel együtt - és a repertoár túlzott prózai irányba tolódásával - megkoptak, így szeretném ezen kulturális gyökerek ismeretében a mai kor elvárásainak megfelelően újra visszaállítani a színház repertoárjának egyensúlyát a zenés, balett és népszerű operai produkciók előtérbe helyezésével, nem feledve kulturális hagyományainkat és a nemzetközi kulturális világban betöltött szerepünket.

Fontos az előadások mennyiségi előállítása helyett a minőséget előtérbe helyezni, mely üdvözítően fog hatni, nemcsak a pécsi közönség számára, hanem a kulturális szakma megítélése szempontjából is. Célom, hogy a színház prózai társulatának előadásai évről évre rendszeresen részt tudjanak venni a POSZT eseményei között, valamint a Pécsi Nyári Fesztivál és Káptalan kert programjai között sokéves kihagyás után zenés darabok és vígoperák is megjelenjenek. Szeretnék a Pécsi Balettel, jelesül Uhrik Teodóra művésznővel még szorosabb együttműködésre törekedni, és a modern balett bemutatókon kívül jeles, nemzetközi hírű koreográfusok klasszikus balettjeit műsorra tűzni.

Emellett elengedhetetlenül fontosnak tartom a színház turisztikai szempontból történő kommunikációjának, internetes megjelenési formáinak korszerűsítését, annak gazdasági célokból történő továbblépése érdekében.

- Kiket kért fel a főrendezői posztra, a prózai- és az operatagozat vezetésére?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy zeneigazgatóként, művészeti vezetőként Tokody Ilona Kossuth-díjas operaénekesét, az Operaház Mesterművészét, a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusát sikerült megnyernem elképzeléseim megvalósításához, valamint első karmesterként Oberfrank Péter és a tánctagozat vezetésében Nagy Írisz táncművész munkájára számítok a tervek kivitelezésében.

Mivel a meglévő társulatra és annak tudására építkező, a nemzeti színházak küldetését betöltő, azaz sokszínű, minden nézői igényt kielégítő repertoárral rendelkező színházat szeretnénk létrehozni, ezért minél szélesebb körből hívunk majd meg átgondolt, szakmailag felkészült hazai és külföldi rendezőket. Így nem szükséges a főrendezői poszt betöltése, valamint vezetői teamek létrehozása sem, mely óhatatlanul a repertoár egy ízlésvilágba tolásával, egy ideológiai körben való eluralkodásával járhatna együtt.

Fontosnak tartom ugyanakkor a megfelelő "alkotói légkör", a műhelymunka megteremtését, mely a kiváló előadások záloga. Ezek biztosítása érdekében égetően fontosnak tartom a társulat tagjainak megfelelő anyagi megbecsülését a színház anyagi lehetőségeihez mérten, a tervezhető munkavégzést fix pihenőnapok biztosításával, melynek eszköze a kollektív szerződés mielőbbi konszenzus alapján történő megkötése, hisz fáradt, túlhajszolt társulattal nem lehet jó színvonalú előadásokat létrehozni.

- Az ifjabb generáció bevonzása érdekében tervezi-e beavató, vagy tantermi színház erősebb jelenlétét a repertoárban?

Az iskolák tananyagához és az alapműveltséghez tartozó darabok, a zene- és prózairodalomban való megnyilatkozásainak újszerű ötvözésének, színpadra állításának, "szórakoztatva nevelni" módszerével stratégiai előrelépést szeretnék elérni a Pécsi Nemzeti Színház tagozatainak közös együttműködésével az ifjúsági programok és ifjúságnevelés kiszélesítésében. Hiszen, ha elfeledkezünk a felnövekvő generációkról és nem tesszük „trendivé” számukra már kisgyermek kortól a színházba járást, akkor nem várhatjuk el, hogy felnőtt korukban rendszeres színházba járó emberekké váljanak.

- Milyen változtatásokat tervez a színház életében?

Kiemelt feladatunknak tekintjük a társulatépítésnél és a társulatbővítésnél - mely elsősorban a zenés tagozatokat érinti -, hogy lehetőséget kapjanak a fiatal pályakezdő művészek, alkotók, hisz övék a jövő, de nem tartjuk helyes irányzatnak a korunkra oly jellemző erőszakos fiatalítási hullámot, melyben az idősebb generációk tapasztalatáról, tudásáról lemondanak. 

E gondolatok mentén Tokody Ilona akadémikus asszony vezetésével létre kívánunk hozni egy Színházművészeti Akadémiát a színház szervezésében, mely nemcsak felsőfokú gyakorlati tanintézetként lenne országosan fontos intézmény - mely erősítené a Pécsi Tudományegyetem művészképző munkáját -, hanem hivatott lenne a színház fiatal művészekből álló utánpótlását is biztosítani hosszú távon a színház társulata számára kedvező egzisztenciális feltételek kialakításával.

- Kiket kért fel közreműködőként a közös munkára, illetve mely más pécsi intézménnyel fűzné szorosabbra a kapcsolatot, amennyiben Önnek szavaznak bizalmat a pályázat döntnökei?

  Úgy gondolom szakmai szempontból is időszerű kérdés a színház továbbfejlődése érdekében a kulturális összefogás, melynek hiánya az utóbbi években láthatóan megtépázta Pécs kulturális életét. Szeretnék a színház tevékenységével összekötő szerepet játszani elsősorban Pécs kiemelt kulturális intézményeivel, a Kodály Központtal, Zsolnay Negyeddel és az azokban a PNSZ, mint összművészeti centrummal szorosan együttműködő szervezetekkel, a Pécsi Balettel, Pannon Filharmonikusokkal és minden fél számára előnyös hosszú távú megállapodásokkal biztosítani Pécs városának érdekében mind kulturális, mind turisztikai, mind marketing szempontból egy irányba mutató, így sokkal eredményesebb működését. A PNSZ műsorpolitikája szempontjából így leszünk képesek biztosítani az előre tervezhetőséget, mely a színház értékesítési szempontjai miatt elengedhetetlenül fontosak.

Azt gondolom, minden pécsi kulturális intézmény számára elsődleges érdek, hogy teltházas, kiváló előadásokat tartson és egymás programjait ne kioltsuk, hanem segítsük.

Szeretnénk azon pártokon felül álló kulturális ideológia követői lenni a színház tevékenységével, melynek képviselői Petőfi, Erkel, Shakespeare, Puccini, Bartók, Kodály, Verdi, Madách, Moliére, Jókai és még sorolhatnám. Legyen tehát a társadalmi megegyezés színtere a Pécsi Nemzeti Színház, ahol az emberek, a szétzilált családok, a politikai ellenfelek megbékélnek! 

Mivel egy nyereséges kulturális vállalkozást vezettem, amelyhez egy forint állami támogatást sem vettem igénybe, így mindig nagy súlyt fektettem a művészeti elhivatottságom mellett a gazdasági mutatók, azaz a nyereségesség, rentabilitás fontosságára. Ezért úgy gondolom, hogy  a költséghatékony vállalkozói gondolkodásmód, valamint az, hogy olyan takarékosan sáfárkodjak a köz pénzéből, mintha a kockázat az enyém volna, igenis helyén való egy művészeti intézmény vezetőjénél is.

Ezért, mivel a törvény egyszemélyes felelősségvállalású vezetőt ír elő a Pécsi Nemzeti Színház Nonprofit Kft. élére - aki nemcsak a művészeti irányvonalért, hanem a pénzügyi gazdasági folyamatokért is felel -, a kollektív vezetői team módszere helyett, ahol megjelenhet  a sikertelenségek, pénzügyi visszaélések esetén a felelősség megosztása, olyan vezetői modellt szeretnék követni, mely a tagozatok, tárak vezetőinek, a művészeti tanács tagjainak, a színház alkalmazott dramaturgjának, érdekképviseleteinek szakértelmére épít és ez alapozza meg önálló döntéseimet, mely döntéseimet a színházi szakma szinte valamennyi ágában eltöltött több évtizedes tapasztalataim alapján hozok majd meg. 

125 éves hagyományaira büszkén tekinthet vissza nemcsak a bennük működő társulat, hanem Pécs város összes polgára is. Úgy vélem, hogy napjainkra ez a pozíció egyre jobban veszít lendületéből az egyre elhatalmasodó igénytelen tömegkultúra erőszakos térhódításával szemben és egyre nagyobb távolság mutatkozik eredeti küldetése között. Pedig az „Észbontók” országában még nagyobb szerepet kellene vállalnia népművelő feladatával a kultúra olyan bástyájának, mint a Pécsi Nemzeti Színház. Személyes tapasztalatomból tudom, hogy a jelenlegi járványválsággal terhelt korszakában, mely a kultúra szereplőit érinti talán a legsúlyosabb mértékben - hiszen az emberek érthető módon óvatosságból, félelemből elkerülik a színházakat -, a színházvezetőknek fokozott felelősségük van abban, hogy leleményességük által színházukat és társulatuk tagjait megmentsék a gazdasági ellehetetlenüléstől. Ennek tudatában állunk készen vezetőtársaimmal együtt a válságkezelésre, arra, hogy a járvány elmúltával visszaszerezzük a színházszerető közönséget, sőt növelni is tudjuk létszámukat.

- Ha már válságkezelés, a színház külső és belső megújításának szükségessége régóta köztudott, ezzel kapcsolatban mik a tervei?

Kreatív színházvezetőként vezetőtársaim segítségével, vendégszereplések, testvérvárosi kapcsolatok tovább építésével, turnék és egyéb intézkedések sorával már évekkel korábban fel kell készítenünk a társulatot, a repertoárt, az adminisztrációt, hogy biztosítsuk a talán éveken át történő rendkívüli helyzetre, amikor megszületik a fenntartói döntés a színház rekonstrukciójáról,  hogy ekkor a lehető leggördülékenyebben, egzisztenciális ellehetetlenülések nélkül, humánummal és leggyorsabb idő alatt át tudja vészelni a felújítást a társulat, mely a legfőbb értéke a színháznak.

Szerző: V. G.