Kortárs és befogadó szemléletű színházat hozna létre Bodor Johanna

Mint korábban már írtuk, négyen jelentkeztek a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatra, a beadott pályamunkákról október 21-én, szerdán hoz döntést a színházi bizottság (de a pécsi közgyűlés is foglalkozni fog az üggyel). Szerda estére egy vitafórumot is rendeznek a városban civilek, amelyen a jelentkezők mutathatják be terveiket a színházat illetően.

Három pályázót és elképzeléseiket - dr. Komáromi Györgyöt, Lipics Zsolt és Vidákovics Szláven párosát, Csányi Lászlót - már bemutattunk, most a negyedik aspiránssal, Bodor Johanna táncművész-koreográfussal készült interjúnkat olvashatják.

Milyen művészeti elképzelés mentén vezetné a Pécsi Nemzeti Színházat, miben erősítené a teátrumot, miben változtatna?

A művészeti elképzelések mellett van egy erős közösségi, társadalmi felelősségérzet is – a kettő nem is lehet független egymástól –, amely a pályázatunkat meghatározza. Azt gondoljuk, a színháznak ma hangsúlyosabb feladata van abban, hogyan lehet újra nyitottá válni a másikra, az együttérzésre, a közös gondolkodásra, miként lehet összetartani közösségeket.

Annak idején a pécsi Európa Kulturális Fővárosa sokrétű kulturális, művészeti párbeszédből jött létre. Példa előttem az egykori „határtalan város” EKF-szemlélete, az, hogy – ugyan tisztelve a hagyományokat, ám markánsabban érvelve a jelen és a jövő lehetőségei mellett – európai kontextusba helyezte a várost, ezzel Magyarországot is. Ilyen színházat szeretnénk Pécsett. Egy nyitott, befogadó szellemiségű, kortárs nemzeti színházat, kapcsolódásaival egy „határtalan színházat”. Ugyanis mi a kapcsolódásokban hiszünk alkotókkal, a többi intézménnyel, városi közösségekkel, platformokkal, testvérvárosokkal, másokkal. Merünk olyan színházi programot felépíteni, amely karakteres, szenvedélyes, izgalmas. Messzire mutató. Együttműködő. Bevonnánk és összehangolnánk a város többi kulturális szereplőjét: a független színházi társulatokat éppúgy, mint a színjátszó egyetemista és a drámatagozatos ifjúsági korosztályt, vagy épp a képzőművészeket, a zenészeket, az írókat és irodalmárokat – valódi együttműködések és célok mentén, közösen tervezve, egymást inspirálva és erősítve.

Az általam elképzelt Pécsi Nemzeti Színház az inspiráció forrása, a tudás átadásának formája, a minőségi szórakoztatás lehetősége és a párbeszéd megteremtésének hatékony eszköze. Bízunk benne, hogy erre fogékony egy olyan város, ahol például a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT) megszületett. Mindannyian pécsiek is vagyunk – éppen a POSzT miatt.

Kiket kért fel a főrendezői posztra, a prózai- és az operatagozat vezetésére, illetve más pozíciókra?

Sebestyén Abát főrendezőnek kértem föl: a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem docense, rendezést és színészmesterséget is tanít, rendezéseiért számos díjat kapott itthon is, például Pécs a szakmai sikereinek egyik jelentős helyszíne, itt nyert a 10 című előadással tavaly.

Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész az újragondolt Művészeti Tanács vezetője lenne. Számos színház alapító tagja volt, de ez lenne az első alkalom, hogy egy színház művészeti vezetésében szerepet vállal. Nem utolsósorban: Pécs a kedvenc városa.

Anger Ferenc vezetné az operatagozatot, ő korábban a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója volt, rendezett Pécsett is. Keszthelyi Kinga a színház dramaturg-jelöltje, és pécsi, túl ezen kiváló ismerője a független szférának is. Dr. Szabó Károly közgazdász a gazdasági igazgatónk lenne. Nagyszerű szakember, és nagyon szigorú. Hosszú évekig volt bankigazgató, aztán elköteleződött a művészet mellett is, színházakban dolgozott gazdasági vezetőként, ő még a nem várt helyzetekre is fel tud készülni. A pályázat nagyon átfogó üzleti tervéhez vészforgatókönyveket is készített – gondolván például arra az esetleges bizonytalanságra, amely a járvány miatt még sajnos egy ideig eltarthat.

A pályázatomhoz csatlakozó társaimmal szeretnénk az élére állni annak, hogy a jelenre jellemző nyugtalanság és zaklatottság közepette elszigetelődött értékek egymásra találjanak, összekapcsolódjanak a városban egy egyedi karakterű színházon keresztül. Mi is összekapcsolódtunk a Pécsi Nemzeti Színházért, Pécsért, a színház és a város országos és nemzetközi népszerűsítéséért.

Amennyiben tervez változtatásokat a színház életében, úgy ezek mik lennének? Gondolok
itt olyanra, mint például a hétfői szünnap esetleges bevezetése, vagy egyebek?

Egy színháznak nem csak az a feladata, hogy katalizálja a születő színházi innovációkat. Egyértelműen figyelemmel vagyunk a közpénzből működő, háromtagozatú színház sajátosságaira, a társulat összetételére, a működés határaira, amelyek az elképzeléseink révén idővel kiszélesedhetnek. Ma egy színháznak arra is képesnek kell lennie, hogy rugalmasan reagáljon az egyre sebesebben változó világra, társadalmi, gazdasági helyzetekre, akár (járványügyi) vészhelyzetekre előre tervezetten.

Pályázatom ezért úgynevezett okos (smart) színházi működési elgondolást is követ – talán elsőként a magyarországi színházgazdálkodási gondolkodásban. A pályázatomat segítő fejlesztő szakemberekkel abból indultunk ki: ha van okos város (smart city), miért ne lehetne okos színház is. Amely megfontolt, előrelátó, korszerű és észszerű, transzparensen tervez és megvalósít, fenntarthatóságra törekszik, kalkulál a folyton változó világgal, együttműködő, miközben a környezetvédelmet is beemeli innovációs stratégiájába. Középpontjában pedig mindig a közösség van.

Olvastam a többi pályázóval már megjelent interjút a Pécsi Stop.hu-n. Mind hangsúlyosan kitértek a hétfői szünnapra, ami amúgy természetes lenne a működésben. Számomra nagyon fontos volt a találkozás a társulattal, amikor lehetőséget kaptunk mi is a pályázatunk bemutatására előttük. Kérdéseket is feltettek. Nagyon jókat. Például azt is, hogy egyeztetnék-e a szakszervezettel, ha én lennék az igazgató. Ez kulcskérdés szerintem. Egyébként a társulat minden egyes tagjához eljuttattam a pályázatot a kiírás hivatalos keretei között. Azt tartottuk helyesnek, hogy ők elsőként és közvetlenül értesüljenek az elképzeléseinkről. A pályázatot október 21-én, a szakmai bizottsági meghallgatás után hozom nyilvánosságra – először a pécsi médiumokhoz eljuttatva.

Mely rendezőket, más közreműködőket kért fel közös munkára?

Sokakkal beszéltünk. A pályázathoz mellékeltem az együttműködő nyilatkozatokat is. Rendezők, zenészek, írók, színházigazgatók, egyetemi tanárok, független alkotók, és még sorolhatnám, kik fejezték ki írásban is, hogy bíznak a céljainkban és a szakmai tudásunkban. Sorra végigvettük, milyen kooperációk lehetnének Pécs testvérvárosainak a színházaival, operáival. Meg is kerestük őket. Elképesztően nyitottan fogadtak minket, készen az együttműködésre. Ez is benne van a pályázatban. Ami különösen fontos volt, hogy többen is kifejezetten a párbeszédet emelték ki a támogatói levelükben.

Mondok példákat. Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes vállalta, hogy a Művészeti Tanácsban részt vesz, illetve mesterkurzust is tart majd, nem mellesleg éppen Pécsre járt egyetemre. Ő is a csapat „párbeszédképességét” hangsúlyozta. Vagy: a Nemzet Színészei közül jó néhányan, Molnár Piroska, Csomós Mari, Cserhalmi György, Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Szacsvay László – kérésünkre – védnökséget vállalnának egy olyan POSZT-ban, amelynek szakmai programjában helyet kapnának az új művésznemzedékek. Támogatásukkal azt jelezték, mennyire egyetértenek, hogy a pályázatunk fontos eleme a párbeszéd és az erős szakmai figyelem a jövő generációira. Az első évadunk teljes műsorterve is szerepel a pályázatban – egyeztetve az alkotókkal. És mivel október 21-étől nyilvános a pályázat, minden név elolvasható benne.

Az ifjabb generáció bevonzása érdekében tervez-e beavató, vagy tantermi színházi előadásokat a repertoárba beemelni?

Ez kötelességünk. Mondhatnám úgyis, hogy ez is természetes, és szerencsére pályázati elvárás is. Mi a középiskolás diákokat megszólító tantermi előadásokat, amelyek illeszkednek az osztálytermi adottságokhoz és a tanítási rendhez, a színházhoz kötődő független alkotók bevonásával tervezzük megvalósítani.

Túl ezen azt vallom: egyenlő esélye van mindenkinek a kultúrára, a kulturális szolgáltatásokra, így a színházba járásra is. Az érzékenyítés, a tolerancia, az empátia, az esélyegyenlőség, az akadálymentesítés sem lehet misszió, ugyancsak kötelesség! Feladatomnak tartom azt is, hogy a Pécsi Nemzeti Színház elkötelezze magát a zöld, környezetbarát szemlélet mellett, s egyre hangsúlyosabban próbáljon tenni – művészein, alkotóin, a társulaton keresztül is – a környezet védelméért.

Mindezt összekötném edukációval, megjelenne a színházi nevelés programunkban, amelyet egyfajta közvetítőplatformnak tekintünk a fiatal generációk felé. Pécsi és Pécs környéki pedagógusokkal, a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó helyi civil egyesületekkel, akciócsoportokkal, alapítványokkal összefogva hoznánk létre egy programot a nehéz helyzetben élő gyermekek színházi integrációjáért. Csakis helyi szociális szakértők tudására támaszkodhatunk ebben. Már egyeztettünk pécsi pedagógusokkal egy lehetséges kezdeményezésről: irodalom tanárok, pedagógusok betekintést kapnának a programjainkba – próbalátogatást, főpróbákra való eljutás lehetőségét biztosítanánk számukra. Mindemellett fiatal, független társulatokat felkaroló mentori programot is indítanánk. Hadd emeljem ki azt is: már számos olyan, a diákok alkotói részvételére épülő program működik Pécsett, amelyekkel leginkább az együttműködést szorgalmaznánk. Ők már kitaláltak valamit, ahhoz adott esetben mi kapcsolódnánk.

Tervezi-e, hogy a nemzeti színházak között alacsonynak mondható prózai társulati létszámot bővíti?

Néztük a jelenlegi társulatot különféle előadásokban. Nagyon jó társulat. Miközben a színház nehéz anyagi helyzetben van, a Pécsi Nemzeti Színház tagjai – az egész társulat – kitartanak e régi falak között, ami tiszteletet érdemel, és inspirálóan hat rám: szeretik a színházukat és a városukat.

A jelenlegi társulat szakmai munkájára építve terveztük meg az első évad műsorát – figyelembe véve: a színház sikere a világon mindenhol a művészeknek szánt méltó feladatokon, a színházban dolgozó összes munkatárs megbecsülésén és a szenvedélyes összmunkán is múlik. Szerencsés helyzet, hogy a társulat létszámának kizárólag az új, tervezett repertoárral harmonizáló kisebb bővítésében kell gondolkodnom.

Ugyanakkor a társulat eredményeivel, művészeti munkájával kapcsolatos kommunikációt sokkal magasabb szintre kell emelni. A Pécsi Nemzeti Színház tagjainak látszaniuk kell az országos médiában! A színháznak ezért egy korszerű művészmenedzsment szerepet is szánok, ezt régóta csinálom a művészeti munkám során.

A Pécsi Nemzeti Színház három tagozata három műfajon keresztül tud és lehet unikálisan értékteremtő. Azt szeretnénk, hogy egymásra reflektáló, egymástól elválaszthatatlan részei lennének a pécsi Színház tér emblematikus épületének. Eltökéltek vagyunk, és mindent el fogunk követni azért, hogy a tagozatok külön-külön és együtt is sikeresek legyenek! A műsorterv kialakításában szempont volt az is, hogy a Pécsi Nemzeti Színház tánckara méltó feladatot kapjon, rangos rendezőkkel dolgozhasson, és természetesen külön figyelemmel leszek a koreográfusok névsorára is. A pályázatomban konkrét tervek is vannak annak kapcsán, milyen mesterkurzusokat, workshopokat szerveznénk a társulat számára.

Foglalkozott-e pályázatában a színház külső és belső megújításával? Ha igen, milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?

Igen. És ha megnyerjük a pályázatot, egyik első lépésem az erről való egyeztetés lenne Pécs város önkormányzatával. 

Szerző: V.G.

Címlapkép: Fazekas István