A kormány még hirdeti is, hogy becsap bennünket
Teljes a zűrzavar a világban; a koronavírus elleni vakcina megjelenése mintha fokozta volna a káoszt, amely amúgy is jellemezte a járvány elleni védekezés egész tavalyi esztendejét. Ez utóbbit azonban érteni véljük; egy olyan feladattal kellett volna megbirkózni, amelynek megoldása teljesen ismeretlen volt mindenki számára, senki nem tudta, pontosan mit és hogyan kellene tenni az ismeretlen, ám sok esetben halált okozó kór ellen. Megbénult a világ, aggódva és tehetetlenül várta a csodát – esetünkben a gyógyszergyárak és laboratóriumok sikerét. Azaz a vakcina kidolgozását. Folyt a találgatás, hogy vajon mikorra készülhet el az első hatékony ellenszer, és hogy mi a teendő addig, amíg ez meg nem születik. Maszkviselés, vagy sem, határok lezárása, vagy sem, kijárási korlátozások, vagy teljes tilalom?
A védekezés kidolgozatlansága, majd egyre drasztikusabbá válása, a sok-sok ellentmondás is érthető és értelmezhető volt; alapvetően a felkészületlenség és a tudatlanság adta a magyarázatot. És egyben az érthető és megbocsátható tudatlanság magyarázatát. A lakosság mindenütt kétségbeesetten figyelte a kormányzati utasításokat, a döntő többség igyekezett is azokat követni, és teljes azonosulással fogadta a korlátozásokat. Nem lázadozott; viselte a maszkot, otthon maradt, és nem csupán a büntetéstől való félelem miatt.
Nem véletlen, hogy kezdetben inkább nőtt a kormányok népszerűsége; az emberek csak abban bízhattak, hogy országuk vezetői a nehéz helyzetben is teszik a dolgukat, vigyáznak rájuk, és megosztják a társadalommal minden információjukat. És a kormányok is tudták, tudják, hogy egy ilyen helyzetben a legfontosabb a bizalom, és az a hit, hogy őszinteségük, nyílt tájékoztatásuk a siker legfontosabb eleme, hogy mindenki tudja, ha tévedés van, azt is vállalni kell.
Ismétlem: a legtöbb kormány ezt az őszinte utat választotta. Szemben a magyarral, amely kezdetektől fogva, sajátos módját választotta a tájékoztatásnak. Eleinte, amíg lehetett élő tájékoztatót tartani, akkor sem válaszolt az úgynevezett operatív törzs minden kérdésre, és később, az online világban is erőteljesen szelektálta az újságírói kérdéseket. Az őszinteség hiánya végighúzódott a 2020-as éven, és semmi okunk bizakodni abban, hogy az idén másként lesz. Pedig alapvetően változott a helyzet; megérkezett az oltóanyag első és második szállítmánya, az Európai Unió országaiban mindenütt felálltak az oltópontok, kész a terv, és a lakosság is ismeri azt. Ez persze – mármint az oltások megjelenése – új vitákat generált, és ez nyilván így lesz, amíg nem dolgoznak ki egységes kezelési tervet az uniós országok. Ma ott tartunk, hogy a körül folyik a vita, lehet-e utazni azoknak is, akik nem engedik beoltani magukat, diszkriminálhatják-e az üzletek az ilyen embereket, tegyék-e kötelezővé a vakcinát mindenki számára, ésatöbbi… A svájci labdarúgók szövetsége például most ott tart, hogy a meccsekre se mehessen be olyan személy, aki nem oltatta be magát. Ez különösen érdekes gondolat az idénre halasztott olimpia évében, de, mégis természetesnek kell tekintenünk: most még azt nem tudja a világ, hogy kell-e védekeznie a beoltatlan emberek ellen…
Magyarország e téren is új utakon jár. A nemtájékoztatás útján. Azzal a különbséggel, hogy most már büszkén vállalja is ezt, mi több: fennen hirdeti. A koronavírus arca, Győrfi Pál élőszóban, a nyomtatott hirdetésekben betűkkel is közli: akik regisztrálnak a kormánynál – pontosabban a propaganda miniszternél, Rogán Antalnál –, azok elsőként kapnak majd információt a vakcinával kapcsolatos hírekről. Vagyis: ha én nem akarok regisztrálni, akkor a kormány engem – jó esetben, majd valamikor – ki tudja mikor fog tájékoztatni. Jól értem én, hogy a kabinet számára az adatgyűjtés a legfontosabb, de vajon milyen alapon sorol engem hátrébb a tájékoztatásban? Ha jól tudom, és biztosan jól tudom, egy ország vezetőinek az a feladatuk, hogy a lehető leggyorsabban és kötelező jelleggel informálják a lakosságot a legújabb fejleményekről, a várható teendőiről, a védekezés lépéseiről. És mit tesz ezzel szemben a mi kormányunk? Azt közli velünk, hogy kizár, illetve hátrébb sorol az információ átadásakor. Kétségtelen, hogy a hatalom nagyjából eddig is ezt tette: kizárt, vagy éppen hamis adatokat közölt, folyamatosan ébren tartva a gyanút, hogy manipulál. Ez azonban kétségtelenül új jelenség: arra költ hirdetési pénzeket, hogy tudassa velem, manipulál. Hogy nem látja el a feladatát. Védekezésül legfeljebb annyit mondhat: a regisztrálók sem lesznek sokkal okosabbak, azt ők sem tudhatják meg, mikor kapják meg az oltást. És ez ellen sem lehet kifogásunk, hisz Orbán Viktor is csak akkor kapja meg, ha sorra kerül.
Ami lehet, hogy így van, csak éppen sor nincsen.
Szerző: Németh Péter
Forrás: Hírklikk.hu
