Hoppál legjobb tanítványa: a "hazaárulózó" fideszes polgármesterjelölt

Ha másban nem is, abban kiváló a pécsi Fidesz, hogy észérvek helyett sárral dobálják a másikat. Botrányos megnyilvánulásaikkal jóformán Dunát lehetne rekeszteni, Hári József székletkeményedésétől, Musch Zoltán "elüti a hülye buzit a kamion" című videó "itt a megoldás, csak valami felturbózott kombájnnal hatékonyabb lenne" szöveggel történő kommentálásáig. Azt tudjuk, hogy a pécsi Fidesz háza tájékán mindig van lejjebb, Csizmadia Péter pedig ezt a “hagyományt” folytatva, nemzetárulózó kijelentésével új mélységekbe taszította a helyi, politikai diskurzust.  

Mint ismert, a Fidesz pécsi polgármesterjelöltjétől a keddi közgyűlésen a DK-s Auth István megkérdezte, hogy miért nem vettek részt idén sem a város ünnepi megemlékezésén, és hogy miért tartottak saját rendezvényt egy nappal a forradalom és szabadágharc kitörésének évfordulója előtt. A Fidesz pécsi közgyűlési frakcióvezetője, egyben polgármesterjelöltje megdöbbentő választ adott a kérdésre, amit röviden így foglalt össze: „Nemzetárulókkal nemzeti ünnepen mi nem ünneplünk együtt.” 

Hoppál Péter esete a közösségi média világában játszódott le, ahol egy nőt (nőnap közeledtével)  “buta néninek” nevezett. Ez a megnyilvánulás nem csak, hogy sértő és tiszteletlen, de egy törvényhozóhoz méltatlan viselkedés is. Hoppál úr korábban is hírhedt volt provokatív és gyakran elfogadhatatlan megnyilvánulásairól, amelyekkel a közösségi médiában és a politikai diskurzusban egyaránt megosztottságot keltett.

Csizmadia Péter esete súlyos társadalmi következményekkel járhat, hiszen polgármesterjelöltként a pécsiek egy részét, ünneplő, megemlékező embereket “nemzetárulónak” bélyegzett. Egy ilyen kifejezés használata, amelynek mély történelmi és társadalmi vonatkozásai vannak, nemcsak hogy veszélyes, de felelőtlenségre is utal. A közéleti szereplőknek tudatosan kellene bánniuk a szavakkal, különösen olyan kifejezésekkel, amelyek a múltban megosztottságot és konfliktust generáltak. A politikai kommunikációban a tisztelet és a méltóság megőrzése alapvető kellene, hogy legyen, és a közösség egészét tiszteletben tartó megnyilvánulásokra van szükség.

Ebben a kontextusban azt lehet mondani, hogy Hoppál Péter legjobb tanítványa Csizmadia Péter. Nem csupán azt mutatják be ők ketten, hogy a politikai kultúra milyen alacsony szintre süllyedhet, hanem azt is, hogy mennyire veszélyes lehet, ha az etikát és a tiszteletet félreteszik a képviselők,  politikai célok elérésének érdekében. A pécsi közéletben zajló események tanulságosak mindannyiunk számára arra vonatkozóan, hogy milyen fontos a méltóság és az emberség a politikában, és mennyire károsak lehetnek azok, akik ezen értékek hiányát képviselik.