Ezerötszáz szurkoló segítette a párducokat az NB I-felé
Szerdán, hazai pályán kezdte a PVSK-VEOLIA a MAFC elleni finálét. A vendéglátók élve a pályaelőnyükkel behúzták az első meccset. Sikerült a súlyosan sérült Bíró Olivér hiányát pótolni. Izzadva is, de sikerrel vették az első akadályt. Antoni közel negyed száz pontjával besegített a 102 pont begyűjtéséhez.
A döntőbe kerülésnek mindenki örül a csapat háza táján, azonban nem kis ára volt a Fót kiejtésének. A bajnokság legfontosabb meccseire készülve ugyanis több sérülés is nehezíti az életüket. Luka Igrutinovics még a Megyeri Tigrisek elleni második meccsen sérült meg, és egyelőre nem is számíthat rá a szakmai stáb, azonban a harmadik összecsapáson remeklő Ognjen Micsovics sem úszta meg sértetlenül a derbit. A korábban sérült bokája ugyan jól bírta a terhelést, de most a másik boka sínylette meg a meccset, ki is kellett hagynia pár edzést. Halász Ákos szintén sérülés miatt nem tudott játszani szombaton, igaz az ő visszatérésre jó esély van. A legfájóbb azonban az, hogy jelen állás szerint úgy fest, Bíró Olivért hosszabb időre veszítették el. A Fót ellen, a meccs vége felé a térde sérült meg egy talajfogásnál, és az MR-vizsgálat eredménye sem igazán bíztató. Szekulovics mester úgy fogalmazott könnyen lehet, hogy a döntőben őt már nem láthatjuk a pályán.
Bár még csak szerdán este a Lauber Dezső sportcsarnokban kezdődött a bajnoki finálé, már a meccs előtt kicsit úgy érezhettük magunkat, mintha az A csoportban lennénk. Bizsergető érzés volt ugyanis körbenézni a Lauberben, jó 1500 szurkoló varázsolt már a feldobás előtt fantasztikus hangulatot. A sérülés miatt hiányzó Bíró helyett a kezdőbe kerülő Antóni nagyon gyorsan gyűjtött össze 7 pontot – közte egy olyan triplával, ami mindenkit talpra ugrasztott. Antóni, mellett azonban Mokánszki, Németh és Horti is fontos pontokat szerzett, az első negyedben összesen hét játékosunk talált be – miközben a túloldalon szinte Archibald egymaga igyekezett tartani a lelket csapatában. Tíz perc után 4 ponttal vezettünk.
Aztán jött a második negyed, ahol szinte az elejétől a végéig zúgott a csarnok. Igaz a MAFC-nál is akadtak már néhányan, akik Archibald mellé fel tudtak zárkózni, az előnyünk így is folyamatosan nőtt. A nagyszünetben már 55-42 volt ide. Kicsit tartottunk is tőle, hogy a harmadik negyedben megint jönni fog a már-már szokásos leolvadás, ennek azonban most nyoma sem volt. Ebben nagy szerepe volt Horti két triplájának is, ami után úgy érezhettük magunkat a Lauberben, mint annó, még az első osztályban. Fél óra játék után, 83-59. A záró negyedben Radó élményszámba menő zsákolásai után a tapsorkán folytatódott. Bár az utolsó 3 percben a MAFC egy kicsit azért faragott hátrányából, de ez már nem számított. 102 -85 eredménnyel zárult a döntő nyitó mérkőzése.
PVSK-Veolia: Micsovics 3, Németh A. 8/6, Frank 3, Antóni 20/9, Horti 13/6. Cs.: Mokánszki 15, Halász 9, Plézer 21, Molnár M., Radó 10, Ravasz.
Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.
Újbuda-MAFC: Polgárdy 8, Archibald 22, Pintér 9/3, Pápai 2, Bordács 7. Cs.: Katona 11/9, Kovács L. 2, Buzás 6/3, Komma 8, Biber 7, Misek, Herló 3.
Vezetőedző: Lakits András.
PVSK-VEOLIA -ÚJ BUDA-MAFC 102-85
(22-18, 33-24, 28-17, 19-26)
Szrecsko Szekulovics: Nagyon boldog vagyok és nagyon meg kell dicsérjem a csapatomat. A szurkolók ismét csodálatosak voltak. Ez egy NBI A-s hangulatú mérkőzés volt. Mind a két csapat nagyon jól játszott, az a véleményem, hogy az idei szezon legjobb teljesítményét nyújtottunk. A MAFC az egyik legjobb lepattanózó csapat, ma ebben is felülmúltuk. Minden jól működött. Ez volt a kulcsmérkőzés, a hazai győzelem kötelező volt. Megyünk tovább, nincs sok idő pihenni. Olivér pályára tud lépni szombaton, kell még neki ez a pár nap a regenerációra, de számíthatunk majd rá Budapesten. Szombaton utazunk a fővárosba, meglepetést szeretnénk csinálni.
