Kulturális taóságok: hallgatás övezi az új rendszert

November közepén törölte el egyik pillanatról a másikra a jövő évi hatállyal a kormány a kulturális életben hasznosítható társasági adókedvezményt (tao), mivel eddigre már a sajtóból egyre több olyan szervezetre derült fény, amely gyaníthatóan visszaélt a rendszer kiskapuival.

A tao-támogatás lényege, hogy egy regisztrált előadó-művészeti szervezet az adott évi jegybevétele 80 százalékáig igényelhet a következő évben cégektől társasági adót. A tao közpénz, de a cégek nem az államkasszának fizetik be, hanem közvetlenül az előadó-művészeti szervezeteknek adják át. A színházak úgy állítják össze az adott évadukat (tehát nem naptári évüket), hogy ezzel a pénzzel számolnak a következő évadban (vagyis kvázi előfinanszírozzák az egy év csúszással beérkező forrásösszeget). Míg az állami és önkormányzati teátrumoknál az össztámogatás kisebb, de jelentős részét teszi ki a tao-pénz, addig a független színházaknál minimum egyharmados, de inkább a költségvetés feléhez közelítő összeg szokott befolyni csak ebből a szegmensből.

A 2009-ben kialakított rendszernek több hátulütője is volt, amivel visszaélve jelentős summákat lehetett leakasztani. Erről 2014-ben a Magyar Narancs írt nagyobb cikket, idén pedig a G7 gazdasági lap cikksorozatban számolt be a visszaéléseket elkövető cégekről.

Ám a kormány nem javított a taozást lehetővé tévő törvényen, inkább az egészet eltörölte (a sportot érintő részét nem, pedig ott is történtek visszaélések), és egyelőre másik rendszert nem mutatott fel.

Korábbi hírek szerint ugyan a Színházművészeti Bizottság már készült egy átfogó tervezettel korábban, ám ez valahogy nem jutott el a kormányzatig (vagy ha el is jutott, magasról tettek rá). Arról is lehetett hallani, hogy az állami és önkormányzati fenntartású intézmények vezetőinek már tartottak egy fejtágítót az Emberi Erőforrások Minisztériumában, és ott arról volt szó, hogy a kieső összeg a kormány felől érkezik majd, de az elosztásban is a kormány fog dominálni (a tao-rendszer egyik vonzereje pont a kormányzati függés kikapcsolása volt). A függetlenek viszont még mindig nem tudnak semmi biztosat, ezért már előre előadásokat mondtak le, illetve emeltek a jegyáraikon. De ez is csak ideiglenes megoldás, ugyanis ha hosszabb távon nem derül ki, hogy mi lesz a tao-rendszer helyett, az a független előadó-művészeti szervezetek és magánszínházak bedőléséhez vezet.

Ám hivatalos értesítés, megerősítés, megnyugtatás eddig még nem hangzott el a kormányzat részéről.

A Magyar Narancs csütörtöki számában Alföldi Róberttel készítettek interjút, aki az előzetes megjelenés szerint eléggé nekiment a nagy színházvezetőknek, mondván, kussol a szakma a taó-ügyben, holott most kellene hangosnak lenni (az interjúból hosszabban a 444 idézett, amely mellette a taó-törvény körüli kavarásokat is összefoglalta).

Alföldi Róbertnek igaza van abban, hogy jelen pillanatban tényleg mindenki csak "ül hosszú méla lesben", mint Vörösmarty vadásza a Szép Ilonka című költeményben.

Pécsen is ez a helyzet: bár ugyan jó tucatnyi olyan szervezet van a baranyai megyeszékhelyen, mely jogosult volt a tao begyűjtésére, nem nagyon lehetett hallani az elmúlt hónapokban, hogy bármelyik megszólalt volna. Többeket a Pécsi STOP is megkeresett, mint ahogy Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselőt, korábbi kulturális államtitkárt is.

Hoppál Péternek november 19-én küldtünk a parlamenti emailcímére egy levelet, amelyben a kulturális tao-rendszer lehetőségének kvázi eltörlése kapcsán voltunk kíváncsiak az álláspontjára, illetve hogy a kormány milyen új rendszert dolgoz ki (Hoppál ugyanis a Parlament kulturális bizottságának alelnöke).

Választ azóta sem kaptunk sem tőle, sem a megkeresettektől.

Így mondjuk tényleg nehéz az érdekérvényesítés.