Tóth Bertalan: Nem az árstop az infláció oka

Tóth Bertalan szerint könnyen belátható, hogy ha nyolc termék árstopja növelné az inflációt, mert „az árstop veszteségét többszörösen szedik vissza a kereskedők minden más terméken”, akkor az élelmiszerláncoknak az a hétköznapi gyakorlata, hogy folyamatosan több tucat élelmiszert leáraznak – gondoljunk csak az egyik áruházlánc önkéntes, 300 terméket érintő árstopjára! – még jobban gerjesztené a drágulást. Ez azonban nincs és nem is volt így soha, mert az árcsökkentés miatt elszenvedett veszteség a leárazott termékek megnövekedett forgalma ellenére is jól kalkulálható. Ha a több tucat, vagy több száz leárazott árucikk árát nem kompenzálják túl a kereskedők, miért tennének így a nyolc ársapkás termékkel? Nyolc olcsóbb termék lőtte volna az egekbe a magyar inflációt? Ezt senki sem gondolhatja komolyan.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakcióvezetője szerint mindez azt igazolja, hogy a Momentum állításával ellentétben az élelmiszerek inflációját nem az árstop gerjeszti. Még ha el is fogadnánk a jegybank elnökének azon nem bizonyított megállapítását, hogy az ársapkák 3-4 százalékos inflációs többletet okoznak, akkor sincs magyarázat arra, hogy miért pont 2022 szeptemberében növekedett az élelmiszerek árszínvonala. Egyetlen hónap alatt 9 százalékkal! Hat alapvető élelmiszer hatósági árát a kormány 2022 februárjában vezette be, az élelmiszerek drágulása mégis csak ősszel robbant be. Miért?

Természetesen az EU tagállamokban is tapasztalható jelentős élelmiszer-infláció. Ezt a földgáz árának radikális növekedése miatt megdrágult műtrágyától a nagy termelő- és kereskedőcégek piacbefolyásoló és profitnövelési törekvéséig sok tényező okozza. Ám nem ad magyarázatot arra, hogy itthon miért több mint kétszer akkora az élelmiszer-infláció, mint a szomszédos országokban! A G7 gazdasági portál három éve folytatott felmérése szerint – amely 42 azonos alapvető élelmiszert tartalmazó fogyasztói kosarat vizsgál – szeptember végén egy németországi Lidlben 29,3 százalékos volt az drágulás, míg a magyar Lidl-ben 43,7 százalékkal emelkedtek az árak.

Az, hogy nyolc ársapkás termék képes lenne ekkora inflációs különbséget okozni, nem pusztán egy téves állítás, hanem káros is, mert elfedi az igazi okot: azt, hogy az élelmiszerek drágulását a kormány fogyasztási adókat megnövelő, 2022 nyarán hozott intézkedése gerjeszti. Ez az úgynevezett népegészségügyi termékadók megemelését jelenti, ami miatt a kereskedelmi cégeken 2022-ben nem csak a tárgyévi 2,7 százalék kiskereskedelmi adót, hanem a 2021 évi kiskereskedelmi adójuk 80 százalékának megfelelő pótadót is behajtották. Vagyis az üzletláncoknak 5 százalékos árbevétel-arányos adót kellett fizetniük úgy, hogy ezt a pótadót év közben vetették ki, tehát fél év alatt kellett a fedezetét előteremteniük! Ez a magyarázata a szeptemberi árrobbanásnak!

Tóth Bertalan rámutat, a helyzet az, hogy az árbevétel-arányos kiskereskedelmi adó – és minden árbevétel-arányos adó – ugyanolyan hatású, mint az áfa. Ugyanúgy a nettó árbevétel, vagyis az eladott termékek pénzben kifejezett ellenértéke alapján kell számolni, mint az áfát. Tehát a fogyasztói ár egyszerűsítve a következőképpen alakul ki: a termék nettó ára + termék nettó árának és a kiskereskedelmi adó mértékének szorzata, és e kettő összegét kell szorozni az áfakulccsal. A kiskereskedelmi adó nem jövedelemadó, hanem az iparűzési adóval azonosan egy olyan költségtényező, ami ráfordításként könyvelendő, és az árazásnál is ekként veszik figyelembe. A kiskereskedelmi adó mértéke ugyan sávos, amelynek előnye például, hogy segíti a kisforgalmú vidéki kereskedelmi egységet az árversenyben, mert „csak” a 100 milliárd forintot meghaladó árbevétel után kellett 2022-ben 2,7 százalékot, 2023-ban pedig 4,1 százalékot fizetni, de a valódi ármeghatározók mégis a nagy forgalmú áruházláncok.

Mit tehettek tehát a kiskereskedelmi adóval sújtott kereskedelmi vállalkozások, ha meg akarták őrizni jövedelmezőségüket? Beépítették a plusz adót az árakba. Miután az 5 százalékos költségnövekményt a teljes forgalomra kellett bevételi oldalon ellentételezni, azoknak a termékeknek az árát növelték a legnagyobb mértékben, amelyekből a legnagyobb forgalmat bonyolítják. Így tudták a legrövidebb idő alatt a vásárlókra áthárítani a megnövekedett adóköltségeiket. Ezek a termékek pedig az élelmiszerek.

A kiugróan magas magyar élelmiszer-infláció igazi oka tehát nem nyolc alapvető élelmiszer hatósági ára, hanem az 5 százalékot meghaladó látens áfanövelés, azaz a kiskereskedelmi adó növelése és a kiskereskedelmi pótadó.

A szocialista politikus arról is ír, ahogy nem növelte az inflációt az élelmiszerek árstopja, úgy a kormány állításával szemben nem is csökkentette azt, mert a hatósági áras termékeken elszenvedett veszteséget más termékeken valóban beszedték a kereskedők. A veszteség kompenzálása nyilvánvalóan nem okozott gondot a nagy áruházláncoknak, de a kis forgalmú boltokat mindez érzékenyebben érintette, mivel az ő vásárlóik jellemzően nagyobb arányban veszik a hatósági áras alapvető élelmiszereket. A kis boltoknál tehát a nagyobb forgalom a nagyobb ráfizetést, ez pedig sajnos sok esetben a gyors tönkremenetelt jelenti.

Ez a jelenség persze a nagy választékot nyújtó hipermarketek felé tereli a vásárlókat, s mivel mindenki szívesen veszi az olcsó termékeket, ezért ezek gyorsan elfogynak. 2022-ben az ársapkás élelmiszerekből 25-40 százalékkal több fogyott, mint 2021-ben. Cukorból 2022 első félévében annyit vásároltunk, mint 2021-ben egész évben. Ezért van időnkénti és helyenkénti hiány az ársapkás, olcsó termékekből, amit az üzletláncok mennyiségi korlátozásokkal igyekeznek megoldani. Ezért szinte borítékolható volt, hogy a kormány jogszabályban írja elő a folyamatos ellátás biztosítását.

Írásában Tóth Bertalan hozzáteszi, a jelenlegi hatósági árstop nyilvánvalóan a kormánypárt támogatottságát növelő akció volt a választás előtt, amelyhez nem kellett költségvetési forrás. Ma ugyanez már csak kommunikációs fogás, amellyel a Fidesz-kormány azt a látszatot keltheti, mintha az emberek pártján állna, a terheket pedig a multikra hárítaná. Ez azonban nem igaz. A kormány által kivetett adóemeléseket ugyanis teljes egészében a magyar embereknek kell kifizetniük az üzletekben.

Az orbáni brutális infláció valódi oka tehát nem a nyolc terméket érintő árstop, hanem a fogyasztási adók folyamatos növelése. Mint ahogy azt föntebb ki is fejtettem, az árstopot lehet kritizálni, de ha ezt tesszük a drágaságot okozó mumussá, akkor nem csak az a baj, hogy hibás következtetésekre jutunk, hanem az is, hogy elfedjük a baj igazi okát.

Az országgyűlési választás előtti túlköltekezés és a földgáz importárának drasztikus drágulása miatt a kormány extraprofit adónak nevezett különadókkal és adónövelésekkel igyekszik betömni a költségvetésen tátongó lyukakat. Ám ezek az adók – a nevük ellenére – jellemzően nem a profitot célozzák, mivel döntő hányaduk fogyasztási adó. Ebben is érvényesül a kormány gazdaságpolitikájának egyik kulcseleme, amit a miniszterelnök a legutóbbi sajtótájékoztatóján úgy összegzett, hogy a kormány: „a munkát terhelő adók helyett a fogyasztáson keresztül szedi be a költségvetés azt a pénzt, amire szüksége van. Ez egy adófilozófiai kérdés, és ezen nem is akarunk változtatni.”

Világos beszéd: nem az fizet, aki vagyonos, hanem fizessen mindenki, aki vásárol!

A dráguláshoz hozzájárul természetesen, hogy az egész magyar élelmiszer vertikum sok szempontból importfüggő, egyáltalán nem hatékony, amit rettentően felerősít a forint gyengesége, az energiaárak is megugrottak (már az ukrajnai háború előtt is), továbbá a pazarló költségvetési gazdálkodás, a drága hitelek és a túladóztatás is árfelhajtó hatásúak. Ezek mind együtt okozzák a brutális áremelkedést, de szerintünk ezen belül is kiemelkedő az adózási környezet hatása. Orbánék így tettek óriási terhet a kisnyugdíjasokra és az átlagnál alacsonyabb jövedelmű családokra, hiszen az inflációt – a szegény emberek adóját – növelik.

Az MSZP-ben éppen ezért mondjuk azt, hogy most nem az egyes alapvető élelmiszerekre vonatkozó árstop kivezetésén kellene gondolkodni, hanem a kormány adófilózófiai szemléletén kell változtatni! Minél előbb, annál jobb! – összegzi írását a Népszavában Tóth Bertalan szocialista képviselő.