Péterffy Attila Petőfi Sándorról: Kötelességünk a nyomdokaiban járni, hogy haza és szabadság, ez a két szó újra kéz a kézben járjon.

Péterffy Attila igazán részletes beszédet mondott Petőfi Sándorról, illetve a forradalomról egyaránt. 

"175 évvel ezelőtt ezen a napon, csatlakozva több európai városhoz, Pest-Budán is kitört a forradalom. 175 éve ezen a napon bátor fiatalok sikerre vitték a szabadság és a polgári átalakulás jelszavait. Ezzel kezdetét vette a magyar forradalom és szabadságharc, nemzetünk történelmének legfényesebb és egyik legvéresebb időszaka" - emlékeztett a polgármester.

"Az események gyújtópontjában pedig ott állt Petőfi Sándor, a forradalom költője. Petőfi, aki a lelkéből kipattanó szikrákkal fellobbantotta a szabadság lángját előbb a Pilvax kávéházban, majd az egyetemen és Pest-Budán, végül pedig az egész országban.

A 175 éve kirobbant forradalom lánglelkű költője 200 évvel ezelőtt, 1823 január elsején született. Bőven van tehát kerek évforduló és így bőven van alkalom arra, hogy emlékezzünk. Arra, hogy számot vessünk.

Petőfi Sándor egy különleges korban élt és alkotott. Azokat az időket ma, 175 év távlatából visszatekintve bátran hívhatjuk a hősök korának. Ám Petőfi még egy ilyen korszakban is ki tudott tűnni, máglya volt a fényesen lobogó fáklyák között." - mondta Péterffy.

Petőfi Sándor irodalomunknak és történelmünknek egy olyan rendkívüli alakja, egy olyan ikon, akihez minden magyar ember kapcsolódik valamiképpen. Mindannyiunkban él egy nagyon markáns kép Petőfiről. Így vagy úgy, de mindannyian csodáljuk őt.

 

"Csodáljuk benne, hogy csak úgy duzzadt a hittől. Petőfi, a forradalmár hitt a nemzetben, a szabadság eszméiben, és hitt a győzelemben. Ha forradalmi verseiben gyakran el is játszott a vereség és a halál gondolatával, a dicsőségről soha nem mondott le. Az idő pedig őt igazolta, hiszen ma itt állunk, és fejet hajtunk a forradalmi ifjak nagysága előtt."

"Dicsőítjük Petőfit, a harcos költőt, amiért olyan végtelenül eltökélt volt. Ma talán azt mondanánk rá, hogy a végletekig következetes. Nemcsak megírta forradalmi verseit, de ahogy tehette, valóra is váltotta eszméit és kardot ragadott. Nem csak szavalt a szabadságról, de harcolt és végül az életét is feláldozta érte. És képzeljék csak el, micsoda szívvel indultak csatába azok a honvédek, akiknek Petőfi szavalta előtte a Nemzeti dalt vagy a Csatadalt! Micsoda erő duzzadhatott azokban a magyar harcosokban, akiket csata előtt beragyogott a költő láng lelke!"

Petőfi szava az volt, hogy „utánam”, és nem az, hogy „előre”. Apró különbségnek tűnhet, ám, ha belegondolnak, valójában nagyon is lényeges.

- hívta fel a figyelmet Péterffy Attila.

"Magasztaljuk azt a Petőfit, aki nem ismert megalkuvást. Nem kötött kompromisszumot, ha hőn szeretett hazájáról, a szabadságról, a forradalom eszméiről volt szó."

ma, 175 évvel a magyar forradalom és szabadságharc kitörése után a mi feladatunk emlékezni és számot vetni.

 

Feladatunk tisztelegni az olyan hősök előtt, mint Petőfi Sándor, akinek mindössze alig több mint negyed századnyi élet adatott, mégsem feledjük soha.

Kötelességünk a nyomdokaiban járni, hogy haza és szabadság, ez a két szó újra kéz a kézben járjon.

 

"Kevés magyarnak adatott meg olyan tehetség, mint Petőfi Sándornak. Ám vannak példaképeink, akiket követni érdemes. Vannak történelmünknek olyan lángoszlopai, akikkel mindannyiunk szíve örökre összekapcsolódott valamiképpen."

"És van hazánk, van városunk, van közösségünk, amiért élni, dolgozni érdemes. És van még szabadságunk, amiért küzdeni érdemes, mindazzal a tehetséggel, ami adatott."

Feladatunknak, kötelességünknek mi, Pécs város vezetői ma akkor teszünk eleget, ha segítünk emlékezni, tisztelegni. Ha valóban emlékezetessé, különlegessé tesszük az olyan napokat, mint a mai.

- zárta beszédét Péterffy Attila.