Unalomig ismert okok

Nyolc hónap után először állt a nyilvánosság elé a pécsi csődhelyzettel foglalkozó bizottság vezetője, Hoppál Péter - nem is volt hirtelen közvetítés a közgyűlésről -, hogy elárulja: hogyan is sikerült az állami adósságátvállalás után három évvel csődhelyzet közelébe kormányozni a várost.

A kezdés pillanatáig még nagy volt a bizodalom, hogy itt most majd önkritika lesz gyakorolva, fejekre hamuszórás és a sorosgyurcsánytollerkomcsi vérgőzös előző városvezetése helyett végre arról is lehet majd hallani, hogy mi lett a 2009-es helyi rezsimváltás után eltolva.

Ezek helyett azonban a felszólalás nagy részében arról hallottunk lassan már kiüresedett lózungokat, hogy

Természetesen a buszkiszervezés, a városházi jutalmak és a síkosságmentesítés ügyeinél egy kis szocizást is elengedett Hoppál, mondjuk, magához mérten elég szolidan, hisz voltak a szocik már a bibliai kígyó is, mely Évát elcsábította.

Előkerült a Zsolnay Porcelánmanufaktúra tulajdonosváltásainak ügye is, és bár még a szocikhoz kötötte Hoppál a felszólalásában, azért mindenki emlékezhet, mikor itt a fideszes városvezetés a Közgéptől kezdve Najariig mindenkiben a megmentőt látta.

Halvány ön- és kormánykritika

Amit leginkább önkritikaként lehetett értelmezni, az az a rész volt, ahol Hoppál azt állította, a város lecsúszása és lemaradása annak is köszönhető többek közt, hogy az állam egyre kevesebb támogatást adott. (Mondjuk, ez már többször és több formában is előkerült az elmúlt nyolc év közgyűlésein, sőt, már az elmúltnyolcév előtti elmúltnyolcév ülésein is lehetett ilyenekről hallani.)

Arról is beszélt a képviselő, hogy a városban nehezen emelkedett a helyi adótétel - ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy egy vízműfoglalás, vagy buszos cég einstandolás után nem sok embernek lehetett kedve ide telepedni. Plusz ide kapcsolódik az elvándorlás kérdése is, amely azért látványosan megugrott az utóbbi években.

Hoppál arról is beszélt, hogy az EKF-projekt ugyan jó volt, de a gazdasági világválság és a gyenge és kitett városi büdzsé miatt mai napig az állam segítségére szorul a város a fenntartásban (évi kétmilliárd forintról van szó). Ide sorolható a túlméretezett intézményrendszer fenntartása is (ezt említette is Hoppál), ami egyben visszacsatol az elvándorlás és természetes fogyás kérdésére.

A PTE megkapta a magáét

Ami meglepő és erős volt a felszólalásban, az a PTE-vel foglalkozó rész. A volt kulturális államtitkár ugyanis kifejtette, egy deka olyan programot nem találtak az elmúlt 28 évet átnézve, amely azt a célt szolgálta volna, hogy az egyetem lendíti fel a várost, ösztönzi a gazdaságát. Hozzátette, reméli az új vezetés majd orvosolja ezt a problémát.

Lehet, hogy nem volt ilyen program, de a sültgalamb-várás helyett inkább tenni kellett volna valamit, ha már itt van a PTE, mint a település legnagyobb munkaadója, amely amúgy éves szinten több tízezer hallgatót vonz be Pécsre. Ha ezzel a mindenkori városvezetés nem tudott mit kezdeni, az nem nagyon vethető az egyetem szemére (főképp úgy, hogy az egyetem maga is megszenvedte a kormányzati pénzelvonásokat és a hallgatói létszámok évről-évre történő csökkentését).

Nem mellesleg kissé visszás, hogy ezzel most jött elő Hoppál, mivel a kormány épp az elmúlt napokban kezdte támadni a hazai tudományos élete, mint a hatalomtól eddig viszonylag függetlennek mondható szegmenst.

Hoppál Péter felszólalása végén sommázta a dolgokat is: 1990 és 2018 közt a a városi cégek hitelei (10-12 milliárd forint), az állami bevételek folyamatos csökkenése és az intézményrendszer fenntartása miatt még napjainkban sem lehet Pécsnek nullás költségvetést csinálni.

Nagyon jó dolog, hogy ezt egy bizottság 8 hónap munkájával feltárta, de ezekről a problémákról az ellenzék már évek óta beszél a közgyűlésben. Tetszettek volna jobban figyelni.