Nekünk tényleg Mohács kell?

2019. október 11. 09:10

Nem tudom, mikor harapta ki egy gonosz démon Mohácsot a magyar valóság amúgy sem túl vidám szövedékéből. Ám amivé Szekó József halála után egy fejbe lőtt kígyó módjára fetrengő helyi Fidesz változtatta, vagy legalábbis próbálja, az már semmiben sem hasonlít a városra, amit úgy szerettem.

Busók (fotó: Wikipedia.org)

Nem nagy titok: az, ahová Mohács jutott Szekó József polgármestersége alatt egészen máshogy fest a rendszer helyi haszonélvezője, de még az ott élő átlagpolgár szerint is, mint egy az élete nagyobb részét ott leélő, de már elköltözött, ráadásul demokratikus szemléletű újságíró szerint. Ennek számos alkalommal hangot adtam korábban, de mivel nekem tényleg jelent valamit az a szó, hogy kegyelet, ezt le is zárom itt.

Nézzük meg inkább azt, lehetőség szerint higgadtan, kicsit már kívülről, de egy olyan ember szemével, aki Mohácson nőtt fel, hogy mi is megy most ott a Duna partján.

Szekó József elhunyt. Az ajánlások száma és az előző választások eredményei alapján a mohácsiak nagy eséllyel most is őt akarták volna polgármesternek, de mivel tragikus módon távozott, nem lesz polgármester.

A törvény szerint a Fidesz már nem állíthat mást. Van úgy, hogy az embert a saját hűséges kutyája harapja vádlin, most így járt a NER Mohács méretű szelete. Mert azt azért nem lehet elmondani a mai magyar törvényekről, hogy úgy vaktában lövöldöznének, hol ennek, hol annak engedve. Derekasan meg vannak azok írva, nincs ott egy betű hiba se. Tény, hogy ilyen esetekre nem lett felkészítve. Majd eztán.

Egyetlen jelölt maradt állva, Csorbai Ferenc, az MSZP színeiben, aki gyakorlatilag nyer, ha nem teszi fel a kezét. Csorbai Ferencet maga Szekó kérte fel, hogy induljon el a posztért. Ő békejobbot nyújtott, baráti kezet és felajánlotta: ha már megtörtént ez a tragédia, vezessék együtt a várost. Öt éve képviselő, számos ügyben támogatta a fideszes többséget és magát a polgármestert, volt közös projektjük is, hát, mi baj lehet?

Mit lépett erre a helyi Fidesz, a baráti média? Elkezdtek visítani, mint a malac, amit nem vágtak le rendesen pörzsölés előtt. Olyan mondatokkal szántják a valóságot, amiket a város határain kívül értelmezni sem lehet, de belül sem, ebben is biztos vagyok. És bocs, ha nem válogatom szét a helyi Fidesz megszólalásait és annak az újságnak a spontán cikkeit, aminek a szerkesztősége az egykori polgármester irodájával szemben nyílik, vagy nyílott, mikor utoljára be lehetett oda menni, illetve az arc és név nélkül indított, ámde nagyon spontán civil kezdeményezés véleményét. Így, válogatás nélkül olvass és szörnyülködj, kedves mohácsi Fidesz valóságán kívül létező gondolkodó magyar polgár:

„Mindeközben a Fidesz Mohácsi szervezete bejelentette, az emberek akaratának kinyilvánítása és érvényesítése érdekében aláírásgyűjtést kezd, hogy a mohácsi polgárok eddig eljuttatott kérésüket, igényüket, szándékukat írásban is megerősíthessék a teljes nyilvánosság és a választáson indulni szándékozó jelölt, jelöltek felé.” (Mi van? MI VAN????)

„Tiszta, becsületes polgármester-választást szeretnének a mohácsiak...”

„Felszólítjuk Csorbai Ferencet, hogy ne húzzon ujjat a mohácsiakkal (tessék??), és kérésüknek, akaratuknak megfelelően mielőbb vonja le a szükséges egyetlen lehetséges és vállalható következtetést, lépjen vissza a jelöltségtől...”

„...egy a vonatkozó törvényben lévő joghézag folytán, melyre polgármesterünk tragédiája világított rá, olyan helyzet alakult ki Mohácson amely - bár törvényes- többszörösen antidemokratikus.”

„ … sem a jelölt, sem a jelölőszervezet nem bír érdemi támogatással, etikátlanná és a jóerkölccsel ütközővé is tenné a baloldali jelölt székfoglalását.”

„... Mohács városának törvényesen, de etikátlanul megválasztott, politikai értelemben illegitim polgármestere lesz.”

Közben Csorbai Ferencet meghazudtolja a mohácsi Fidesz, olyan emberek is adták ehhez az arcukat, akiknek a füle hallatára kérte fel őt Szekó polgármester az indulásra.

Közben a baloldali jelöltet fenyegetik, gyermekeit zaklatják iskolatársaik, egy olyan egykor csendes és békés kisvárosban, mint Mohács.

Közben a könnyes szemű Fidesz és a város jegyzője, míg egyik kezükkel virágot hintenek a volt polgármester sírjára, a másikkal söprik a padlást, 17 milliót utalnak át hamar-hamar a tornaegyletnek, ami nem ért volna rá még pár napig. Gyorsan eltörölték a korábban Szekónak adott összes független anyagi döntési jogkört. Bebiztosították a város jegyzőjét, talán nem is annyira törvényesen. Nem csak a padlást söprik, de a baromfiudvart is gyorsan kiürítik, mert hát ki tudja, az új kakas miféle rémségekre készül.

És közben fetrengenek, visítanak, megtépik a hajukat, ruhájukat, hogy „erkölcs”, „etika”, „zemberekakarata”, „nehúzzonujjat”. Ja, és közben még gyászolnak is, ezt ne feledjük. Őszintén, tiszta szívből.

Már a Borkai-ügy előtt sem volt sok város Mohácson kívül, ahol a Fidesz és az erkölcs szót ugyanabban a mondatban komolyan ki lehetett mondani és nem röhögtek körbe, azóta ez a tábor még inkább megfogyatkozott. De nem is ez a lényeg.

Hanem hogy a mohácsi Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy a mohácsi emberek, minden mohácsi nevében beszéljen?

Ki az, mi az a mohácsi Fidesz? Milyen alapon keverik össze magukat Szekó Józseffel, vagy akár csak az emlékével? Miért gondolják, hogy az elhunyt polgármestert a pártja miatt választották meg újra és újra, nem a személye miatt? Miért tesznek most úgy, mintha Szekó inkább a párt embere, mint minden mohácsi polgármestere lett volna, ami soha nem volt igaz?

Ki és milyen alapon érzi azt közülük, hogy Szekó József székében a helye? Kérdezte bármelyikük egyszer is a mohácsiaktól, hogy szívesen látnák-e a polgármesteri székben? Beszélgetett valamelyikük erről például az elhunyt polgármesterrel?

Ki és milyen alapon érezte magát felhatalmazva arra, hogy ájtatos, könnyes arccal megmérgezze a mohácsi közéletet, miközben rekedtre visítja-sikoltozza magát, hogy ő igenis a városban élők nevében, az ő érdekükben szól, vagy inkább uszít?

Miért hiszi azt a Fidesz mohácsi szervezete, hogy ők minden mohácsi?

És egy utolsó kérdés: mit szólnak ehhez a mohácsiak? Mert ha nekem lenne Kubatov-listám, én is hamar össze tudnék rántani 1000 aláírást akár arra is, hogy a sokac babba mostantól vaníliás cukor kell.

Mit szólnak ehhez az egész méltatlan, a gyászt ájtatos arccal kihasználó hisztériakeltéshez a józan tömegek? 

Én, közel, de kicsit távol is Mohácstól, a szülővárosomtól, most azt látom, hogy nincs ma szomorúbb város Mohácsnál. És ennek sajnos nagyon kevés köze van a valódi gyászhoz.

 

Szerző: Barabás Béla

 

Forrás: Pécsi STOP