POSZT: Magyar Attila szellemkastélya volt a Zsolnay?

2016. június 20. 15:30 2016. jún. 20. 15:30

Véget ért a 16. Pécsi Országos Színházi Találkozó, és bár izgalmas előadások kapták meg a megfelelő díjakat, maradt némi tüske bennünk. Az idei évben debütáló új szervezők ugyanis annyira görcsösen ragaszkodtak a Zsolnay Negyed helyzetbe hozásához, hogy csak a versenyprogramról feledkeztek meg. Ez azonban megbosszulta magát, a Zsolnayban leginkább csak lézengtek az emberek, az árusok egy része be is zárt.

Tizenhatodjára is véget ért a Pécsi Országos Színházi Találkozó, mely az utóbbi években egyre inkább a rendezvényt körülvevő botrányokkal vetette észre magát, mintsem az adott évad - igaz, deklaráltan szubjektív válogatást követően, de - legjobbnak tartott előadásait próbálta Pécsre hozni.

Az utóbbi évek viharai nem múltak el nyomtalanul, ezt leginkább a versenyprogramba beválogatott darabokon, illetve az ebbe a programba valami okból kifolyólag be nem került előadások hiányán lehetett jól érzékelni. Gyanús kis kompromisszumok, háttéregyeztetések, nem mindig szakmai alapon összeállított zsűri az egyik és a másik oldal alkuinak köszönhetően. (A tavalyi botrányról ebben, az érdekesen összeállt szakmai zsűriről ebben, míg magáról a korszakzáró hangulatról itt, a blamákról pedig ebben a cikkben olvashatnak többet - a szerk.)

Idén januárban új szelek fújtak a POSZT-ot szervező kft-nél, az élére az a Magyar Attila került, aki alatt összejött egy eléggé veszteséges da Vinci-kiállítás még a múzeumnál, ahol utóbb kiderült, nem minden volt rendben az áfával. A NAV még mindig nyomoz. És hát nem kellett alaposan a mélyére nyúlni az internetnek, hogy meredek sztorikat olvashassunk még.

Épp ezért már félve készültem az idei POSZT-ra, miközben maga a versenyprogram egész frankónak tűnt (erre majd később ki is térek címszavakban). A lelkesedésemet azonban anno alaposan lehűtötte a budapesti sajtótájékoztató - ami ugyancsak az új szelek örvén került föl Pestre, mivel pár éve még Pécsen volt a dzsembori -, ahol a kérdésemre az hangzott el, hogy idén a belvárosban a versenyprogramon kívül nem sok minden lesz.

Hamar kiderült, alapvetően új mentalitással készült az új gárda, melynek központi eleme a minél nagyobb bevételszerzés volt, ennek vetették alá a Zsolnay Negyedet, Kodály Központot, mint új helyszíneket. Zenész-szaknyelven szólva, egy arccal a gázsinak-turné képe kezdett kibontakozni, ami nem elítélendő, csak az elmúlt 15 év POSZT-jai pont nem erről szóltak.

Az új koncepcióban egészen pontosan a nyitónap éjjeléig próbáltam bízni. Addigra ugyanis egyre több infó ért el hozzám, hogy olyan színészeket sem engedtek be a versenyelőadásokra - dacára, hogy voltak üres helyek -, akik pár órával hamarabb még kint játszottak a Zsolnayban, gyenge félház előtt. Aztán aznap éjjel több, egymást nem ismerő forrásból is hallottam, hogy lett volna valami állófogadás kint a negyedben a színészeknek, csak erről senki sem tudott. Meg amúgy is, az egész negyedben ha 100 ember ténfergett a nyitónap estéjén.

A színház és a negyed közti kisvonat is csak a versenyelőadásokhoz igazodva közlekedett, később ezt módosították egy délutáni úttal pluszban. De például a Tüke Busz által biztosított járat az első napok után kikerült a menetrendből, mert hogy a Perczel utca nem épp a buszszeretetéről híres.

Az első két nap tapasztalatai alapján született meg "A belvárosi POSZT nagyon jó, a Zsolnays kevésbé" című véleménycikkem (ami nagyot pörgött a Facebookon, és olyan helyről is kaptam elismerést érte, ahonnan nem is vártam volna), ami után jött a jelzés a szervezőktől, hogy mi lenne, ha leülnék interjúzni a fesztiváligazgatóval.

Leültem, 20 perc után lemerült a félig töltött diktafon - ez az én hibám, gyanakodhattam volna, hogy át fog verni a gép, egyszer egy Hobo-interjút nyelt le a telefonom anno. Megbeszéltük, hogy keresni fogom másnap egy másik időpont-egyeztetés miatt. Kerestem is többször, nem jött rá válasz, én meg ráhagytam. Többek közt talán azért is, mert mint utólag kiderült, volt egy szűkkörű sajtóbeszélgetés, ahová a Pécsi STOP-ot például nem sikerült meghívni, de más helyi sajtóterméket meg igen. Nem túl elegáns, na mindegy.

Közben pedig folyt a találkozó, a Zsolnay Negyedben több kitelepült árus bezárt - vélelmezhetően a gyenge látogatószám miatt -, megfelelő számú közönség híján elmaradt egy előadás, de lehetett hallani olyan kiállításmegnyitóról, melynek lefújásáról csak a megnyitó személyt nem sikerült értesíteni. És úgy hírlett, az idén először a Kodály Központba áthelyezett díjkiosztó gála jegyeire sem ugrottak rá elővételben olyan sokan, mint szerették volna.

Mindeközben viszont a versenyelőadások közül azok, melyekre bejutottam, lenyűgöztek. Ilyen volt az ifjabb Vidnyánszky Attila által rendezett Liliomfi a Budaörsi Latinovits Színházzal: imádtam, ahogy minden geg szépen ki volt futtatva, alaposan meg volt ágyazva, jó volt látni, ahogy a fiatalok és az idősebb generáció egyaránt teljesen magáénak érezte azt a fajta színházi nyelvet, melyet az alkotók kitaláltak. Igaz, néha a zene miatt nem lehetett jól érteni a szöveget, és a második felvonásból is ki lehetne húzni kb. 5-10 perc közti részeket, de az utóbbi évek legjobb színházi élménye volt a darab.

Mint ahogy a Forte Társulat A te országod című előadása is: rendszerváltás fizikai színházba csomagolva, ráadásul Tar Sándor novellák alapján - nem nagyon lehet mellényúlni. A csapat nem is hagyta ezt, koncentrált játékuk végig ugyanazon a fokon haladt, viszont a darab szövege kissé gyengébb lett, mint előzetesen volt várható. De, és ez a legfontosabb, végre született színpadi mű a rendszerváltásról. Még lehetne említeni a Lear királyt Alföldi rendezésében a Radnótitól, meg Mohácsi Istenítéletét, valamint a Szkéné és a Zsámbéki Színházi Bázis Kohlhaas című előadását is, de a szubjektív toplistámon egyértelműen a Liliomfi lett az első.

Szóval bőven akadtak gondok a Negyeddel, sokat elismert az új gárda (így például a negyedik napon már a Zsolnay helyett a szakmai beszélgetések a színházban voltak - bár annyira nem is voltak ezek szakmai beszélgetések, inkább közönségtalálkozó felé kezdett mozdulni a hangsúly), úgy tűnik, emiatt jövőre újra lesznek belvárosi helyszínek.

Ugyanakkor a gáláról szóló MTI-híradás szerint 20 százalékkal több nézőt, és 25 százalékkal több jegybevételt ért el az új csapat a tavalyi eredményhez képest. (Ami valljuk be, nem nehéz, ha mindent fizetőssé teszünk, a Kodályos programok pedig drágábbak, mint a versenyelőadások.) Így nem merném letenni a nagy esküt, hogy jövőre a fesztiválprogram (mert van ugye a versenyelőadásokkal ellátott színházi találkozó, és van a fesztivál a Zsolnayban - legalábbis ez volt valahol a koncepció) nem megint a Zsolnayban lenne.

Hogy tisztán lehessen látni az idei POSZT ügyében, a Pécsi STOP közérdekű adatigénylést nyújt be a találkozót szervező kft-nek a jegybevételek és a látogatószám kapcsán. Ha már a honlapon a közhasznúsági jelentéseket valamiért nem lehet olvasni.


@ifmobil
@endmobil