Cserkúti András 75 éve a kosárlabda szerelmese
A napokban az MKOSZ, Életműdíjban részesítette Budapesten Cserkúti Andrást, aki több évtízeden keresztül Baranyában, a kosárlabdáért dolgozott. Sokak „Bandi bácsijával” beszélgettünk. Megtudtuk, rövid időre úgy döntött befejezi a sportmunkát.
- Melyek voltak az életedben a főállomások a kosárlabda területén?
- Az első az volt, amikor totyogós - 1947-ben - koromban megismerkedtem a kosárlabdával a régi PVSK csarnokban. 1960-ban Motil Emil testnevelő tanárom a Széchenyi Gimnáziumban megbízott, hogy a BMKSZ-ben képviseljem az iskola csapatát. Majd 1963-ban levizsgázhattam játékvezetésből, ami 18. életévhez volt kötve. A Versenybizottság választott tagja, majd helyettes vezetője később elnöke (1998-2011) lehettem. 1978-ban a Pécsi Városi kosárlabda Szövetség elnökének választottak. (1992-ig töltöttem be ezt a tisztséget.) Ma is a VB tagja vagyok.
- A szövetség 10 tagú elnökséget választott, amelybe hölgy nem került be, de az okát nem kérdezem, inkább arra lennék kíváncsi, hogy Béres Tímea, Iványi Dalma, Hollós Anna legendás játékosokkal milyen kapcsolatot ápolt?
- Az elnökségi tagok jelölése az elnök feladata, Ő dolgozik velük, így ezt Ő tudja, Őt kellene megkérdezni. Szerencsés helyzetben voltam a kosaras hölgyekkel, hiszen többségük hogy így mondjam a szemem előtt nőtt fel, hiszen vagy mint játékvezető, vagy mint asztalszemélyzeti oktató már fiatalon találkoztam velük. Ez a kapcsolatunkat is meghatározta, hiszen sokszor találkoztunk pályán kívül is. Mondhatom majdnem mindennapi volt a kapcsolatunk. Így nem csak játékosként, hanem emberként is közelebb kerültünk egymáshoz. Budapesten, Béres Timivel is szívélyesen köszöntöttük egymást és elbeszélgettünk. Iványi Dalmát nem nehéz bemutatni, hiszen ha meglátjuk egymást a Dalmára jellemző mosoly az, ami már rögtön megfogja az embert, és ez jellemzi mindenben. Hollós Nusit kislány kora óta van szerencsém ismerni még Komlóról. Szüleit is ismerem, így merem állítani, hogy Nusi egy közvetlen, barátságos személy, aki bár távol - Sopronban - ma is közvetlen szeretni való személyiség.
- Könyved is jelent meg Baranyavármegye kosárlabdájáról, az adatok és események gyűjteményében mi volt a kedvenc időszak?
- A kedvenc időszak mindenképpen a kezdet és a régiekkel való találkozás, beszélgetés volt. Látni azt az örömet, mellyel még ma is felelevenítik az ifjúkorukat és a kosárlabda játék szeretetüket. Feledhetetlen élmény volt!
- Vállalsz egy tippelést, a PVSK, vagy az NKA jut fel az NB I -be a férfi kosarasoknál?
- Tippelni nem mernék. De egy biztos! Szerencsére baranyai csapat fog feljutni és így vagy a PVSK, vagy az NKA tovább viszi az NB I-es szerepvállalásunkat, mely több évtizedes múltra tekint vissza.
- Hetekkel ezelőtt azt mondtad, befejezed a Baranya Megyei Kosárlabda szövetségben a társadalmai munkát. Például három napja Kozármislenyben, a Szövetség nevében díjakat adtál át a PVSK női kosarasoknak, bajnoki cím nyerése okán. Amíg Cserkúti András mozog, addig dolgozik a kosárlabdának?
- Igen, ez egy érdekes kérdés. Amikor megbetegedtem, azt hittem, hogy mindennek vége. Arra készültem, hogy feladom, befejeztem. De - és itt is megköszönném a BMKSZ vezetőinek, hogy nem hagytak magamra a betegségemmel, hanem próbáltak kisebb-nagyobb feladatokkal megbízni, megtartani a hitemet a kosárlabdában. A VB-nek ma is tagja vagyok és ilyen minőségben voltam Kozármislenyben, ahol a régi szeretettel fogadtak úgy a játékosok, mint a többiek, ami nagyon jól esett. Igen, amíg kosármeccsre tudok járni, és a sportágat kedvelők számára irogatni tudok kedvenc sportágamról, addig minden rendben és dolgozom tovább.
Szerző: Szabó Ferenc
